Bevallom őszintén, hogy ez volt az évben az a túra, ahol a realitást figyelembe véve a legkevesebb esély mutatkozott arra, hogy egy érdemleges és eredményes horgászatot tehessek le az asztalra…
Mindezt mondom annak tükrében, hogy a túra előtt pár nappal egy markáns hidegfront érte el országunkat, ezzel egy nagyon komoly lehűlést hozva. Alátámasztva a félelmeimet, sajnos több helyről is negatív információkat kaptam, a pontyok kapókedvét tekintve. „Déjà vu” érzés kapott el, amikor készülődtem erre a pecára, hiszen előző évben ugyanebben az időszakban horgásztam itt, Kiskorpádi Szigetestavon. Erről készült is egy írásom, amelyet Somogy vármegye „kincsesládája”, avagy egy rapid túra története a Kiskorpádi Szigetestavon címmel találhattok meg a profilomban. Nagy különbség a két horgászat között viszont az volt, hogy míg tavalyelőtt szinte nyárias körülmények között tölthettem el itt a napjaimat, a tavalyi túra óriási esőzéssel, széllel és nem túl meleg idővel indult.
Végre, 3 hónap távollét után jó barátom, Andris hazaért amerikai kirándulásáról, így kérdés nem lehetett, hogy vele fogok horgászni az elkövetkezendő pár napban. Fontos megjegyeznem, hogy abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a hátsó 3 hely mindegyike minket illetett. Innen is újfent köszönöm a tógazda jólelkűségét! Természetes dolog, hogy ide megfelelő taktika, elképzelés nélkül nem jövünk! Ennek megfelelően otthon gondosan körbejárva a körülményeket egy stabil elképzeléssel érkeztem erre a pecára is, mindenképpen figyelembe véve a hihetetlen módon lehűlt vizet. Október hónapot írt a naptár, de a víz hőmérséklete épphogy karcolta a 10 Celsius-fokot. Ennek tükrében egyértelmű választás volt számomra az erősen fűszeres vonal, kiegészítve némi helyben vásárolt, minőségi pellettel.
A tó hátsó fele egy különleges és egyedi világot tár az ideérkező horgászok szeme elé. A helyek jobb oldalán egy kis sziget, szemben nád, sás, vízbe lógó faágak. A tó legvégében újfent egy kis sziget. Mi ez, ha nem egy kincses bánya?
Talán az esőnek és a változékony időjárásnak, valamint az erős észak-északkeleti szélnek is volt köszönhető, hogy az első halakra nem kellett túl sokat várnunk. Induljon a sor Andris gyönyörű koijával:
A mozgalmas órák után a sötétedés beálltával sem változott a helyzet. Nem szerettem volna lemaradni és talán az e pecára kitűzött fő célomat kipipálva sikerült fognom egy gyönyörű koit nekem is:
Azt hiszem, kívánni sem tudtunk volna ennél tartalmasabb első napot, amelyet ez a másnap reggeli látvány koronázott meg:
Ezen a horgászaton sem bonyolítottam túl az előkekérdést, hiszen meglátásom szerint a kevesebb néha több. Talán sokak számára egy blowback rig túl egyszerű, viszont a tapasztalatom az, hogy az életem is rábíznám erre a rig típusra. De természetesen egy ilyen nagy nyomásnak kitett vízen többfajta előkével is érdemes készülni. Lássuk, melyekről is van szó:
Az eredmény kézzelfogható volt ezen a napon is. Szebbnél szebb fogásokkal bővítettük fotóalbumunkat:
Egy technika eddig nem került megemlítésre, mégpedig a PVA tasakkal történő horgászat. Egyértelmű volt, hogy kipróbáljuk, elvégre ez a hideg vizek koronázatlan királya vagy – ahogy magunk közt szoktuk mondani – a „szegény bojlis method technikája”. Láss csodát, az első pár dobást követően ez a felkínálás is gazdára talált:
Szeretném azt hinni, hogy kellően bátor voltam egy ilyen technikásnak mondható vízen is. Kellően felkészülve, a fantáziánkat elengedve a végső siker érdekében egy újabb „eszenciát” bevetve készültem becsapni a tó rafinált lakóit. Igazán finnyás, eszes, sokat látott halak megfogásához elengedhetetlen, hogy ilyen praktikákat is bevessünk.
A maggot rigről általában: esetemben az előketípus egy Slip D rig volt, ahol is a bait floss-ra (csaliselyem) 10 vagy akár 15 szem csontit is felfűztem egy fűzőtű segítségével, majd ezt kiegészítettem egy lebegő csalival tovább fokozva az ingereket. Nézzétek, mit adott ez a technika 5 perccel azután, hogy vízbe került:
Újfent ránk sötétedett, amit egy kiadós kajálással indítottunk. A már-már legendásnak mondható helyi pizza ismét óriási mosolyt csalt az arcunkra.
A vacsorát követően egy kis pihenőt tarthattunk, ám ez sem tartott túl sokáig… A kapásjelző hangja inkább hasonlított egy gőzmozdonyhoz, ezért fürgén ugrottam ki a sátor melegéből a térdig érő sárba. Bitang erős, húzós kapásra emeltem be, és már ekkor éreztem, hogy bizony nem mindennapi ellenféllel állok szemben. Kezdő nekifutásra lehúzott 50 méter zsinórt és jobb oldalról indulva nyílegyenesen átnyargalt helyünk középső részére, ahol is 3 másik bot zsinórját felszedve tette izgalmasabbá a fárasztást számomra. Hála istennek csapatmunka eredményeként az útban lévő botok szerelékei partra kerültek, igaz, némelyik elég mostoha állapotban:
Megtisztult a terep, de a hal ereje egy másodpercre sem fogyott el. El kell mondanom, hogy elég jól ismerem az itteni halállományt, és az első alkalommal, amikor megpillantottam a vízfelszín közelében ezt a csodát, azonnal tudtam, hogy kivel is állok tulajdonképpen szemben: a hal tó egyik nagytestű tövese, „Boti” volt. Több, mint fél óra küzdelem után adta meg magát a tó egyik királya nekem, végre sikeresen megszákolhattam. Bevallom, ekkor még nem kezdtem el agyalni semmin, nem is tudott talán még tudatosulni bennem, hogy az új egyéni rekord pontyommal küzdöttem meg. Igeeeeeen!!! Igeeeeen!! Igen! Valóra vált az álmom, sikerült átlépni a mágikus 20 kilós álomhatárt, ráadásul így, első nekifutásra nem is kevéssel! De még most is remeg kezem-lábam, ahogy ezeket a sorokat írom, úgyhogy jobban járok, ha mutatom a képeket:
Volt öröm, volt sírás, volt ott minden. Barátom készült egy pezsgővel is, amelyet azonnal kipukkantottunk. Leírhatatlan élmény volt. Sokszor mondtam és ezt most is tartom, hogy ettől, hogy végre meglett az álomhatár pontyfogásban, a látásmódom egy percig sem fog megváltozni. Legyen egy ilyen hal egy ünnepi fogás, egy korona a pecánkra, de ne ez legyen a legfontosabb! Az éjszaka hátralevő részében már nem is történt semmi, cserébe a reggeli ébresztőóra helyett stílusos keltést kaptam egy húzós kapás formájában.
E halat egy újabb fogás követte, azonban ezután a nap döntő többségében a jelzőink csendben maradtak. Az ilyen holtidők adnak jó alkalmat arra, hogy egy kicsit jobban is szemügyre vegyük a körülöttünk lévő dolgokat, amit a természet nyújt számunkra.
Számos alkalommal megtapasztalhattam már, hogy egy többnapos túrán igenis fontos a megfelelő öltözet. Ennek megfelelően igyekszem is mindig az időjárásnak megfelelően öltözni a vízparton is.
Nehéz szavakat találni erre a túrára, de még az utolsó napok is számos csodás fogást tartogattak számunkra. Íme:
Sablon szöveg, elcsépelt gondolat, de azt hiszem, ez az a túra volt, ahonnan egy horgász haza sem szeretne menni. Minden kitűzött cél és még talán annál több is megvalósult ebben a pár napban.
Bízom benne, hogy tetszettek soraim, és talán még okosat vagy újat is tudtam mutatni számotokra. Ha nem, akkor még mindig ott vannak a képek élménynek. Viccet félretéve, köszönöm, hogy elolvastad, így egy kicsit bepillantást nyehettél abba, milyen is volt számomra megélni ezt a túrát.
Írta: Ördög Erik
Tiszai András, Ördög Erik
