Az idei év eleji horgászkiállításon egy határozott fiatal srác lépett hozzám (türelmesen kivárva sorát), hogy szeretne engem meginvitálni egy közös horgászatra. Rögtön az volt az első gondolatom, hogyan értessem meg vele, ha minden ilyen meghívásnak eleget tennék, akkor egy évi invitálást csokorba szedve kb. 3 évig egyfolytában kellene horgásznom minden kedves meghívó horgásszal. Próbáltam fejben összeszedni, hogyan is tudom kedvesen és anélkül, hogy megbántódna visszautasítani a meghívását, amikor egy érdekes mondata ütötte meg a fülemet: „A helyszín a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág lenne, ahol saját stéggel rendelkezünk”. Ez zene volt füleimnek, hiszen ez a víz bojlizás szempontjából nehéz területnek számít, ennek ellenére nem mondtam rögtön igen, mert az is elhangzott, hogy tavasszal és ősszel nem olyan nehéz halat fogni azon a részen, ahol a horgászállásuk található, de már több éven keresztül tendencia, hogy a nyári hónapokban pontyok nélkül maradnak és szeretné megnézni, hogy én hogyan tudok ezzel a pályával és a haltalansággal megbirkózni…
… nem mondom, hogy a haltalanság szó hallatán és figyelembe véve a vízterület nehézségi fokát nem volt gombóc a torkomban, hiszen e körülmények közé egy teljesen ismeretlen fiatalember - akiről addig semmit nem tudtam - invitált közös horgászatra. Ha lebőgök előtte, azt még ha nem is mindenki, de baráti köre biztosan sokig emlegeti majd… Szóval hosszas töprengés és nehézkes időpont-egyeztetés után (melyet az én zsúfolt időbeosztásom okozott) sikerült összehozni egy megbeszélt időpontot, mely a nyár közepére esett. El is érkezett a nap, amikor a nagy kapkodásnak köszönhetően csak részben felkészülve nekiindultam Dömsödnek, ahol kezdetét vette az RSD „meghódítása”.
Mivel késő délután értem a helyszínre, nem is nagyon húzhattuk az időt, nekiláttunk a helykeresésnek. Nem volt nagyon nehéz dolgunk, hiszen a stég előtt húzódó területen két tartás is volt.
Ezek a következőkből álltak:
- M1 Premium bojli félbetörve
- M1 Premium Method mix
- M1 Premium Red Pellet
- M1 Spod Juice
- Csemegekukorica és repce
Ezek keveréke alkotta az alapozó etetésemet…
Ide is két végszereléket helyeztünk el. Az egyiket a kemény részre, a másikat az iszapra, a kemény résztől egy-két méterre.
A végszerelékek bemutatását részletesen megtekinthetitek a cikkhez tartozó kisfilmben.
Az első 24 órában több nagytestű dévér került horogra, melynek érdekessége, hogy akármit tettünk a fel csalinak, kizárólag az M1-es Double Trick bojli volt az, amit hajlandóak voltak bekapni.
Miközben türelmesen vártunk a pontyokra készült néhány kép a horgászállásunkat körül vevő élővilágról:
A türelem, a jó csali és az utolsó 12 óra meghozta a pontyokat is. Nézzétek meg a róluk és a fárasztásról készült néhány fotót, majd elárulom, melyik etetésről és milyen csalival sikerült partra kényszerítenünk őket horgásztársammal és - immár nyugodtan mondhatom - barátommal, Mátéval:
Ahogy ígértem, lássuk a konzekvenciát! Az M1-es etetésről, melyre a method mix volt a jellemző, kizárólag nagytestű dévérek - a finomszerelékes horgászok álomhalai - érkeztek.
Az Ace Lobwormos etetés - melyre összesen 1 kg Ace Lobworm bojlit és 1 kg Halibut pelletet etettem - bizonyult a legsikeresebbnek, hiszen erről több pontyot is sikerült fogni, köztük a túra legnagyobb halát, egy 13,30 kg-os tőpontyot. A csali a bemutatott Ace Lobworm wafter és Squid & Octopus Fluro pop up kombinációja volt.
Egy dolgot biztosan merek állítani, ezzel a két eltérő ízesítésű termékcsaláddal bármikor, bárhová el merek indulni horgászni anélkül, hogy azon kellene idegeskednem, „Vajon jó lesz a csalim és be fog válni?” - ez az érzés és e biztonság tudata számomra megfizethetetlen! De biztos vagyok benne, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül!
Írta: Kovács Zoltán
www.sbsbojli.hu
Fotók, videó: Takács Péter, Szegedi Levente
