Alig vártam, hogy barátaimmal visszatérhessek Koiországba és üldözőbe vehessem a tó méltán híres koi pontyait. Nem volt egyszerű dolgunk a tó rafinált halaival szemben, de kitartásunk és a tó nem hazudtolta meg magát, gyönyörű halak kerültek lencsevégre. Tartsatok velünk erre a fantasztikus kois kalandra Somogy megye szívébe, a Kiskorpádi Szigetestóra!
Kiskorpád, a koik országa. A kis angolos tó összképébe tökéletesen beleillenek ezek a sokszínű pontycsodák. A koi ponty legendákban, mítoszokban is gyakran szerepet kap(ott) mint a kitartás és a bátorság szimbóluma. A horgászok számára pedig egy nehezen becserkészhető pontyfajta. Bár hasonló közönséges társához, nagyon sok mindenben más ez a pontyfajta. Nagyon szeret a vízfelszín közelében tartózkodni (napozni, planktonozni vagy egyszerűen csak az őrületbe kergetni a horgászt). Megfigyeltem, jellemző rájuk, hogy kettesével, párban tartózkodnak, továbbá megfigyeltem azt is, hogy addig foghatók talán a legjobban, amíg a vízhőfok nem éri el a 16 fokot. Ennek oka az lehet, hogy kevesebb még a természetes táplálék, illetve a víz sem éri el azt a hőfokot, amikor már szinte kizárólag a felszín közelében tartózkodnak ezek a halak.
Taktikámat ezen információk tudatában alakítottam ki. Az első kiskorpádi pecánkra április közepén került sor. Idén a tavasz minden volt, csak tavasz nem, és ezt a halak is megérezték. Sokkal később indult be az élet a vizekben, szinte 1 hónappal el volt csúszva minden. A tó leghátsó, sekély része, aminek terveink szerint a legjobbnak kellett volna lenni tavasszal, nem az elvártat nyújtotta. Bár szép pontyokat fogtunk, számomra a hőn áhított nagy koi nem jött meg. Így úgy döntöttem, mielőbb visszatérek! Biztos voltam benne, hogy a kigondolt taktika működőképes, csupán az időjárás nem állt az oldalunkra. Így türelmetlenül vártam a revánsot!
Egy számomra már ismert helyre esett a választásom, vagyis az 5-ösre. Tavaly már horgásztam itt, és nagyon szimpatikus hely volt akkor is. A hely mellett található öböl és sziget pedig tökéletes közeg a koi pontyoknak, amelyek imádnak körülötte úszkálni. Kizárólag az öböl és a sziget széleit horgásztuk, a parttól konkrétan 30 centire. A koik itt foghatók meg a legjobb eséllyel a sekély vízben.
A megérzések jók voltak, az első kapás hamar igazolta, hogy jó az irány, amin haladunk. Májusi estén csalogányének kíséretében a nyárfaszösszel teli vízből egy gyönyörű nyurga koi tükrös dugta ki a fejét egy jó adrenalin-fröccsel megkínálva lelkivilágomat. Nagyon jól küzdött ez a hal, de örömömre hamarosan fotózhattuk őkelmét. Pompás kezdet, mondhatom, már megérte visszatérni! Épphogy visszaengedtük a szépséget, máris újabb kapás hozott vissza minket a valóságba. Ádám barátom nem késlekedett, felvette a kontaktot a hallal. Szintén jól küzdő ellenfél volt, egy pazar pikkelyes koi. Örültünk a sikeres rajtnak, majd ha nehezen is, de nyugovóra tértünk.
Reggel újfent Ádám került akcióba, a csata végén pedig egyéni rekord koijának örülhettünk. Egy valódi tigris volt ez a hal, meseszép, közel a 12 kilóhoz, ami koiban bizony már nem hétköznapi! A jó kezdés után a már ismerős csend következett. Kiskorpád megint elhúzta a mézes madzagot, aztán lehetett agyalni.
A működő taktikánk mellett azonban most a variálás helyett a kitartásra játszottunk. Ha valami működött NE VÁLTOZTASS, inkább tarts ki! A kitartás mindig kifizetődik, ugye ismerős?! Továbbra is a búzás, mogyorós vonalon maradtunk kisebb pop-upokkal és wafterekkel variálva azokat. Ezen a vízen a kisebb csalik vezetnek leghamarabb sikerre. A délután meg is hozta a következő halat, szintén Ádámnak egy szép spanyolpikkelyes személyében.
Este én voltam a soros, ami a kapást illeti: egy gyönyörű koival nyitottam az estét, majd egy másikkal folytattam. A két szép koit pedig egy valódi csoda követte, egy spanyol mintás ghosty. Az egyik legszebb hal, amit valaha láttam és fogtam! Mesés hal volt és megérdemelt! Ádi foglalta keretbe a túrát egy pompás spanyolossal. Reggel fáradtan és elégedetten pakoltunk össze, majd hosszú út következett.
Érdekes víz ez a Kiskorpád, az itt élő halak minden befektetett energiát megérnek. Hasonlók sincsenek hazánkban, nekem elhihetitek, megfordultam már pár vízen, de az az állomány, ami itt él, páratlan. Tegyétek magatokat próbára Koiországban Ti is!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Hunyadi Ádám
