Ahogy már az elmúlt években megszokhattuk, az úgymond „vénasszonyok nyara” tavaly is elég erősen kitolódott, így kapva kaptam az alkalmon és egy rapidnak mondható horgászat keretében 2 éjszakát tölthettem Kiskorpádon, a szívemnek nagyon kedves Kiskorpádi Szigetestavon. Tartsatok velem, és elmesélem, mennyi minden történt szűk 48 óra alatt velem!
Azt már megszokhattuk, hogy egy hasonló rangú víznél ősszel a foglalási táblázat szinte összes napja be van már foglalva, így sok jóra nem számíthattam, de láss csodát, a számomra ismeretlen 6-os álláson rendelkezésre állt egy hely. Ismerős víz, ismeretlen placc és vele egy újabb kihívás is. E magas nyomásnak kitett vízről egyébként is elmondható, hogy nagyon-nagyon rapszodikus is tud lenni. Tud óriási fejtörést okozni a horgászoknak, hogy hová tud eltűnni az a sok-sok gyönyörű hal, amely ezt a vizet lakja. Ezt az előttem horgászók meg is tapasztalták, hiszen ahogy beszélgettem is egyikükkel, az elmúlt 1 hét gyengének mutatkozott halfogás szempontjából. Így vágtam tehát neki a pecának.
A naptár októbert írt, annak is a végét, de a napsugarak még elég erősnek voltak mondhatóak. Ebben a szikrázó napsütésben kellett a cuccaimat a helyére szállítanom, ami jelen helyzetben csónakkal történhetett csak meg, hiszen a 6-os állás egy kis szigeten található ezen a vízen. A képen látni fogjátok, hogy nézett ki a csónakom. Aki költözött már ehhez hasonlóan, az tudja, hogy kevés ilyen macerás út van. De bizony a cuccok maguktól nem kerülnek a helyükre.
Mire végre minden a helyére került, jócskán belenyúltam a délutánba. Táborépítés, sátorállítás, a hely úgymond belakása, botok előkészítése várt rám. Ez – lássuk be! – mindig időigényes, és ez egy ilyen rapid horgászaton fájó pont, hiszen időből van a legkevesebb. Ennek megfelelően az előkéimet már előző nap gondosan megkötöttem, előkészítettem. Kicsivel többet is a megszokottnál, hiszen itt a szabályok megengedik a 3 bottal történő horgászatot, amit én úgy gondoltam, hogy szamár lennék nem kihasználni.
Mivel a hely számomra ismeretlen volt, nem horgásztam ezen az álláson ezelőtt még, a horgászat előtt természetesen igyekeztem megfelelő információkat gyűjteni. Ha ismeretlen vízen vagy egy ismerős vízen belül olyan helyen horgászom, ahol előtte sohasem, ez egy nagyon fontos és hasznos lépés, hogy minimális elképzelésem legyen a lehetőségekről. Evidens ezen a helyen, hogy a tőlem jobbra található kis nádsziget közelébe tegyek szereléket, hiszen azt már egy korábbi horgászaton megfigyeltem, hogy a halak előszeretettel ússzák körbe és feltételezem, hogy itt táplálkoznak is. Nem meglepő, hogy a túra legjobban és legeredményesebben működő helye ez volt.
Talán 2 óra sem telt el, de máris egy füstölős kapással jelentkezett az első hal a vak semmiből 14 órakor. A halak itt nagyon erősek, kizárólag a türelmes fárasztás vezet eredményre. Mindezt szakáll nélküli horoggal, ezzel is óvva a halak épségét, ami ezen a tavon sarkalatos kérdés. Ez az, ami ezt a helyet igazán különlegessé is teszi, hiszen Kovács Mihály és családja gyerekeikként szeretik és óvják a halállomány minden tagját. Ennek köszönhető az is, hogy a fentebbi képen látható gyönyörű spanyol pikkelymintás pontyot is kezemben tarthattam. Micsoda kezdés!
Köztudottan e vízen az oldódó wafterek és oldódó bojlik az igazán jól működő csalik. Nem volt kérdés, hogy a Haldorádó Monster MAGNUM palettáról nálam lesz 2 íz is, amely nem más, mint a Tintahal & Áfonya, valamint a Hot Mangó. Első halam az előbbire csábult el, amelyet egy általam kedvelt Slip D-Rigen kínáltam fel. A csalit úgy tettem csábítóbbá és feltűnőbbé, hogy egy pop-up „sapkával” kikönnyítve, hóember formában került a hajszálra. Nekem esztétika és eredményesség szempontjából is ez az a megoldás, szinte mindig így használom.
Szinte észre sem vettem, de rám esteledett. Nagyon fontos időszak a fényváltás környéke itt is, így a végszerelékek már friss csalikkal kerültek vissza a helyükre, várva az éj leple alatt az óvatlanabb és bátrabb halak jelentkezését. Hát, sokat nem kellett várni, és meg is érkezett egy gyönyörű tükrös, újfent a sziget mellől. Érdekességképpen megjegyzem, hogy e hely meghorgászása precíz munka, szinte 2 centire az alámosott sziget „lábához” kell letenni a szerelékünket, hogy reális esélyünk legyen kapás kicsikarására. Ez a jelek szerint eddig nekem igazán jól működik.
De mennyire jól! Kicsivel éjfél után megérkezett egy olyan bakancslistás hal, amely számomra még különlegesebb volt, hiszen egy korábbi párbeszéd során olyan információkat kaptam, hogy sajnos a nagy nyári melegben elpusztult… Van Isten, nem erről a halról volt szó! Hihetetlen boldogság és megkönnyebbülés lett úrrá rajtam.
Természetesen őt is grammra pontosan megmértük a helyi halőrrel, aki mindenben nagyon készséges és segítőkész volt, amit újfent nagyon szépen köszönök. Mint kiderült, ez a hal számomra jelenleg a rekordot is jelenti itt, hiszen 18,5 kilogramm alatt mérlegeltük kicsivel.
E horgászatot elejétől végéig csónakos behúzással végeztem. Nincsenek horribilis távolságok, nem okozott gondot egy kis evezés. Mondjuk, azt gyorsan hozzáteszem, hogy ha mindezt éjjel 1-kor kell csinálni, akkor azért nyugodtan felmerülhet a kérdés, hogy biztos normális vagyok?! Természetesen igen: ha menni kell, akkor menni kell! Ennél nagyobb motiváció nem is kellhet, ha az ember tudja, bármelyik pillanatban élete hala akadhat horogra. Ez az a víz, ahol ez bőven benne van bármikor.
„Bot a helyén, gyerünk vissza a sátor melegébe!”, gondoltam én… ám nem egészen 1 óra múlva már húzta is a hal a bal oldali botomat, amelyhez a legtávolabbra bevitt szerelék volt a 6-os és 7-es állással szemben helyezkedő fák belógó ágai alatt.
A hal érdekessége, hogy Fekete Zoli barátom a keresztapja, ő részesült abban a kiváltságban, hogy kisfiáról büszkén nevezhesse el ezt a szépséget. Nála ez a hal áprilisban 7,7 kilogrammot nyomott, nálam már közel 9 kiló volt, ami nagyon jó hír.
Sok dologra számítottam, de ilyen tűzijátékra nem voltam felkészülve. Mondanom sem kell, aludni nem tudtam szinte semmit sem. Ennek megfelelően az első kávémat sem a kakasokkal kelve fogyasztottam el hajnalban…
Új nap, új remények. Nagy önbizalommal vágtam neki a napnak, hiszen az első szűk 24 óra minden előzetes várakozásom felülmúlta. Azt hiszem, okkal lehettem pozitív. Igyekeztem a csalikat és felkínálásokat azért variálni, próbálgatni, hiszen 1 botom volt csak, amely kiemelkedően jól muzsikált.
Viszonylag csendesen telt a délelőtt, ám ahogy ismételten eljött a 14-15 óra, máris megérkezett az újabb kapás, aminek nagyon örültem. Érdemes megemlíteni, hogy a hely adottságát figyelembe véve a halőr is csónakkal érkezik ki hozzánk fotózásra és mérlegelésre, így a fárasztás elején már jeleznünk kell telefonon, hogy halunk van. Ez a szabály, be KELL tartani!
Életemben nem fogtam ilyen gyönyörű spanyol pikkelymintás halat!
Sötétedésig már nem is volt mérlegelendő halam, viszont jó pár növendék ponty akadt horogra, ami jól jelzi a helyi utánpótlás meglétét. Fényes jövőkép ez a tónak!
Amint besötétedett, megérkezett (mint utólag kiderült) a horgászatom utolsó hala. Stílusosan, keretbe foglalva a dolgokat egy újabb spanyol pikkelymintás hal.
Sajnos az már számomra szinte borítékolható, hogy, ha én bárhová is érkezem horgászni, ott esőnek lennie kell. Nesze neked, vénasszonyok nyara… viharos szél, frontbetörés és irgalmatlan mennyiségű eső érkezett a nyakamba az utolsó éjszakára. Ugye, nincs is annál jobb, mint az összes cuccot, a sátrunkat csuromvizesen elpakolni másnap…
Véget ért újabb kiskorpádi kalandom. Összegezve azt mondhatom, hogy ilyen rövid horgászat alatt is 6 mérlegelendő halam lett, ami azt gondolom, nagyon jó és talán még extra eredménynek is mondható. A Monster MAGNUM csalik mellett a Legend pelletek is jól működtek, ahogyan azt vártam is. Soha rosszabb horgászatot Kiskorpádon, ahol – higgyétek el nekem – kínkeserves napokat is meg lehet élni, ebben is volt már részem! Ezért is tudom ezt az eredményt most helyén kezelni és kellően értékesnek gondolni. Köszönöm a lehetőséget sokadjára a tó gazdáinak, barátaimnak, Kovács Misinek és párjának, Timinek. Jövő májusban újra itt!
Ui.: Akik figyelik/figyelték eddigi írásaimat, azoknak feltűnhetett, hogy a horgászképek között, mindig megbújik 1-1 gasztronómiai kép is az adott pecán készült ételekről. Meg szeretnék nyugtatni mindenkit, ezen a túrán is ettem, nem is rosszakat. Többek között egy általam főzött bolognai spagettit is, amelynek sajnos annyi ideje nem volt, hogy lefényképezhessem. Nézzétek el ezt nekem, ígérem, a következő írásban pótolni fogom e hiányosságot.
Írta: Ördög Erik
Fotók: Ördög Erik, Rokolya Péter
