Egy különleges lehetőséget kaptunk, hogy a tarcali bányatavon horgászhassunk Hunyadi Ádám barátommal. A cél egy közös álom megvalósításán túl a csekély halállomány felmérése volt, illetve egy nem hétköznapi film készítése. A sors kegyes volt hozzánk, gyönyörű őslakos fekete nyurgapontyokat sikerült fognunk. Tartsatok velünk erre a páratlan vadvízi kalandra!
A bányató
Tokajtól alig negyedórányi távolságra, Tarcal mellett igazi kis gyöngyszemre találtunk. Itt található ugyanis a forrásvizek által feltöltött, gyönyörű környezetű, türkizkék színű bányató – a tarcali bányató, más néven a Citrom-bánya. A Nagy Kopasz-hegy lábánál található Tarcal, egy apró település Szabolcs-Szatmár és Borsod megyék határán. Történelme összeforrt Tokajéval; a híres szőlőtermő vidék vulkanikus és üledékes kőzetekből álló, messziről látszó hegye, a Nagy Kopasz adja Tarcal szomszédságát. A hegy lábánál található a bányató, amely meglepően azúrkék vizével sok turista szívét megdobogtatja. A Nagy Kopasz vulkanikus eredetű andezitét a tavat övező függőleges sziklafalakban is megfigyelhetjük. A bányamunkák után visszamaradt gödröt ez esetben nem a talajvíz, hanem a csapadék és forrásvizek töltötték fel. A község központjából indulva alig egy kilométer séta után a 2015-ben átadott Áldó Krisztus szoborhoz érünk, innen a legszebb a kilátás a bányatóra, valamint a messzeségben felismerhető egykori Tisza-mederből kialakult holtágakra, továbbá halastavakra – és a másik oldalon magára Tarcalra is.
Jó barátom, Hunyadi Ádám és Butta László kedves meghívására lehetetlen volt nemet mondani. Egy különleges lehetőség keretein belül horgászhattunk ezen a csodás tavon. Elsődleges célunk a halállomány felmérése volt, ezzel képet adva a tó jelenéről. A tavalyi évben egy csapat horgászott már a tavon, így tudtuk, hogy kevés halra, kőkemény horgászatra kell számítani. Mivel jelenleg az illetékes hatóságnál e vízre nincs bejegyezve halgazdálkodó, a tavon területi jeggyel nem lehet horgászni, így őshonos fajhoz tartozó halat elvinni sem lenne szabad, azonban sajnos jó páran ezt nem tartják tiszteletben, ami azért probléma, mert emiatt a halállomány jó eséllyel évről évre csökken. Régen egy egyesület kezelte ezt a vizet, a halállomány egy része még akkori túlélő, illetve jó eséllyel a madarak által is került hal a vízbe. A kevés vad ponty ugyan le tud ívni, de a harcsák – melyek a bányató csúcsragadozói – kordában tartják gyarapodásukat. Igazi őslakos, koromfekete nyurgák élnek tehát a vízben, melyek a célhalaink voltak. Az, hogy konkrétan mennyi, csak találgatni lehet, de nagyon kevés. Elsődleges táplálékuk a vándorkagyló, mely a sziklaszirteken megtelepedve kiváló élettérre lelt itt.
Taktika
A halakat nem könnyű becserkészni – és akkor még finoman fogalmaztam. Elsődleges célunk a halfogás volt, ezért a legegyszerűbb – és ide szerintünk legjobb – csalikkal készültünk. Magmix képezte etetésünket (kukorica, tigrismogyoró, kendermag). A magokat használtuk csalizáshoz is kiegészítve gumikukoricával és különféle pop-up csalikkal. A végszerelékeket 2, 3 és 4 méteres mélységekben helyeztük el.
Tehát az egyszerű és nagyszerű csalikra, csalizásokra voksoltunk és napi egyszer frissítettünk. Nem zargattuk feleslegesen a vizet, a helyeket, a kivárásban bíztunk.
Halak
1 nap elteltével az első kapás meg is érkezett. Nagyon jó kis fárasztás végén egy pompás nyurga került a bölcsőbe és a kezembe. Felhőtlen örömöm volt a hal láttán, egy élmény kézben tartani majd útjára engedni az ilyen csodás pontyot. A folytatásban Ádám barátom következett. Szintén 1 napot kellett várni erre a kapásra, azonban megérkezett egy hasonló forma, még feketébb nyurga. Lefotóztuk, filmeztük majd útjára engedtük ezt a szépséget is.
Összegzés
Nagyon elégedettek voltunk mindketten, azonban itt volt az ideje, hogy tarcali kalandjainkat folytatva egy új víz felé vegyük az irányt. Köszönjük szépen a lehetőséget Butta Lászlónak és Tarcal községnek, remélem, legalább egyszer még visszatérhetünk! Az ide kirándulóktól, helyiektől pedig kérem szépen, vigyázzanak erre a páratlan természeti kincsre!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Hunyadi Ádám, Rokolya Péter
