Igazán szerencsésnek mondhatom magam. Legalább is a horgászat szempontjából biztosan, hiszen egy olyan egyesület tagja vagyok, amely ma már két csodaszép tavat birtokol, és melyhez manapság már szinte lehetetlen csatlakozni. Én az esetek döntő többségében az úgynevezett "karós" tavon szoktam horgászni. Szinte kivétel nélkül mindig a bojlis horgászmódszert alkalmazom. Sok 6-7 kg körüli pontyot sikerült már fognom, de rekordlistás halnak eddig még nem örülhettem, ugyanis a kemény akadós terep miatt a nagyobb, 10 kg feletti példányok fárasztása rendre kudarccal végződött. Az idei nyáron azonban végre megtört a jég, hiszen rekordlistás pontyot sikerült kivarázsolnom a rettegett "karós" tóból!
A horgászat előzményei
A sokadik elvesztett halam után végre rádöbbentem, hogy az igazán brutális terepen - habár a pontyok ott tartózkodnak - esélyem sincs a megfogásukra. Igyekeztem tehát egy nyugodtabb, kevésbé akadós horgászhelyet keresni. Néhány órás kutatás után sikerült is találnom egy amolyan köztes terepet. Itt csupán néhány víz alatt megbúvó ág, és bokor tarkította a medret. Tisztában voltam azzal, hogy az új horgászhelyem nem éppen a kapitális pontyok tanyája. Éppen ezért a szokottnál is nagyobb gondot fordítottam az előetetésre. Abban bíztam, hogy a jó minőségű etetőanyagért - amely házi készítésű bojli volt, fahéjas ízben - majd hajlandóak lesznek az öreg pontyok a menedéket adó dzsungelt elhagyni. Merész ábránd volt tudom, de ez a teória volt csupán az egyetlen kapaszkodom.
A horgászat
Kétnapos előetetés után kezdtem meg a horgászatot. Az első horgászat alkalmával nem igazán bíztam a sikerben. Nem láttam sok esélyt arra, hogy az öreg rutinos pontyok ilyen kevés idő alatt elhagyják a már jól megszokott helyeiket. Reggel hat órakor érkeztem meg a tóra, majd ezt követően rögtön neki is láttam a szükséges teendők elvégzéséhez. Negyed hétre minden a helyén volt. A szerelékek bevetése után horgonként 30-30 szem bojlit lőttem be. Fél tízig egyetlen kapásom sem volt. Erre számítottam is, ennek ellenére mégis a csalódottság lett rajtam úrrá.
Tíz után néhány perccel azonban bekövetkezett az első kapás.
A bevágást követően rögtön éreztem, hogy valami termetesebb hallal hozott össze a sors. Körülbelül tíz perces fárasztás után sikerült megszákolnom az új taktikám első áldozatát, amely egy bő hét kg-os tükörponty volt.
A nem várt fogás teljes egészében visszaadta az önbizalmamat. Ezt követően már nem volt kétségem a horgászat további alakulása felől. Éreztem, hogy az elkövetkező napokban még sok szép fogásnak örülhetek majd.
Ez szerencsére így is történt, hiszen másnap reggel hét és kilenc óra között még kettő tükörpontyot sikerült fognom. 8,5 valamint 9,6 kg-os nagyságban.
Örömöm ekkor már hatástalan volt, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy másnap a sikereimet majd egy 10 kg-on felüli ponty fogja megkoronázni. A horgászat harmadik napján kissé késve érkeztem. Szerencsére a helyemet senki sem foglalta el, így az előző napi fogások színhelyén pecázhattam ismét. Kb. fél nyolcat mutatott az órám mire a két szerelék a helyére került. A beetetést követően bő egy órányi várakozás következett. 8:40 környékén hirtelen felsírt az orsó. Jó negyed órás fárasztás után pillantottam meg először a megakasztott pontyot, amely ekkor már eléggé fáradtnak tűnt. Miután jobban szemügyre vettem a megszákolt pikkelyest rögtön éreztem, hogy most végre sikerült átlépnem a rekordlista alsó határát. A megérzésem ezúttal bejött, hiszen a mérleg mutatója 10,40 kg-nál állt meg.
