A tó Miskolctól pár kilométernyire, Nyékládháza határában található. A tó a megye legrégebbi kavicsbánya tavai közé tartozik. A kavics kitermelés jelenleg is folyik, de a tó nagy részének jelenlegi partvonala már nem változik. A tó vízminősége kiváló, még a nyári hónapokban sincs algavirágzás vagy oxigénhiány. A tó - mint a legtöbb kavicsbánya tó - igen mély, átlagmélysége 10 méter. Területe 361 ha.
Először a nyári szünet végén látogattam a tóra. Korán reggel indultunk, hogy napkeltére odaérjünk, és minél hamarabb megkezdjük a horgászatot. Amikor megérkeztünk és megláttam ezt az óriási vizet, egyből tudtam, hogy ez az „én vizem”. Megérkezésünket követően gyors táborállítást következett, majd egyből vízre szálltunk és elindultunk helyet keresni. Találtunk is egy ígéretesnek tűnő helyet, ahol a vízmélység 8 méterről 4 méterre csökken, el is helyeztük a bóját és megetettük minimális mennyiségű Black Squid bojlival.
Minden nap pár órát azzal töltöttem, hogy csónakkal jártam a vizet és ismerkedtem a tóval, olyan helyeket keresetem, ahova későbbi horgászataim során ellátogatnék. Minden ígéretesnek tűnő helyről fotót készítettem és lejegyzeteltem a hely adottságait, a radar segítségével próbáltam pontosan bejelölni az ígéretesnek tűnő platókat, töréseket. Tulajdonképpen ezt a rövid túrát egy ismerkedő horgászatnak terveztem, minél jobban szerettem volna megismerkedni ezzel a vízterülettel.
Az ismerkedő horgászat eredményeként sikerült is viszonylag sok információt szerezni a helyi horgászoktól az ott töltött két és fél nap alatt. Sajnos pontykapást nem sikerült elérnem, csak egy 7 kg-os harcsát fogtam az első horgászat alkalmával. Próbáltam sokféle végszereléket és megannyi csalikombinációt, de nem jártam sikerrel. A horgászatunk lassan a végéhez közeledett, és az első túrát ponty nélkül zártam.
Már a hazaérkezéskor a következő túra járt a fejemben. „Melyik helyre, mikor, hogyan?”, folyamatosan ezen gondolkoztam. Ugyanarra a helyre szerettem volna leülni, ami végül sikerült is, és szerencsére 6 napot el is tölthettem újból ezen a gyönyörű vízen. Az etetési stratégián most sem változtattam, minimális mennyiségű bojlit etettem. Leginkább a végszereléken volt a hangsúly, próbáltam minél láthatatlanabbá és egyszerűbbé tenni. Hogy ez a taktika hogyan sikerült, majd a következőkben kiderül.
Az előkémet Nash Armourlinkből kötöttem 4-es Twister horoggal és befordítóval. Némi ólompasztával le is súlyoztam a jobb akadás kedvéért.
A helykereséssel nem kellett sok időt eltöltenem, hiszen az előző túrán felfedezett helyet kerestem meg, majd el is helyeztem a bójámat a kiszemelt helyre. Szerencsére az errefelé nagyon ritka szélcsendes időben a végszerelékeket is sikerült gyorsan elhelyezni a kiszemelt helyen. Három nap sajnos eredménytelenül telt, amire számítottam is az időjárás miatt. Igaz, volt egy kapásunk, de az a hal sajna talált magának egy akadót, és abból már nem bírtuk kiszabadítani. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy miként tudnám horogra csábítani bajszos barátainkat.
Végre a negyedik nap hajnalán megtört a jég, egy erőteljes, húzós kapásra ébredtünk. Amilyen gyorsan csak tudtunk, csónakkal rá is mentünk a halra. Kemény, erőteljes kirohanásokban gazdag 20 perces fárasztás után sikerült megszákolni egy majd 12 kilós, gyönyörű tükörpontyot! Nagy volt az öröm, hogy sikerült megfogni az első pontyot ebből az óriási és nehéz vízből. A kitartás meghozta a gyümölcsét!
A következő két nap már kapástalanul telt, de nem csüggedtem, nekem ez túra így is hatalmas élmény volt, már csak azért is, hogy ennyi időt eltölthettem a vízparton, és hát persze az a gyönyörű ponty, amit sikerült fognunk. Már alig várom a következő túrát, hogy újra horgászhassak ezen a tavon. A nyarat és az egész évet is úgy tervezem, hogy a két nagy nyékládházi kavicsbánya tavon fogom eltölteni a horgászataim túlnyomó többségét egy „nagy öreg” megfogásának a reményében.
Írta: Molnár János Máté
Fotók: Molnár János Máté
