Az ősz számomra az egyik legkedvesebb és pontyfogás szempontjából a legeredményesebb évszak, amely során szívesen töltök minél több időt a vízparton. Ha ehhez még társul néhány jó barát is, akkor minden adott, hogy egy emlékezetes és eseménydús horgásztúra kerekedjen ki a történetből.
A horgásztúránk már az indulás pillanatában kicsit „kalandosra” sikeredett. Hogy miért, azt most inkább nem részletezem, de azt eredményezte, hogy majd egy óra csúszásba kerültünk, ami úgy általában nem zavart volna, de ha horgászni indulok, akkor bizony minden percnek jelentősége van!
Kora délután érkeztünk a kiszemelt víz partjára, ahol egyből pakoltunk is a csónakba, ugyanis az általunk korábban lefoglalt hely ily módon közelíthető meg a legkönnyebben. A csónak színültig telt, még jó, hogy nem kellett nagy távolságot megtennünk… A felszerelések gyors összeállítását követően a markerrel szerelt boté volt a főszerep, mellyel partról meghatároztuk közösen a meghorgászandó távolságot, a két bójánk pontos helyét, amiket egymástól kicsit elcsúsztatva helyeztem el. Az egyiket 120, míg a távolabbit 130+ méterre tettem. Ősszel és tavasszal nagyon szeretem ezt az állást, ugyanis pont egy átmenetet képez a sekély és a mély víz között, ezáltal könnyedén alkalmazkodhatok az időjárás változásaihoz is. Az aljzaton nem túl vastag, csupán néhány centiméteres iszapréteg volt, ami most ideális. A bóják elhelyezését követően minimális etetéssel folytattam, néhány marékkal a kedvenc magkeverékemből és a Fekete Tintahalas főzött bojliból. Nem szándékoztam „púpra etetni” a helyet, inkább csak a figyelemfelkeltés volt a célom, hiszen partról Spombbal terveztem az etetés ápolását.
A nyár eleji túra nagy tanulsága volt, hogy remekül működtek az előre beáztatott csalik, így a horgászat előtt most is több ilyennel készültem, összesen három különböző SpéciAdditive mintába (2019-ben forgalomba kerülő új, ígéretes folyékony adalékanyagba) áztattam a 24 mm-es, balanszírozott Fekete Tintahalas csalizó bojlikat. Így mire a bevetésre került a sor, a felületük kellemesen bekocsonyásodott, a csalik magukba szívták a különböző, nagy tisztaságú kivonatokat.
Végszerelékem a PB Products Hit & Run komplett szerelékéből állt, aminek nagy előnye, hogy fárasztás közben el tud csúszni a forgóval ellátott – a távoli dobások végett nagy súlyú – ólom, ami jelentős segítség, mert lényegesen kevesebb halvesztésünk lesz. Ha dobós horgászatról beszélünk, én mindig bevonatos, félmerev előkét használok, ezzel volt a legkevesebb gubancom az évek folyamán. Minden túrám előtt előre eldöntöm, milyen formájú, típusú horgot fogok használni. Ha egy intenzíven horgászott tóra készülök, én mindig vékonyabb húsú, kis súlyú és nagy öblű horgot választok, amely jól tud akadni azokban a pontyszájakban is, amelyek már többször is találkoztak horoggal. Ilyen helyzetekre jó választás a Gamakatsu Specialist R széria, melyet 4-es és 6-os méretekben használok.
A csalizást követően gyors bedobás következett, majd két-két Spomb mindkét bójára, és talán öt perc múlva felsírt az ismerős, számomra oly kedves hang, amit a kapásjelzőm ad ki. Ez aztán a remek kezdés! Egy erőteljes fárasztás következhetett, amit kicsit megnehezített a szokatlanul alacsony vízállás, így még nehezebb volt a parti sekély vízbe kormányozni halamat. Boldogan mustráltam a tíz pluszos pontyot a bölcsőben, amely hamar visszanyerte szabadságát. Remek kezdésként éltem meg a gyors fogást, amelyet többen is követtek. Majd ahogyan ránk ereszkedett az éjszaka, úgy csendesedtek a kapások is, amit most egyáltalán nem bántam. Az idő kellemes volt, így az ágyamat kint hagytam éjszakára a botok mellett, és a hálózsákból kémleltem a csillagos eget. Próbáltam kiélvezni minden pillanatát ennek a csodálatos estének. Az éjszaka folyamán mindössze két ponty érdeklődött, így hajnalban frissen ébredtem egy újabb izgalmas horgásznapra. A csalik frissítését követően elkortyoltam gőzölgő kávémat a víztükröt kémlelve, fantasztikus érzés végignézni, ahogy ébred körülöttünk a természet.
István barátomnak még mindezidáig nem volt kapása, de a reggel folyamán ő is végre akcióba léphetett, egy izmos, húzós kapásba kellett beavatkoznia, aminek az eredményét csak hosszas fárasztást követően csodálhattuk meg. De megérte rá várni, mert egy húsz feletti tükrös mosolygott ránk. De ő „csak” egy mozgalmas nap kezdetét jelentette, hiszen szinte folyamatosan fárasztottunk! Az ebédnek szánt előre lepácolt húsok is csupán délután három óra tájt értek fel a grillsütőre, mert egyszerűen nem volt időnk ezzel foglalkozni.
Délután jött egy szusszanásnyi kis pihenő, de aztán az esti csónakos etetés megint felpörgette az eseményeket, és volt, hogy hármunk hat botjából ötön fárasztottunk egy időben halat! Ezt követően az éjszaka is dinamikusabban telt, de kapás csak akkor érkezett, ha a szereléket pontosan az etetésre tudtuk dobni, ennek érdekében mindkét zsinóromat még nappal megjelöltem a megfelelő helyen, így a távolságot könnyen tudtam kontrollálni, csupán az irányra kellett megfelelő figyelmet fordítani.
Az idő előrehaladtával egyre jobban kellett koncentrálni a dobások folyamán, mert a nagy távolság és a sok fárasztás nagyon leterhelő tud lenni. De nem szabad ilyenkor sem ráhagyni egy pontatlan dobás után, hogy „jó lesz az ott is”… Ha kell, addig ismétlem a dobást, ameddig nincs megfelelő helyen a végszerelékem. Érdekességként próbálgattunk egy új típusú ólmot, mely segít a gubancmentes távoli dobásokban, és roppant pontosan lehet vele dobni.
A halfogás üteme a túra végéhez közeledve valamelyest meglassult, de ezt betudtuk az etetésen lakmározó harcsának, amelyet végül sikerült is megakasztani, de a küzdelemben végül ő nyert.
Összességében egy nagyon jó hangulatú és eseménydús őszi túrát zártunk barátaimmal, melynek pillanatai még sokszor fel fognak elevenedni egy-egy beszélgetés során, ebben biztos vagyok! A horgászat folyamán 42 db halat sikerült matracra fektetnünk, amelyek átlagsúlya bőven meghaladta a 14 kilogrammot! Szerintem ennél szebbet, jobbat nem is kívánhattam volna 2018 őszére!
Hasznos tapasztalatok
Mindig kísérletezzünk, de ne essünk túlzásba! Én általában három különböző csalit készítek, többet úgysincs időm próbálgatni egy háromnapos túra folyamán.
Egy ilyen pörgős horgászatnál (még ha egy baráti „pihentető” pecáról is van szó) kell a szervezettség, amely során mindenkinek megvannak a feladatai. Ezeket érdemes előre megbeszélni, így fog a „gépezet” a legjobban működni!
Mindig legyünk nyitottak és segítőkészek barátainkkal, hogy ők is legalább olyan jól érezzék magukat a vízparton, mint mi magunk!
