Mikor tavaly ősszel elkezdtem tervezni az idei évemet horgászati szempontból, akkor még mindenképp a terveim között szerepelt egy kora januári túra. Talán bolondságnak is tűnhet január elején, konkrétan az új év első hetében horgászatról álmodozni… viszont időközben újfent külföldre sodort az élet, Ausztriában dolgozom egy ideje, így minden egyes szalmaszálat igyekszem megragadni, hogy horgászhassak is egy kicsit otthon. Hónapokkal előre tervezni egy túrát mindig rizikós. Azt hiszem, ez hatványozottan igaz, ha a téli hónapok bármelyikét tűzzük ki célul. Fontos szempont volt a megfelelő víz kiválasztásakor, hogy mély legyen. Esélyt sem szerettünk volna adni annak, hogy a zord hideg keresztülhúzza a terveinket. Több lehetőséget is figyelembe véve végül is Rokolya Péter jó cimborám tapasztalataira hagyatkozva a Dunavarsányban található Petőfi-tóra esett a választás. Peti segített nekem a foglalásban is, és ha ez nem lett volna elég, a tavaly ugyanitt, ugyanebben az időpontban forgatott „Szilveszteri pontyok" című filmje tökéletes kiindulási pontot jelentett, amit innen is köszönünk szépen. Emellett Haskó Tamásék filmje úgyszintén segítségünkre volt, hiszen ugyanerre a helyre sikerült foglalnunk.
Hipp-hopp, azon kaptuk magunkat, hogy január 2-át ír a naptár, és végre útra keltünk Novotnik Gábor barátommal. Hihetetlen időjárás, napsütés, a hőmérő higanyszála folyamatosan bőven 0 fok felett! Kell ennél szebb januárban? Azt hiszem, a válasz egyértelmű. Amit a vízről tudni kell, hogy ez egy egyesületi víz, jellegét tekintve bányató. Átlag vízmélysége 4 méter, de a legmélyebb pontjain ez eléri a 6 métert is. A vízen csónak használata tilos, ezért a horgászrend által megengedett etetőhajóval készültünk mi is erre a pecára.
Gyors kipakolás után kiválasztottuk, hogy ki melyik oldalon fog ülni, és már mehettek is be a szerelékek a helyükre. Kezdetben mind a 4 bottal a téli pecák jolly jokerét, a PVA bages megoldást preferáltuk Gáborral, amire a halak igen gyorsan választ is adtak. Első halam egy gyönyörű, 8 kilogramm környéki, brutál erős töves lett. A nyerő csali a Haldorádó paletta újdonsága, a MONSTER tintahal-áfonya volt, amelyet Tüzes Ponty pelletágyon tálaltam Korda PVA Solid Bagben. Ezzel a kombinációval sorra jöttek a hasonló formájú és méretű halak.
Gabi barátom sem szeretett volna lemaradni a halfogás terén, és ennek köszönhetően az első éjszaka szinte egy percet sem aludtunk. Szebbnél szebb bányatavi erőgépek húzták el a csalikat, kivétel nélkül pikkelyes halak voltak, 6-10 kilóig. Erős kezdés egy téli pecán…
Mondanom sem kell, hogy másnap reggel kávét kávé követett, hiszen egy elég mozgalmas éjszaka állt mögöttünk. A napunk ugyanúgy telt, ahogy az éjszaka is. Folyamatos kapások a PVA bagre. Az első teljes 24 órát követően 15 db hal fölött jártunk már. ami nagyon extra és talán minden előzetes várakozást felülmúlt, de ezen a ponton elkezdett mozogni bennem egy gondolat, amit elég gyors döntés követett: szeretnék ebből a vízből is, ha lehet, minél nagyobb pontyot fogni. Ennek megfelelően a taktikát is ehhez igazítottam, és a kicsi csalit nagyobbra cseréltem. Gyorsan ránk sötétedett, így az esti frissítés előtt egy pazar vacsorát hoztam/hoztunk össze. A menü: rántott süllő, sült krumpli, vegyes friss zöldségek. „Ha kemény csatába mész, kell az erő!"
Mint mondottam, az esti frissítés már nem bages módszerrel történt, hanem nagyméretű bojlival. És a nagyméretű szó jelen esetben tényleg nagyot jelent. 1 szem 30 mm-es Spicy Red Liver került a hajszálra, amit blowback rigen kínáltam. A horog a csali méretéhez igazodva egy igazán nagy Korda Wide Gape volt. A kedvező időjárás és a halak étvágya felbátorított, egyre inkább úgy éreztem, hogy talán nem is bolondság ez a „durva" megoldás a tél kellős közepén.
Azért, ami ezután történt, az számomra is meglepő volt, de egyben boldogsággal is eltöltött, hiszen a döntésem jónak bizonyult. Talán 1 óra sem telt el, és máris megszólalt a Delphin Briton jelzőm. Szép, lassú, húzós kapással érkezett a hal, majd egy közel 3/4 órás fárasztást követően a szákba sikerült terelni ezt az egészséges, zömök, hibátlan szájú, közel 15 kilós tövest. Hát, mondanom sem kell, hihetetlen boldog voltam. Fotózás, pár rövid videó és a hal szinte tökéletes szájának fertőtlenítése után visszakerült oda, ahonnan jött és ahová való. Életre szóló élmények ezek, de hát ezért is csináljuk.
Az éjszaka a nagyobb csali miatt is csendesebben telt, mint az előző. Aludhattunk egy jót. Apropó, alvás! Essék szó a szállásunkról is, amely – nyugodtan kijelenthetem – minden igényt kielégített. Jól felszerelt konyha, fürdési lehetőség fürdőszobával, tágas belső tér kényelmes ágyakkal. Magamfajta horgász nincs ehhez a kényelemhez hozzászokva, és talán igényem sincs rá. Számtalan esetben aludtam már autóban is egy-egy rapid peca alkalmával, nem ijedek meg ettől sem. De bevallom, jó volt egy kicsit ez a helyzet is. Igyekeztünk kiélvezni. (A szállást a bojlislaci2@gmail.com email címen keresztül tudjátok akár ti is lefoglalni).
Az utolsó 2 napon én már csak és kizárólag bojlival horgásztam. A fűszeres vonal mellett egy, az utóbbi időben kedvencemmé vált ízzel is igyekeztem eredményt elérni, ami nem volt más, mint a Big Fish. Hasonló vizeken a Carp Teames srácoknak már számtalan alkalommal bizonyított ez a csali, és nem mellesleg életem eddigi legnagyobb pontyát én is e csalinak köszönhetem. Nem volt tehát kérdés, hogy a másik botomon ez lesz a következő megoldás. A bizalmam határtalan volt ezzel kapcsolatban is.
A horgászat 5 napján a frontok jöttek-mentek. A légnyomás 2 naponta mást mutatott, ingadozva 1018 és 1032 hPa között. A horgászat első 2 napján melegfront érvényesült, a 3. napja frontmentesnek bizonyult, az utolsó 2 napon pedig egy igen erős hidegfrontban kellett helytállnunk. Ennek megfelelően is alakult a halak kapókedve, hiszen az első 2 napon fogtuk a halaink 80%-át ezen a túrán. Mindezt úgy, hogy a túra utolsó 24 órájára már szinte alig jutott kapás.
Zárásképpen, összegezve ezt a pár napot, annyit tudok nyugodt szívvel mondani, hogy nagyon megérte lejönni erre a számunkra ismeretlen vízre. A tél közepén egy erősen kimaxolt horgásztúrán vagyunk túl. A számtalan 8-10 kilós ponty között egy 14 kilogramm feletti igazi erőgépet is megörökíthettünk.
Soha rosszabb horgászatot télen!
Köszönettel tartozunk a szálásért, a helyért és nem utolsósorban Gabi barátomnak azért, hogy vállalta velem ezt a túrát. Petőfi-tó, még találkozunk!
Írta: Ördög Erik
Fotók: Novotnik Gábor, Ördög Erik
