Sok gondolkodás után márciusban arra az elhatározásra jutottunk, hogy a Palotási víztározón töltjük el az egyik egyhetes túránkat. Annak tudatában, hogy ez egy nagyhalas víz, tűkön ülve vártuk az indulás napját. Hetekkel előtte böngésztük az előrejelzéseket, de nem sok jóval kecsegtettek, mert egész héten 40 fokos kánikulára lehetett számítani…
Eljött a várva várt nap! Indulás Palotásra! Reggel 6 órára terveztük az ébredést. Laci druszám az éjszakai forgolódások közepette kihúzta a töltőjét a telefonjából, ami persze nem ébresztette reggel. Ez a feladat így rám hárult, miután 15 perce vártam rá a ház előtt. Felpakolás után kis csúszással, de nagy izgalmakkal vágtunk neki az utazásnak. Fél 10 körül érkeztünk a tóhoz, majd kiváltottuk a bojlis jegyeket. Már ekkor 30 fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Két kört téve a víz körül kb. a tó felénél találtuk meg a számunkra ideális helyet. Táborépítés!
Mire végeztünk, megérkezett Dani barátunk is. Így már teljes a csapat, indulhat a horgászat! A tóról tudni kell, hogy az aljzat szinte sík egyenes ezért túl sok időt nem töltöttünk a horgászhely kiválasztásával. Kb. 150-180 méterre helyeztük el a végszerelékeinket. Miután minden a helyére került, már csak a kapásjelzőink csipogására kellett várnunk.
Az első kapásra nem is kellett sokat várni, Lacus egyik botja kb. 1 óra után sült el. Fárasztás után ezt a szép 5 kg-os torpedót sikerült partra terelni.
Estig még volt 1-2 kapásunk, de sajnos azok a halak 2-3 kg-nál nem voltak nagyobbak. Este egy hideg sör mellett átbeszéltük a nap eseményeit, majd álomra hajtottuk a fejünket. Fél 1 körül ismét Lacus jelzője törte meg a csendet, kb. 15 perces fárasztás után sikerült megszákolni ezt a 9 kilós pikkelyest…
Az éjszaka további része csendben telt el. Reggel 8 órakor megtört a jég! Kapásom van! A kikönnyített fűszeres bojlinak nem tudott ellen állni ez a gyönyörű spanyolpikkelyes ponty. A mérleg 7 kg-ot mutatott.
Harmadik éjszakán léptük át a 10 kilós határt, melyet ennek a 14,4 kg-os tükörpontynak köszönhettünk. Ennek is a fűszeres ízesítés tetszett meg hóember formájában!
A következő napon. 4-5 pontyot sikerült fognunk, melyek közül ezt a 10 kg-os tükörpontyot emelném ki, mely a déli órákban érkezett.
Negyedik éjszaka jött az időváltozás kiadós eső, szél és villámok kíséretében. Egyik pillanatról a másikra hatalmas zápor zúdult a fejünkre, pár perc alatt óriási sártengerré változtatta a táborunkat. A nagy erővel lezúduló eső legalább 5 cm mély árkot hagyott maga után a sátrunk előtt. Mi ezzel mit sem törődve vártuk a halak jelentkezését. Meg is érkeztek, ismét Lacus botján észleltünk vehemens húzós kapást! Derékig vízben, teljes ruházatban harcolt az elemekkel, ugyanis a látótávolság kb. fél méter volt és az erős szél is megnehezítette a dolgát. Majd fél órás küzdelem végén többszöri sikertelen szákolásom után sikerült a matracra tenni ezt a 12 kilós harcos tőpontyot.
Ötödik napunk kezdetén, reggeli közben arra lettem figyelmes, hogy a jobb oldali swingerem lejjebb került, de a kapásjelzőm nem csipogott. Nem gondoltam, hogy erre meg kellene emelnem a botom, úgyhogy folytattam a reggelimet. 1 perc sem telt el, mikor újra ugyanez történt, de most szépen lassan ejtette, amit már csipogás is kísért. A botot megemelve hatalmas súlyt éreztem minden ellenállás nélkül. 150 méteren keresztül talán 2 fordulása volt a halnak, míg partközelbe nem ért. Megszákolva éreztük, hogy nem mindennapi fogásnak lehetünk részesei. A mérleg 19,10 kg-ig lendült ki. Végre! Ezért jöttünk!
Hatodik napon fájó szívvel kezdtünk neki a pakolásnak és táborbontásnak, mert sajnos horgászatunk végére értünk. Mindannyian maradtunk volna még, ha tehettük volna. Összességében egy élményekben gazdag horgásztúrát tudhatunk magunk mögött, mely életre szóló élményt biztosított nekünk. Nem volt kérdés, ide még visszatérünk!
Írta: Tóth László (ostya22)
Fotók: Gál László, Bak Dániel, Tóth László
