A közelmúltban történt vadkan-tavi horgászatom alkalmával bemutattam, hogyan próbáltam úrrá lenni a rengeteg kistestű ponty támadásán. A csodás dombok között megbúvó Vadkan-tó szemet gyönyörködtető látványa rabul ejtett, nem volt kérdéses számomra, hogy rövidesen visszatérek. Az előző horgászaton megszerzett tapasztalatokkal felvértezve igyekeztem úgy összeállítani csalijaimat, úgy kialakítani a horgászat stratégiáját, hogy elsősorban a tó nagyobb testű lakóit ejtsem zsákmányul egy-egy fotó erejéig. Külön öröm volt számomra, hogy horgásztársam ezúttal a tógazda, Roger Brand volt. Roger több évtizedes horgásztapasztalattal rendelkezik, így most én is betekintést nyerhettem a holland horgászok módszereibe.
Mint mindig, így most is lázas tervezgetés előzte meg a horgászatot. A legnagyobb fejtörést a helyválasztás okozta. Ebben a tóban a halállomány zavartalanul, saját életritmusa szerint éli életét. Mivel nem sokan horgásztak eddig a tavon, a halakat saját ősi ösztöneik vezérlik. Az évszakok, a frontok, egyéb időjárási hatások függvényében más-más területen tartózkodnak, az egész tavat bejárják. A túra időpontjára az időjárás-előrejelzés afrikai forróságot, majd hidegfront-betörést jósolt. Ezen előrejelzés figyelembevételével horgászatunk helyszínéül az 1-es állást választottuk. Ez a gát mellett található, tehát a tó legmélyebb része. Úgy számoltunk, hogy a hidegfront ide fogja tolni a halakat.
Horgászatunk első lépéseként elhelyeztük bójáinkat. Tapogatórúd segítségével felmértük az előttünk elterülő mederrészt. A part mentén végigfutott egy kemény sáv, majd befelé haladva enyhén iszapos rész következett. Komolyabb törést, víz alatti akadót nem találtunk, így bójáinkat az iszapos és kemény rész találkozásához súlyoztuk le. Etetési stratégiánk szerint a bója horgászállásunk felé eső oldalára nagy mennyiségű magvas etetést készítettünk. Ez tartalmazott erjesztett búzát, kukoricát, főtt kukoricát, csicseriborsót, zöldborsót. Rogertől megtudtam, hogy magas fehérjetartalma miatt ezen a vízen gyakran etetik a halakat zöldborsóval, ezért fontos szerepe volt a mostani horgászaton is ezeknek az ízletes, apró zöld golyóknak. A vízparton bográcsban főztünk magvakat, így a frissen bejuttatott magmix aromabombaként robbant, mágnesként vonzotta a halakat az etetéshez. De nem azokat a halakat, amiket mi szerettünk volna megfogni.
Ezek a magvak csak elterelésként szolgáltak a tóban élő „aprójószágnak”. A bójáink mellé bojlit szórtunk, ahová a termetesebb pontyokat vártuk. Az SBS palettáján 2012-ben mutatkozott be a 20+ Premium bojli család, amit kifejezetten a nagytestű pontyok horgászatára fejlesztettek.
A csali már a tesztelési szakaszban is figyelemreméltó eredményt produkált, de amióta forgalomba került, a visszajelzések alapján tudható, hogy számos pontyhorgász köszönheti ennek a termékcsaládnak egyéni rekordja megdöntését. A kistestű halak csipkedésének ellenáll, a megszokottnál keményebb, de kiváló minőségű, speciális összetevőinek köszönhetően hatóanyagait folyamatosan, hosszasan kibocsátva ingerli táplálkozásra a nagytestű pontyokat. Ha egy adott tóban lévő halállományból kifejezetten a nagyobb testű egyedeket szeretnénk megfogni, akkor segít nekünk a 20+ Premium kollekció. Számtalan csali felkínálási lehetőség kínálkozik használatával, hiszen a termékcsalád tartalmaz pop-up (lebegő), illetve wafter (kikönnyített) csalikat is. A nevéből asszociálhatunk méretére is: 20, 24 és 30 mm-es méretben kerül forgalomba. A megszokott Premium ízesítésből erre a horgászatra a Bio Big Fish, az Ace Lobworm és az M1 változatot választottuk.
A kánikulai meleg ellenére az alapozó etetést követően hamarosan megérkezett az első hal. Rogernek jutott a megtiszteltetés, hogy a horgászat első halát fényképezőgép elé tartsa. Jogos volt a büszkesége, hiszen egy kitartóan küzdő, jó erőben lévő tükörpontyot sikerült megfognia.
Nagyon örültünk ennek a halnak, hiszen köztudott, hogy először mindig a kisebb egyedsúlyú halak jelennek meg az etetésen. Na, most ha azok ekkorák, akkor nagyon jó kis horgászat vár ránk! Nem is kellett csalódnunk! Kapás kapást követett, folyamatosan fogtuk a szebbnél szebb halakat.
Öröm volt megtapasztalni, hogy elgondolásunk helyesnek bizonyult. Bójáink előtt, a magvak keverékével megszórt területen szemmel láthatóan nyüzsögtek a halak. Fordulásokkal, farkcsapásokkal fejezték ki köszönetüket a bejuttatott táplálékért. Az éhes halraj azonban felhívta a nagyobb testű halak figyelmét is, így azok a bojlik között szemezgetve gyakran rajtavesztettek készségeinken.
Fantasztikus mennyiségű halat sikerült beállítani etetéseinkre. A bejuttatott etetőanyagok vészesen fogytak, azonban nem akartuk csónakázással elzavarni a békésen táplálkozó halakat. Ezért az etetés egyik leghalkabb formáját választottuk, dobócsővel juttatunk be bojlit. Minden megfogott hal után dobócsöveztünk, így biztosítva etetésünk folytonosságát.
Csalizás, bedobás, fárasztás, fényképezés majd újra csalizás és így tovább. Fel sem tűnt, hogy közben a levegő meg sem mozdult, hőmérőnk 36 fokot mutatott. Gyakran találkoztam már ilyen helyzetekben mozdulatlan vízzel. Bármit követhettem el, nem sikerült kapást kicsikarnom. Biztos mindenki találkozott már ilyen, vihar előtti csend állapottal. Hát ennek most itt nyoma sem volt, pedig a vihar már a nyakunkon volt. A híradásokból hallottuk, hogy a Dunántúlról már felhőszakadásokkal, jégesőkkel közeledik felénk a hidegfront.
Az este folyamán még sikerült néhány szép halat elcsípni, de ekkor már villámok cikáztak a távolban. Jobbnak láttuk készségeinket kivenni, és úgy várni a vihart. Nem is kellett sokat várnunk, hamarosan megkezdődött sátraink vizsgáztatása. Elemi erővel csapott le a vihar. A közeli erdőkben hallottuk a fák recsegését, ahogy kétségbeesetten küzdöttek életben maradásukért. Az eső özönvízszerűen zúdult, próbára téve sátraink ellenálló képességét. Fantasztikus érzés volt ennyire közel lenni a természethez, ilyen közelről érezni a természet erejét. Felszereléseink azonban jelesre vizsgáztak, kitartóan állták a felhőszakadás és a szélvihar rohamát. A vihar tombolásának gyengülésével a mi éberségünk is alábbhagyott, nyugovóra tértünk.
Reggel a felhők között kukucskáló nap sugarai már a csónakban találtak minket. Újra elvégeztük a bőséges magvas etetést, frissen csalizott szerelékeinket bejuttatva fogtunk hozzá a reggeli elkészítéséhez. Talán még le sem nyeltük az utolsó falatot, amikor megszólalt a kapásjelzőm számomra oly kedves hangja.
Közben Rogernek sem maradt ideje a reggeli utáni ejtőzésre, hiszen az én kapásomat követően nem sokkal neki is kapása lett. Szinte gyerekes lelkesedéssel találgattuk, hogy kinek mekkora hal küzd a horgán? Elégedetten tapasztaltuk, hogy a tegnapi tendencia ma is folytatódott, többnyire nagyobb testű halakat zsákmányoltunk. A 20+ Prémium termékcsalád kiválóan működött, az etetési stratégiánk beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
A fantasztikus fogási eredményeknek köszönhetően rohamosan fogytak az egyfajta ráhangolódásképpen, még otthon elkészített előkéim. Mivel előkéink a horgászat során elhasználódnak, megsérülhetnek, ezért ne mulasszuk el időnként ellenőrizni, szükség esetén lecserélni! Sérült, elhasználódott horgaink, előkéink halvesztést, így felesleges sérüléseket okozhatnak a megakasztott halaknak. A mostani horgászaton használt végszerelékem hibátlanul működött, egyetlen megakasztott halat sem vesztettem. A horgok minden esetben jól „ültek” a pontyok szájában, ezáltal a lehető legkisebb sérülést okozva nekik.
Előkémet a kimagasló minőségű holland PB Products termékekből állítottam össze. Előkezsinórom Jelly Wire típusú, 25 lb-s fonott bevonatos előke volt. Sok bevonatos zsinór van a piacon, de e típus paramétereivel nagyon meg vagyok elégedve. Dobós horgászatnál minden esetben bevonatos előkéket használok, így csökkentve az előke dobás közbeni feltekeredésének esélyét. A horog előtti 1-2 cm-es részről azonban eltávolítom a bevonatot, hogy a csali mozgását ne befolyásolja jelentősen. A horog PB Products Anti Eject volt 4-es méretben. A 24-es csalihoz indokolt a 4-es méret, mert a kisebb horgot kitakarja a nagy csali. A bojli kifogástalan állását a horogszárra húzott szilikon csövecskével biztosítottam. Az eddig használatos zsugorcső helyett most PB Products Aligner-t alkalmaztam. Sok jót hallottam már erről az ún. horogbefordítóról, ezért most én is kipróbáltam. Az első tapasztalataim nagyon kedvezőek, hiszen egyetlen halat sem vesztettem. A zsugorcső körülményes elkészítésével szemben ez a termék sokkal gyorsabb szerelékkészítést tesz lehetővé. Az itt megspórolt időt is a halfogásra fordíthatjuk.
Túránk végére alaposan megváltozott az időjárás. Folyamatosak voltak a záporok, ami még tovább fokozta a halak étvágyát. Rogeren is és rajtam is látszottak a fáradtság jelei, mégis egyetértettünk abban, hogy gond nélkül el tudnánk itt még napokat tölteni. Sajnos a túránk véget ért, de nagyon kedvesen búcsúzott tőlünk a tó. Roger ekkor fogta meg a túra legnagyobb halát, egy 13,17 kg-os tükörpontyot.
Ismét felejthetetlen élményekkel ajándékozott meg a Vadkan-tó lenyűgöző természeti szépsége és erőtől duzzadó egészséges halállománya. Rajtunk, horgászokon is múlik tavaink halállományának egészsége, ezért nagyon óvjuk a kifogott halakat! Minden esetben gondosan kezeljük le a horog ütötte sebet, fotózáskor elsődleges szempont legyen a hal óvása, minél hamarabb engedjük vissza őket saját világukba.
A Vadkan-tóról további információkat a www.vadkanto.hu oldalon találhattok.
Írta: Gál József
Fotó: Gál József, Roger Brand, Takács Péter
Videó: Takács Péter
