A korábbi próbálkozás eredményei, a megszerzett tapasztalatok, illetve az ott átélt események után elhatároztam, hogy ismét el fogok látogatni, az előző epizód keretében megemlített észak-magyarországi kavicsbánya-tóra. Május elején indultam el ide második alkalommal, egy ottani barátom stégjére horgászni. Miután nem egy „idegen” helyre mentem, kapásból könnyebb dolgom volt, hiszen nem kellett a horgászat előtt alapos medertérképezést végeznem…
Az előzmények
Amikor Tomival megbeszéltük, hogy hamarosan megyek horgászni hozzájuk, már a kiruccanást megelőzően küldtem neki etetésre szánt haleleségeket, amikkel érkezésem előtt a megbeszélt helyre többször is beetetett. Ez jelen esetben kizárólag különböző típusú bojlikat jelentett, hiszen egy korábbi kellemetlen szituáció után így akartuk megelőzni a kisebb halak támadását. Tomi szokott gabonafélékkel és pelletekkel is etetni, de kérésemre ezúttal mellőztük használatukat, mert tapasztalatom szerint mágnesként vonzzák az apróhalakat. A horgászat megkezdése előtt az előetetés egy öt-hat napos műveletként vált részévé az elképzelések teljes egészének. A megérkezés napján kisebbik fiammal felszereltünk 3 botot, amelyekre a dupla 20 mm-es bojlikhoz passzoló horgokat kötöttünk, így akartuk a halakat szelektálni. A barátom is megemlítette, hogy itt nincsen értelme egy szem bojlival horgászni, hiszen így a kisebb ponty, illetve dévérkeszeg is könnyebben horogra akadhat, nekünk pedig nem ez a célunk. Az elképzelések megvalósításának fontos részét képezte, hogy először is el kellett határoznunk, mivel kezdünk horgászni. Nem volt könnyű dönteni, hiszen „rossz szokásomhoz” híven ezúttal is több mint tízféle csalit vittem magammal, amelyek között ott voltak a régi, már jól bevált ízek és az újak is, amelyeket még csak teszteltünk. Kezdésnek két büdös jellegű bojlit és a mindig sikeres, fűszeres jellegű Magic Spice típust választottuk. A szerelékek behúzása után hozzáfogtunk vacsoránk elkészítéséhez.(Ezen a horgásztúrán már tagsági papírokkal felszerelkezve vágtam bele a halak becserkészésébe, így már volt lehetőségem olyan módszerekkel is horgászni (pl. behordás), amelyek legutóbb még nem voltak számomra elérhetők / igénybe vehetők.)
Amikor beindul a gőzös…
Nem kellett sokáig várni az első halra, még a sötétedés előtt megérkezett egy 8 kg-os ponty. Ezután folyamatossá váltak az akciók. A halak a reggeli időszakban 6 és 8 óra között, napközben 11 és 13 óra között, este pedig jellemzően 18 órától hajnali 1-ig jelentkeztek a felszereléseken. Naponta kétszer etettünk be, reggel 9 órakor, délután pedig 15 óra körül. A hat nap alatt szép számban fogtunk pontyokat, a legtöbb 8 és 10 kg közötti volt, 10 és 15 kg között pedig 8 példányt sikerült elcsípnünk. Az utolsó estére teljesen rá akartunk állni a kapitális egyedekre, ezért új kötéseket csináltunk, amelyeket „vonatocskáknak” neveztünk el, mégpedig azért, mert a hajszálelőke 3 szem 20 mm-es bojlival készült. Előzőleg minden este kb. 6 kapásunk volt, ám ezúttal a „vonatocskák” parkolva maradtak az előttünk elterülő pályán. A menetrendszerinti éjszakai beindulástól számított egy órás késéssel a szerelvény - amelyen Magic Spice bojli volt - útnak indult. A botot megemelve mindjárt éreztem, hogy a zsinór túlsó végén olyan hal van, amilyenért idejöttem. A „masiniszta” bevágás után a tó közepe felé indult meg oly erővel, mintha még mindig csak a nyeletőféket vinné. 20 méternyi „zsinórrablás” után elfordult balra, ekkor vissza akartam fordítani, de a körülmények neki kedveztek. Reménykedtem, hogy a szerencse nem fog hátat fordítani, de sajnos hiába. A hal a stégtől már úgy 50 m-re járhatott, amikor egy kagylópad hozzájárult az előke elszakításához. Ebben a harcban a hal volt a győztes, de a „háborút” biztos nem fogja megnyerni. Hazafele egész úton azon gondolkodtam, hogy legközelebb hogyan kellene túljárni a nagy halak eszén. A hat nap alatt viszonylag jól kiismertem a vizet, a halak mozgását, és több fontos helyi sajátosságot, amik majd legközelebb segíthetnek, hogy elérhessem a célom.
Mi adta az újabb motivációt?
Az ezt követő héten máshová mentem horgászni, hogy Tomi barátomnak is legyen ideje a saját stégjét használni, persze megbeszéltük, hogy telefonon majd tartjuk a kapcsolatot. Az aznap esti csendet telefonom csörgése zavarta meg: Tomi hívott. Arra kért, hogy üljek le, ha éppen mozgásban vagyok, mert tudatni akar velem valamit. Ekkor már gondoltam, hogy egy szép halat fogott, a nevetéséből megéreztem, hogy történt valami. Végül elújságolta, hogy munkatársával, akit meghívott horgászni, már három órás horgászat után, csupán félórás különbséggel két óriási pontyot fogtak, egy 25 és egy 28 kg-osat. A 25 kg-os példányt Tomi már tavasszal is kifogta, csak akkor 24 kg-osan. Nagyon örültem az eredménynek, hiszen tudtam, hogy a halak az én csalimat szedték fel. Egyik a Fish Steak a másik pedig Squid & Shrimp menüt választotta.
Ez a történet egy igen szemléletes példa arra, hogy a nagy halhoz szerencse is kell. Ritkán hallani horgászoktól ilyen esetről, hogy 3 óra horgászat után két 25 kg feletti hal is matracra kerüljön.
„The Return”
Szeptember elején elérkezettnek láttam az időt, hogy újból visszatérjek. Az alapos felkészülésre sok időm volt, ezért más taktikát agyaltam ki, amellyel remélhetőleg majd könnyebben sikerül túljárni a nagy halak eszén. Elhatároztam, hogy kipróbálom az egyből elhagyós szisztémát. Ez máskor, hasonló szituációban már az első kapásnál jól működött. Nem tudom, hogy miért, de a hal mindjárt a bevágás után a vízfelszínre tör és egy kis ideig ott úszkál ide-oda, mintha sokkban volna. Úgy gondolom, hogy a múltkori horgászaton a halak elvesztése részben az ólom miatt lehetett, amely a fejükhöz hozzáütődve idegességet váltott ki belőlük, így kevésbé voltak kezelhetők. No, a harmadik visszatérésre most már megint többet tudtam a tapasztalataimból meríteni, hogy végre kicsalhassak egy igazi „betyárkát” a szárazra, innentől már csak a szerencse kérdése a dolog.
Mely csalikra esett a választás?
Nálunk az a mondás járja, hogy harmadszor biztosan sikerülni fog! 10-én értem a már jól ismert helyre. Tudtam, melyik csalikkal fogok támadni, ezért nem sokat taktikáztam, hiszen a múltkori horgászatomon megtudtam, hogy mit szeretnek itt a nagy pontyok. Most már az ideális végszerelék is összeállt az elhagyós rendszer képében. A hajszálelőkére pedig a „vonatocska” került, a 3 x 20 mm-es bojli. A legjobb eredményéket a Magic Spice Hook és a Squid & Shrimp bojlival értem el.
A rekorddöntés
Este 18 órakor minden el volt készítve, mi pedig Tomi barátommal - aki ezúttal csupán szerencsét kívánni jött - kényelmesen elhelyezkedve beszélgettünk. 22 óra körül, amikor már aludtam, a szép álmokból a kapásjelző erős hangja ébresztett fel. Mivel a stégen fél méter víz volt, először bele kellett másznom a csizmámba. Ez idő alatt a hal határozottan tekerte le a zsinórt az orsómról. Tudtam, hogy nem kicsi lesz, hiszen egy másodpercre sem állt meg. Bevágás és kb. negyedórás fárasztás után egy szép, 15 kg-os ponty volt a szákomban.
Kezdésnek nagyon szép volt. Az éjszaka és a másnap délelőttje nagyon csendesen telt, viszont délután meglátogatott pár horgászbarátom, akikkel a korábbi horgászatok szép élményeiről társalogtunk, miközben elérkezett a fél hatos, menetrendszerinti kapás ideje. Bevágásnál éreztem a hal súlyát a másik oldalon és reménykedtem, hogy most is minden az én terveim szerint fog lezajlani. A halat először 20 m-re a parttól láttuk meg. Ezt követően, ahogy egyre közelebb hoztam magamhoz, pont úgy történt minden, ahogy kívántam, úgy tíz méterre úszkált a felszínen ide-oda. Jó félóra múlva került a merítőhálóba, és mindnyájan csodáltuk, majd saccoltuk, hogy hány kilós lehet. A hal nagyon szép volt, éreztem, hogy dönteni fogok a rekordomon. Örömömre a mérlegen 25,10 kg-ot mértünk. Megörökítettük a halat fotózással és visszaengedtük a lakóhelyére azzal a reménnyel, hogy jövőre ismét találkozunk vele, ha lehet, pár kilóval feljebb.
Záró gondolatok…
Összegezve, ezzel az írásommal azt szerettem volna ismertetni a kedves olvasókkal, hogy a nagy halak becserkészésére mindig komolyan fel kell készülnünk, és amikor már minden tőlünk telhetőt megtettünk, meg egy kis szerencse is kell ahhoz, hogy kitűzött célunk teljesülhessen. Az idei évben olyan vizekre fogok ellátogatni, ahol van lehetőségem egy újabb rekorddöntésre, az pedig, hogy mennyi szerencsém lesz ehhez, majd elválik…
Miśel Zadravec - Zadravec Team
