Azt hiszem, horgászoknak nem kell túl sokáig ecsetelnem azt, hogy mit jelent számunkra ez a gyönyörű és hatalmas víz. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez a több mint 600 km²-en elterülő tó a maga 3,5 méteres átlagmélységével, időjárási viszontagságaival és a sokszor már-már életveszélyes hullámaival egy igazi „fekete öves” és sokak bakancslistájának élén elhelyezkedő, top kategóriás víz. Ki ne szeretne itt nagyobbnál nagyobb, hibátlan balatoni pontyokat a szákjába terelni? Ha engem kérdeztek, én biztosan!

Korábbi írásaimban már tettem említést erről a vízről Nektek, a szívemhez igazán közel álló Bácsbokodi Felső-tóról. Bár még csak márciust írt a naptár, már több túrán is túl voltam ekkorra, és végre eljött az idő, hogy a Haldorádó Monster család termékeit ezen a vízen is kipróbálhassam. A kora tavaszi időpont és a viszonylag hidegnek mondható víz számomra evidenssé tette, hogy a felkínálást PVA bages módszerrel fogom megoldani. Erre a pecára végre a kisfiam, Patrik is elkísérhetett, emellett Andris barátomék is kilátogattak hozzánk, így vált teljessé kis csapatunk erre a horgásznapra.

Ahogy már az elmúlt években megszokhattuk, az úgymond „vénasszonyok nyara” tavaly is elég erősen kitolódott, így kapva kaptam az alkalmon és egy rapidnak mondható horgászat keretében 2 éjszakát tölthettem Kiskorpádon, a szívemnek nagyon kedves Kiskorpádi Szigetestavon. Tartsatok velem, és elmesélem, mennyi minden történt szűk 48 óra alatt velem!

A kiskorpádi túrát követően nem sokkal, de már a naptár szerint november elejét írván azon kaptam magam, hogy egy újabb kihívás elé nézek barátommal, Tiszai Andrissal. Hogy egy klasszikus Rokolya Péter idézettel kezdjek, „Minden pontyhorgásznak vannak, tervei, céljai, vágyai. Legyen szó az adott vízterület legnagyobb vagy legkülönlegesebb pontyának megfogásáról!”. Ezzel a gondolattal és célkitűzéssel érkeztem újfent a Bácsbokodi Felső-tó partjára, ahol – a fenti soroknak eleget téve – a szívemnek legkülönlegesebb és talán a tó egyik legnagyobb halának megfogása volt a célom ezen a rapid, 12 órás horgászaton. Igen, a hal, akiért jöttem, a tó legendás lakója, az Öreg Töves!

Közel egy év telt el a legutóbbi túrám óta, amelyet itt töltöttem, a Szálkai-víztározón. Az időpont január, ami azt hiszem, önmagában is egy szürreális tény, ha pontyhorgászatról beszélünk. Az pedig, hogy mindezt Szálkán akarja az emberfia véghezvinni, talán a vakmerőség és a bolondság határait súrolja. Tavaly ilyenkor kemény mínuszokkal (-6, -7 fok) kellett szembenéznem, idén pedig nyugodtan kijelenthetem, hogy ritkán tapasztalható, már-már monszunszerű esővel. Amikor szóba jött a téma, és elkezdtem komolyabban gondolni erre a túraötletre, az már az első percben tiszta volt számomra, hogy ez bizony fel fog érni egy bungee jumpinggal (kötél nélkül!).

Mikor tavaly ősszel elkezdtem tervezni az idei évemet horgászati szempontból, akkor még mindenképp a terveim között szerepelt egy kora januári túra. Talán bolondságnak is tűnhet január elején, konkrétan az új év első hetében horgászatról álmodozni… viszont időközben újfent külföldre sodort az élet, Ausztriában dolgozom egy ideje, így minden egyes szalmaszálat igyekszem megragadni, hogy horgászhassak is egy kicsit otthon. Hónapokkal előre tervezni egy túrát mindig rizikós. Azt hiszem, ez hatványozottan igaz, ha a téli hónapok bármelyikét tűzzük ki célul. Fontos szempont volt a megfelelő víz kiválasztásakor, hogy mély legyen. Esélyt sem szerettünk volna adni annak, hogy a zord hideg keresztülhúzza a terveinket. Több lehetőséget is figyelembe véve végül is Rokolya Péter jó cimborám tapasztalataira hagyatkozva a Dunavarsányban található Petőfi-tóra esett a választás. Peti segített nekem a foglalásban is, és ha ez nem lett volna elég, a tavaly ugyanitt, ugyanebben az időpontban forgatott „Szilveszteri pontyok" című filmje tökéletes kiindulási pontot jelentett, amit innen is köszönünk szépen. Emellett Haskó Tamásék filmje úgyszintén segítségünkre volt, hiszen ugyanerre a helyre sikerült foglalnunk.

Engedjétek meg, hogy bemutatkozzak, engem Ördög Eriknek hívnak. Talán így közvetlenebb lesz az írásom és hitelesebb is. Életem nagy részét a focipályákon aktívan töltöttem. A foci volt a mindenem. Mindent beáldozva ennek, talán egy olyan álmot kergetve, amelynek sosem volt realitása… Viszont az idő előrehaladtával be kellett lássam én is, hogy ez sajnos nem tarthat örökké. Így is lett, sok-sok év után vége lett.