Újra a tározón - forró napok a Tisza-tavon

Újra a tározón - forró napok a Tisza-tavon

Bordás József, kis csaptunk oszlopos tagja július közepén ismét célba vette hazánk második legnagyobb állóvizét, a 14.000 hektáros Tisza-tavat, hogy megküzdjön a tározó rendkívül nehezen megszerezhető kincseivel. Az egyhetes horgászatot siker koronázta, hisz Józsinak csodálatos pontyokat sikerült fognia. A túráról így mesél…

Az idei évtől a tározón végre engedélyezték a „behúzásos” horgászmódszert és úgynevezett „bojlis” helyeket jelöltek ki a nagy pontyokra áhítozóknak. Ez számomra igazán örvendetes hír volt, mivel én szinte mindig így juttatom be szerelékeimet. A tározón kora tavasszal próbálkoztam először a Kisköre közelében lévő Abádszalóki-medencében. Ezen a részen igencsak kedvező helyeket fedeztem fel. Rengeteg kagylópad, akadó és kisebb-nagyobb törés színesítette a mederviszonyokat. Éreztem, hogy jó helyen vagyok. Sajnos azonban egy hirtelen jött tartós lehűlés hatására úgy tűnt, hogy pontyok elvándoroltak innen. Az egy hetet megúsztam egyetlen kapás nélkül. De szemernyit sem csüggedtem, hanem vártam, hogy a megfelelő pillanat elérkezzen. Erre a nyár hevében került sor. Biztos voltam benne, hogy forróságban a pontyok itt tartózkodnak, mivel itt az átlagosnál mélyebb vizekkel találkozhatunk.

A varázslatos Tisza-tó teljesen megbabonázza az embert
Horgászhelyem az Abádszalóki-medence. Ameddig a szem ellát, víz mindenütt
Megkezdődött

A túrámat július közepén, egy hétfői napon kezdtem meg. Hétvégén egy drasztikus hidegfront vonult végig az országon. Ennek utóhatása megérkezésemkor még érezhető volt, erős északi szél borzolta a tározó felszínét. Ez jó jelnek tűnt, bár az elkövetkező napokra folyamatos felmelegedést jósoltak visszatérő kánikulával. A tavaszi helyemet sikerült megtalálnom. A nagy kiterjedésű kagylópadon 1,5 méter volt a víz, amely 2,2-2,5 méterről jött fel. A horgászatra kizárólag az Odyssey XXX kész bojlival készültem. A csalit már lassan 10 éve, a megjelenése óta használom. Tökéletesen megbízom benne, eddig még soha nem okozott csalódást. Véleményem szerint az egyik legjobb bojli a jelenlegi piacon. A XXX-en kívül néhány maréknyi frissen főzött tigrismogyoró is került a meghorgászni kívánt részre. Első körben hóember kombinációkkal kezdtem. Mire mindent elrendeztem magam körül, a Nap lassan eltűnt a látóhatárról.

Bárhol is horgászol, mindig bízz a csalidban
Még naplemente előtt minden a helyére került
Hihetetlenül gyönyörű arcát mutatta napfelkeltében a tározó

A front utóhatása még tényleg benne volt a levegőben, mert az égboltot hirtelen sötét fellegek takarták el, és változatos intenzitással egész éjjel csendesen csepergett az eső. A jelzők ennek ellenére némák maradtak. De tudtam, hogy a Tisza-tóhoz idő kell, sok-sok idő. Kora hajnalban kipihenten ébredtem. Az égboltot pasztellszínekbe öltöztető napkelte gyönyörű látványt nyújtott. Azt mondják, hogy nincs két egyforma hajnal a Tisza-tavon. Amint a napsugarak előbukkantak a felhők mögül, a jobb oldali botomon gyenge ejtős kapást jelzett a swinger. Egy kiló körüli dévér volt a tettes. Ez jó jelnek tűnt, mert a tapasztalataim alapján a nagy kiterjedésű víztározókon először mindig a keszegek veszik birtokba az etetést, és utánuk jönnek majd a pontyok. De hiába vártam az öreg pikkelyeseket, a jelzők a következő napig nem szólaltak meg.

Szerda reggel egy újabb kapásra emelhettem rá. A jég végre megtört! Erőteljes küzdelem után egy érintetlen, 10 kg körüli tövest szákoltam meg sikeresen. A hal nagy örömet okozott számomra, mert ez volt az első pontyom a Tisza-tóból.

Az első Tisza-tavi pontyom
Micsoda ajkak!
Menj és élj tovább boldogan!

A második ponty megérkezése nem váratott sokáig, mert a délutáni órákban ismét egy kapás ugrasztott. A fárasztás nem volt egyszerű mutatvány, mert a hal először egy sűrű hínármezőbe ugrott be, majd egy víz alatti tuskót talált meg. Végül a harcból én kerültem ki győztesen, így a ponty a fotózást nem úszta meg. Az izgalmas élmény után a hóember kombinációt dupla 24 mm-es süllyedő XXX-re cseréltem le, bízva abban, hogy egy jobb potyka fogja felszippantani.

Óriási csata után végre a merítőben…
… majd a kezeim között immár a második szépség

Időközben a hőmérséklet emelkedni kezdett, forró napok következtek. Szinte az egész napot árnyékban töltöttem az égető napsugarak elől elbújva. A következő kapásra egészen éjfélig vártam türelmesen, amikor is gyenge ejtést jelzett a swinger. Először ismét keszegre gyanakodtam, de mivel a dupla 24 mm-es csalira ez nem igazán jellemző, bíztam benne, hogy ponty lesz a tettes. És méghozzá nem is akármilyen, mert amint a hal fölé értem, iszonyú erővel találtam szemben magam. Hosszú harc vette kezdetét, miközben ellenfelem minden trükköt bevetett, hogy megszabaduljon a horogtól. De mindhiába, mert végül engedelmesen csúszott a merítőbe. A partra kiérve és a halat alaposabban szemügyre véve megdobbant a szívem, mert a mérlegelésnél derült ki, hogy egy 16 kg feletti szépséggel ajándékozott meg a Tisza-tó.

A rendkívüli esemény után alig jött álom a szememre, még mindig e csodálatos ponty hatása alatt voltam. De nem sokáig filozofálhattam, mert ismét megszólalt a jelzőm. Az előzőhöz szinte teljesen hasonló fárasztás zajlott le, mire végre meg tudtam meríteni a vadul védekező ellenfelemet. Egy 14 kg-os, hosszúkás testű töves nézett rám a hálóból. Ez egyszerűen hihetetlen volt.

Ezt most biztos, hogy nem álom?
Ezért érdemes pontyhorgásznak lenni!

Sajnos az időjárás a túra hátralévő napjaira rányomta bélyegét, mert a szűnni nem akaró tikkasztó forróságban 2-3 naponta volt már csak egy-egy kapás, amik néhány kisebb pontyot eredményeztek. De zárásig, azaz hétfő délig még sikerült egy 14 kg-ot meghaladó pontyot elcsípnem.

Az ürített anyag sem „piskóta”…
… kagyló, csiga, rák darabkák

A Tisza-tó végre nekem is megmutatta igazi arcát, hogy miért is érdemes ezen az óriási, rejtélyes és szinte teljeséggel kiismerhetetlen vízen horgászni. Hisz itt olyan pontyokat lehet horogra csábítani, amelyek kizárólag természetes táplálékon növekedtek meg és érték el a kapitálisnak számító méretet. Talán elképzelni sem tudjuk, hogy mekkora halakat rejthet a tározó. Biztosra veszem, hogy ebben a vízben jó néhány országos rekord úszkál. Úgy gondolom, hogy kellő kitartással, elszántsággal, megfelelő csali- és helyválasztással sem könnyű kapásra bírni az itt élő pontyokat, mivel sokszor még egy-egy kapásig is nehéz eljutni (erre jó példa a tavaszi túrám, de csapattársaim élménybeszámolóiból is jó néhány gondolatot meríthetnék). Ám van, hogy fordul a kocka, és kapást-kapást ér. Ezért is imádok a nagy kiterjedésű víztározókon horgászni. Az érzés, amikor végre többnapi sikertelenség után megmeríthetek egy gyönyörű, horgot talán soha nem látott pontyot, az mindennél többet ér! Szeptemberben találkozunk!

Ez aztán tényleg nem semmi!
Méltó befejezés

Írta: Czifra Antal

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.