A 2024-es évet már a Haldorádó Carp Team csapattagjaként kezdhettem meg. Izgatottan vártam, hogy pár fokot emelkedjen a vízhőmérséklet, ami szerencsére már február végére be is következett, így akkor elkezdtem a pontyozást.
Tervek:
Nagyjából már télen összeraktam magamban, mikor, hol, és mivel szeretném vallatni a Duna egyes részeit, évszakokra lebontva és az előző év tapasztalataiból kiindulva. Tavasszal inkább a gyorsabban melegedő mellékágakat, öblöket részesítem előnyben, melyeket a környezeti tényezők befolyása alapján választok ki. Azonban mindig beigazolódik, hogy az élet a legnagyobb rendező, a márciust és az áprilist még a terv szerint, majd a következő időszakot a hosszú ideig elhúzódó áradás miatt sajnos nem a tervek szerint tudtam csinálni. De ne szaladjunk ennyire előre, szeretnék elsőként betekintést nyújtani a tavaszi horgászataimba!
Február végén határozottan elkezdett emelkedni a levegő és ezzel együtt a víz hőmérséklete, úgy gondoltam, ez már megfelelő lehet. Elkezdtem ismerkedni mélyebben a kínálatban kapható csalikkal, de volt már betárazva egy tesztfázisban lévő, hidegebb vízre tervezett, állati fehérje alapú bojli. Nagy bizakodással vágtam neki az első éjszakáknak.
Horgászataim javarészt rapid, éjszakai bevetések, főleg a hidegebb hónapokban. Ezeket mindig gondos előkészület előzi meg, gondolok itt a hely kiválasztására a körülményeket figyelembe véve, illetve a megfelelő etetésre a megelőző napokban. Nem szeretek és nem szoktam variálni a csalik között… ezért úgy gondoltam, adok 2-3 hét esélyt egy általam addig nem használtnak. Ez magában foglalja a 3-4 napos előetetést, majd a minimum 4-5 éjszakai horgászatot, ami nem mindig folyamatos, és ha a lehetőségem engedi, maradok reggel is pár órát. Az általam horgászott helyekre hatványozottan igaz, nincs mese, együtt kell élni a vízzel, és ha kell, alkalmazkodni. Az fentebb említett 2-3 hetes esélyre vonatkozóan azt gondolom, legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy valamilyen visszajelzést, tapasztalatot szerezzek, hogy hogyan reagálnak a halak a beszórt golyóra. Hiszen ki tudja, előtte mi volt oda etetve, illetve mikor járnak arrafelé a halak, hogy belekóstoljanak a könnyen megszerezhető táplálékba? Ehhez nagy szükség van az előetetésre, lehetőleg több naposra. Mennyiségét tekintve ezt is az adott szituációhoz és vízhőmérséklethez igazítom. Kezdetekben napi kb. 50-60 dkg volt ez a mennyiség, majd többszöri próbálkozás az azt követő napokban, és csak ezután jön a kirakós többi része… Random lemenni, beszórni pár szem bojlit, rádobni és várni a csodát – ez az én olvasatomban szerencsejáték, amivel nincs baj, de nem az én műfajom.
Remek kezdés:
A Krilles alapra épülő, attraktív, de természetes táplálék hatását keltő, sötét színű bojlik az első alkalmakkor jól teljesítettek. Március elején egy éjszaka alatt 3 kapásig sikerült eljutnom, melyek ebben az évben az elsők voltak.
Két gyönyörű ponttyal bővült akkor éjjel egyből a fotótáram, melyből az egyik súlya meghaladta a 21 kg-ot, a másik nagyobb pedig alulról súrolta a 19 kg-ot. Nagyon elégedett voltam.
A következő hetek is jól alakultak, az általam favorizált 1, maximum 2 kapásos, de darabosabb halak jellemezték az éjszakákat.
Nehezítő tényezők:
Április közepére már 10 fok fölé emelkedett a víz hőmérséklete, ekkor éreztem, változtatnom kell a következők miatt: az ívásra készülő balinok elkezdtek ösztönösen mohón táplálkozni, befolyásolva ezzel az addig nyugodt horgászatokat, szinte mindent megettek. Nincs olyan csali, amely mindig és mindenhol jó, és ez így van rendjén. Drasztikus változtatás mellett döntöttem, már csak a tapasztalat és kíváncsiság miatt is. A tervezettnél előbb és hidegebb vízben váltottam a Spanyol Mogyoróra. Kizárólag ezzel etettem, és a horogra a nálam ilyenkor szokatlan 1 szem 24 mm-es került fel. A döntésem jónak bizonyult, a nemkívánatos halak eltűntek, a kapások száma lecsökkent, éjszakánként, maximum 2 kapásom volt, de voltak kapástalan napok is. A halak átlagsúlyával elégedett voltam, pár 15 kg feletti hal is tiszteletét tette.
A nász utáni pontyok nyomában:
Pár hét kihagyás után visszatértem, ismét egy tesztfázisban lévő bojlit vittem a csatasorba. Ez már egy szénhidrát alapú, de a gyorsabb horgászatokat kedvelőknek is kedvező csali, amely idén már elérhető a kínálatban.
A hely pár napos hintése után az ívás utáni pontyokat sikeresen helyben tudtam tartani, volt olyan éjszakám, amikor 6 pontyot szákolhattam, melyek közül 5 db 10 kg felett, ebből kettő 15 kg felett volt. A nagyobbik egy majdnem 19 kg-os, hibátlan, sötét tónusú tőponty volt, mely a reggeli órákban érkezett.
Itt a fényváltás idején néha-néha beköszönt 1-1 balin, de pótolva az etetést az éjszakák során kiderült, visszajárnak a pontyok, és a napfelkelte után is sikerült szép halakat fogni.
Összegzés:
Úgy gondolom, a változatos időjárás és vízállás ellenére és a számomra ismeretlen csalikkal nagyon jó eredményt értem el a korai, valamint késő tavaszi időszakban. Ne felejtsük el, a vadvizeken számos tényező lehet, ami befolyásolja az eredményességünket, de ha kitartóak vagyunk, a siker nem marad el. Különösen fontos az ilyen helyeken a megfelelő csali kiválasztása, melyet lehetőleg az adott időszakhoz, körülményekhez, és a halak akkori táplálékigényeihez igazítsunk!
Két tippet még megosztok, hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok a vízparton:
• Az idő rövidsége miatt, amit egyhuzamban horgászattal töltök ilyenkor, teendőim a halvédelmi eszközök bekészítése, és a botok bedobása után nem érnek véget. Fontosnak tartom, főleg ha egyedül horgászunk, már egyből beállítani a fotózáshoz a terepet, ha érkezik a vendég, már csak szinte a kattintással kelljen foglalkozni. Mindig a hal védelme az első, ne a fogás után kapkodjunk és rohangáljunk a szükséges eszközökért!
• Előre mindig be van készítve 2-3 felcsalizott előke, és a mellé rakott PVA csomag is. Gyakran megesik, hogy egy nagyobb banda ér oda, és rövid időn belül több kapásunk is lesz, ezért arra kell törekedni, hogy minél hamarabb, de precíz módon vissza legyen dobva a végszerelék, mert a halakat nem érdekli, ha más dolgom van.
Végezetül egy rossz élményt is szeretnék megosztani, elrettentő példaként. Egy közel 11 kg-os tükörponty, a szákolása után:
A hal hossza faroktőig 67 cm volt, ami ugyan kevéssel, de meghaladta a korlát felső határát. Mégis valaki úgy gondolta, hogy haza szeretné vinni, és ezt a kikötési módot választotta. Szerencsére a hal elszökött és táplálkozott, így „hozzám fordult”, hogy szabadítsam meg a felesleges és veszélyes kantártól. A másik horog ütötte seb az enyém mellett is elég friss volt.
Kedves Horgásztársak! Ne legyünk ennyire mohók! A hal nagyon finom, én is szeretem. De tudjuk, hol a határ! Jelenleg ott tartunk, hogy nem félévente van csak esély pontyot fogni a Dunából és mellékágaiból, tehát bőven akad kisebb is, aki azt haza szeretné vinni, szíve joga.
Becsüljük meg, ami van, a jövő meghálálja! Görbüljön mindenkinek!
Írta és fotózta: Kovács Patrik
