A hosszú téli napokon a horgász alig várja, hogy végre kiolvadjanak a tavak, és ha csak pár órára is, de vízparton lehessen. Az első ilyen - még fagyos - reggeleken igen nehéz jónak ígérkező helyet és megfelelő csalit választani, hogy a még óvatosan táplálkozó és igen keveset mozgó nagy halakat el tudjuk csípni egy fotó erejéig.
Megjöttek az első „melegebb” napok, de a tavak nagyon lassan kezdtek olvadni, pár naponta beszéltem a Joker-tó tulajdonosával, Béla bával, hogy mikorra tervezi a nyitást, illetve hogyan áll a jégtakaró a tavon. Eljött a nagy nap, a jégpáncél háromnegyede eltűnt a tóról! A maradék jégborítás nem tántorított el kedvenc elfoglaltságomtól, ezért másnap a parton is voltam reggel 6-kor. Az első horgásznap kevésbé volt eredményes, három darab kisebb pontyot sikerült szákba terelni, aminek nagyon örültem, hiszen sikerült kapásig eljutom és még halat is fogtam. Úgy gondolom, ilyenkor a méret és a súly nem számít! Délután 2 órakor egy úszó jégtábla vetett véget horgászatomnak.
Elhatároztam, hogy pár nap múlva ugyanerre a tóra kijövök, de az időjárás nem nekünk kedvezett: visszatértek a reggeli mínusz 5-6 Celsius-fokok. Ilyenkor mindig van hely, nincsen tömeg a parton, aminek nagyon tudok örülni.
A forgatókönyv szinte ugyanaz volt, mint az első horgászatnál. Megérkezés a tóhoz, megfelelő meleg thermoruha felvétele, majd indulhat a horgászat. Az idei tapasztalatokat alkalmazva - miszerint a tó 6-7 méteres mélységében nem volt kapás, illetve hal - a túloldali part előtti sekélyebb, 2-3 méteres vizet horgásztam meg. Miután felcsaliztam mind a három horgot, kezdődhetett a behúzás a kishajóval. A bal oldali és a középső botom szereléke már a helyén volt, éppen a harmadik bot végszerelékét raktam a kishajóba… egyszer csak ismerős csipogás törte meg a csendet - nem akartam hinni a fülemnek! A Foxom megállíthatatlanul csipogott, mintha valami ismeretlen mozdony húzta volna le a dobról a zsinórt. A gyors bevágást követően a hideg vízhez képest meglepően erős hal még mindig húzta a féket és a másik part vonalát követve oldalazott. Nemsokára komótosan hagyta, hogy elkezdjem pumpálni magam felé és békésen tűrte a további fárasztást. Éreztem, hogy szebb hallal van dolgom, de mondtam is a társamnak, hogy remélem, tíz kg közelében lesz. A szákolást követően meglepődve álltunk a pontymatracra fektetett hal felett, nem hittünk a szemünknek, hogy ilyen zord időben alig 5 perc horgászat után ilyen gyönyörű, egészséges pikkelyes került partra. Mérlegel 14,20 kg-nál állt meg, elmondhatatlanul örültem a halnak.
Mihamarabb visszaengedtük éltető elemébe, nehogy a fagypont alatti hőmérséklet miatt sérüljön, megfagyjon a nyálkarétege. Amint szárazra töröltem a kezemet, a középső botom is kapást jelzett. A hal kicsit beejtette a swingert, ami aztán lassan elindult felfelé… megvártam, míg pattanásig feszíti a damilt, majd bevágtam. Egy kisebb pontyot szákolhattunk pár percen belül, aminek súlya 3 kiló lehetett, ezt fényképezés nélkül azonnal útjára engedtük. A délelőtt további része szinte eseménytelenül telt.
Szerelékem a következő volt: a főzsinór Trabucco S-Force 0,40 mm, PB Product Downforce 45 lb leadcore 1 méteres hosszúságban, a 170 g-os Fox ólmot pedig Korda Lead Clip és a hozzá való gumiharang rögzítette. Előkémet a számomra jól bevált Power Pro pergető fonott zsinór 0,15 mm átmérőjű változatából kötöttem, hossza 20 cm volt. Carp’R’Us 4-es Longshank horgot használtam, aminek szárán a hajszálelőkét 1 milliméteres műanyag csővel rögzítettem. A jobb akadást zsugorcsővel segítettem. Csalinak Monsterfish bojlit használtam egy figyelemfelkeltő fluoro 15 mm-es pop-uppal kiegészítve.
Úgy döntöttem, hogy összefaragom szikével a két golyót, hogy egy csalit képezzek belőlük.
Miután összeillesztettük a két sík felületet, már csak annyi a dolgunk, hogy fűzőtűre és utána hajszálelőkére húzzuk a csalit.
Miután mindent jól csináltunk akkor így kell kinézni a horognak illetve a csalinak.
Az etetőhajóba minimális mennyiségű - körülbelül 10-15 dekagramm - magot raktam, amihez a csalogató hatás fokozása végett édes-gyümölcsös pellet aromába áztatott, rendkívül gyorsan oldódó CSL kukoricapelletet is adtam.
Így nemcsak a kukoricapellet oldódik szét perceken belül, de egy aktív aromafelhőt is képezünk a fenéken, ami hideg vízben nagyon hatásos a pontyokra! Készen a terülj-terülj asztalkám: mindenből egy kicsi a kishajóban!
Lassan melegedő időben ráértünk beszélgetni és pár fényképet csinálni, mert a pontyok hagytak minket, teljesen inaktívak voltak.
Délben jelentkezett a következő halacska, ami már megért megint egy szép fotót: súlya 5,20 kg volt.
Reméltem, hogy a déli legmelegebb órákban még lesz egy pár kapásom, mert a halak megint a tó sekélyebb részeit keresik fel. Egy órakor ismét egy „Tescós” pontyot szákoltunk, amit fotó és mérlegelés nélkül szabadon engedtük. Élveztük a szikrázó napsütést, a thermokabát is lekerült rólunk, mert már a hőmérő higanyszála pluszt mutatott. A délutáni sziesztát egy erős és agresszív kapás törte meg: minden előjel nélkül folyamatosan húzta a dobról a zsinórt a hal. Bevágást követően akadt a horog, majd elkezdődött az idei év - eddigi - legnagyobb fárasztása. A hal a mély vízbe tört és nem adta könnyen magát. Többszöri próbálkozásomra sem engedte magát felhúzni a mélyből, csak sétáltattam jobbra-balra és követtem a parton. 10 perc után megjelentek az első buborékok a víz tetején, ebből tudtam, hogy halam már nagyon fárad, de még nem adja fel. A jól összeállított szerelék teljesen felőrölte a hal erejét, a ponty végül a szákban kötött ki.
14,60 kilogrammot mutatott a mérleg, és nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy halakban bővelkedő horgászatban lesz részem. A szikrázó napsütésben remek képeket lehetett csinálni a sárgásbarnás halról.
Miután végeztünk a fényképezéssel és a fertőtlenítéssel, matracostul a vízhez vittük a halat és óvatosan visszaengedtük.
Megmutatta, hogy vannak még erőtartalékai: búcsúja révén tiszta víz lettem, de nem bántam meg.
A délután hátralevő részében még két szép halacskát sikerült szákba terelni és egy közös fénykép erejéig kézbe venni:
Azt hiszem, az ilyen pillanatokért érdemes a vízpartra menni, legyen zord hideg vagy rekkenő hőség, pár órás vagy több hetes horgászat… egy igazi horgász szemében a halfogás öröme és a halak, illetve a természet szeretete mindig ugyanolyan marad!
Írta: Knitli Sándor
Fényképezte: Horváth Lajos
