Európában több legendás hírű pontyos víz is található, melyek a 30 kiló feletti pontyfogásaikkal méltán vívtak ki maguknak nemzetközi rangot. Ilyenek például a Cassien vagy akár a Raduta víztározó. A Franciaországban található Orient-tó is ezek közé a legendás vizek közé sorolható. Világhírnevét tulajdonképpen kettő 30 kilón felüli pontynak köszönheti. Bulldozer (33,9 kg) és Willy (34,2 kg) meghozta az áttörést a tónak, ezzel lett Európa egyik leghíresebb pontyozó helyszíne. Az idén kétszer is volt szerencsém a tavon horgászni (egy négynapos ismerkedés, valamint a World Carp Classic pontyfogó világkupa során), ezért pár gondolat erejéig jellemezném ezt a titokzatos, rendkívül rapszodikus és egyben emberfeletti erőfeszítéseket követelő tavat.
Utazás, útvonal
Az alábbi útvonalon lehet megközelíteni az Orient-tavat:
Budapest - Hegyeshalom - Wien - St. Pölten-Linz - Salzburg - Rosenhm. - München -Stuttgart - Karlsruhe - Phalsburg - Sarebourg - Nancy - Auzainvilliers - Leffonds - Orient Lake (Troyes)
16 órára minimum szükség van, hogy megtegyük a Budapest és az Orient-tó közötti 1500 km-es távolságot. Három megállással, három tankolással meg lehet tenni ezt a távolságot ennyi idő alatt. Az utazás során szinte végig autópálya van, egy rövid 80-100 km-es szakasztól eltekintve, de ez is jó minőségű út. Nappal iszonyatos forgalom van az autópályákon, hatalmasak a dugók. Éjszaka nyugodtan lehet haladni, és ez főleg Németországra igaz. Mivel az Alpokat a megadott útvonalat követve ki lehet kerülni, nagy hegyek nem tornyosulnak elénk, nagyobb teherrel is gond nélkül lehet haladni.
Autópályadíjak
Ausztriában egy 10 napos jegy kb. 10-12 euróba kerül, Németországban ingyenes az autópálya használat, míg Franciaországban is csak 18 eurót kellett fizetnünk az oda út során.
A tó megközelítése
A tó Troyes városától keletre kb. 20-30 km-re található, de az autópályán időben mutatja egy tábla a leágazást a tó felé. A tavat műút öleli körül, körbe lehet járni, közben 3-4 településen is át kell haladni. A tavat bicikli és sétáló út övezi, gyalog is közelebbi ismeretséget lehet kötni vele.
Horgászjegy váltása
Horgászjegyet a tó délkeleti részén található Lusigny nevű településen váltottuk ki, annak is a virágboltjában. Ez a virágbolt a település egyetlen benzinkútja mellett található. A kéthetes horgászati jegy 20 euró, melyhez meg kellett vennünk a csónakhasználathoz szükséges csónakregisztrációs engedélyt is (19 euró). Az éves engedélyhez fényképet kell vinni.
A horgászatok során figyelembe kell venni, hogy vannak olyan helyek, ahol nem lehet horgászni, van, ahol csak éjjel, s van, ahol csak nappal lehetséges. Ezekről a tiltó rendelkezésekről viszont a horgászjegy kiváltása során megfelelő információt kaphatunk.
Az Orient tó története, jellemzése
A tavat 1967-ben kezdték felduzzasztani, árvízvédelmi célból. Az Orient-tavat tulajdonképpen Párizs megmentőjének is lehet tekinteni, mivel a Szajna áradása esetén a feleslegessé vált vízmennyiséget az Orient tóba vezetik el. Ez pedig irdatlan mennyiségű vizet jelenthet, hisz a 2300 hektáros tó az ártéri, mocsaras részeivel együtt képes a legkomolyabb mennyiségű vizet is magába fogadni. Több strand és hajókikötő (legalább 3) található a tó partján. Ezek a hajókikötők zártak, sorompóval akadályozzák a behajtást, mely azért kissé nehézkessé teszi egyes horgászhelyek elfoglalását.
Horgászhelyünk az augusztusi ismerkedés során az Orienten
A horgászhelyünk augusztusban a keleti oldal középtájékán volt, melytől kb. 4-500 méterre egy fákkal telitűzdelt szigetsor húzódott. Ez a szigetsor akkor víz alatt állt, de a folyamatos vízelengedésnek köszönhetően az őszi hónapokra már szárazra kerül. A vízparton kialakított táborhelyünk a megérkezésünk előtt csak pár nappal kerülhetett szárazra, melyet a bokáig, néhol sípcsontig, térdig érő sár is bizonyított. A négynapos horgászatunk során a vízszint napi 10-15 cm-t csökkent, mely a lankás partoldalnak köszönhetően napi 40-50 cm-es távolságot is jelentett a parton. Négy nap alatt közel 2 métert hátrált a víz! A vízszint csökkenését tökéletesen nyomon lehet követni a parti fűzfák gyökerein. A lankás partoldal miatt rendkívül nehéz volt a csónakos közlekedés, mivel 15-20 méter megtétele után lehetett csak a csónakmotort leengedni. Addig csak evezővel lehetett haladni, vagy a társ segítségével, aki a vízben gázol a csónak mellett.
Csónakhasználat
A csónakhasználat az Orient-tavon nagyon fontos, az eredményes horgászat egyik alapkövetelménye. Viszont a part elhagyása a csónakkal nem egyszerű, három fő tényező is keményen megakadályozza ezt.
- A viharos szél minduntalan visszavágja a csónakot a partra (augusztusi kintlétünk alatt végig viharos erővel fújt).
- A part előtt három sávban is 10-30-50 méternél hínármező húzódott, itt a növényeket állandóan feltekerte a csónak propellere, ami rengeteg bosszúságot okozott. Mivel a hínártól a zsinór sem süllyed le, és egészen 50 méterig fent van a víz tetején, nagyon nagy a veszélye annak, hogy a motorral feltekerhetjük azt.
- A lankás partoldal szintén megnehezíti a parttól való eltávozást.
Persze valószínű, hogy nem az egész tavon ezek a viszonyok uralkodnak, de nekünk az augusztusi ismerkedés során és a szeptemberi pontyfogó világ kupán is ez volt a tapasztalatunk. Megoldás lehet, ha eltávolítjuk a hínármezőt a csónak útjából a horgászat előtt. Érdemes erre időt szánni. A melles csizma szintén nagyon fontos, ezt is mindenképpen érdemes beszerezni.
Horgászat az Orient tavon
Az itthon is megszokott hínármezők rettentően megnehezítik a horgászatot, de a széleik jó haltartó helyeknek bizonyulhatnak. Az igazi problémát víz alatt mintegy 30-40-50 cm-ig felnövő, fűszerű hínárnövényzet jelenti, ami az egész tavon megtalálható.
Véleményem szerint az Orient-tavon a horgászat kétféle módon lehetséges:
- A szinte egybefüggő fűmezők között találhatóak kisebb tisztások is, melyeket mindenképpen meg kell horgászni. A legkisebb ilyen tisztásnak is - legyen az akár 1 négyzetméteres - nagyon nagy a jelentősége.
- A fűszerű hínár meglehetősen tömött sűrű állományú, jól megtartja a könnyebb bojlikat, pelleteket, aprómagvakat. A halak biztosan lecsipegetik róla ezeket az etetőanyagokat, ugyanúgy elfogadják a füvön felkínált etetőanyagot, mintha az a kemény talajon lenne. 40-50 cm-es lebegtetéssel, vagy hosszú előkén 30-40-50 cm-es, könnyített bojlival meghorgászhatjuk e speciális növénytakaró tetejét is.
A fűszerű hínár a kintlétünk során 7,4 méteres vízmélységig volt megtalálható, ennél mélyebben már tiszta volta a terep. A vízszint folyamatos csökkenésével ez a mélység ősszel még kisebb. A víz alatti fűmezőkben rengeteg öklömnyi lyuk található, melyek valószínűleg a táplálék utáni kutakodás közben a pontyok által kifúrt lyukak. Talán éppen ezért érdemes a fűmezőket is fokozott figyelemben részesíteni.
Viharos szélben a hínármező a hullámzás és víz alatti áramlatok hatására mozog, a rajta fekvő zsinór vele együtt mozdul el. E kellemetlen szituációnak, valamint a hatalmas hínármezőknek köszönhetően a partról szinte lehetetlen kitekerni a szereléket. Éppen ezért az újracsalizást minden esetben a csónakból kell elvégezni, miután az etetés fölé értünk és felhúztuk a szerelékünket.
Etetés, etetőanyag, csalizás
Mivel rendkívül tiszta a víz, 3-4 méterre is lelátni, minden nap szemmel lehetett követni, hogy az etetésről milyen anyagok tűnnek el. Az aprómagvak szinte kivétel nélkül mindig eltűntek, míg a pellet és a bojli megmaradt. Az apróbb pelletek még teljesen felpuhult állapotban is érintetlenek voltak. A négy nap során 20 kiló aprómagvat, 20 kiló pelletet, 5 kiló bojlit etettünk be, melynek jelentős része távozásunk után is az etetésen maradt, nem ették fel a halak. Ez meglehetősen elkeserített bennünket, és kételyek kezdtek felmerülni bennünk az Orient-tó legendás halállományával kapcsolatban.
Persze egy ekkora, 2300 hektáros tavon meglehetősen szerencsés helyválasztás kell ahhoz, hogy belenyúljunk a pontycsapatokba. Valószínű, hogy egy 2-3 hetes „mobil” horgászat során, mikor háromnapos eredménytelenség után helyet váltunk, könnyebben megtalálhatjuk a vándorló pontycsapatokat. Nekünk ez a rövid kintlétünk során nem sikerült, de azért nem panaszkodhatunk, hisz érdekes és egyben figyelemfelkeltő fogásokkal gazdagodtunk. Az a 3 kg-os kárász és az az 5,85 kg-os dévérkeszeg, melyeket 20 mm-es bojlikkal fogtunk alaposan megleptek bennünket. Meg is fogalmazódott bennünk egy gondolat az Orient-tóval kapcsolatosan. Kevés, de hatalmasra növő élőlények találhatóak itt. Szitakötő nagyságú szúnyogok, hatalmasra növő kárászok és dévérek! Ezek után csak félve mertünk gondolni arra, hogy vajon mekkora pontyokkal találkozhattunk volna.
Néhány gondolat a szeptemberben megrendezett Word Carp Classic Pontyfogó Világkupáról
Mielőtt pár mondatban jellemezném a világ talán legrangosabb pontyfogó versenyét, nézzük meg, hogy hány csapat, horgász, s vajon kik is vettek részt ezen a megmérettetésen:
- Összesen 163 csapat indult el a versenyen, s mivel egy csapatban 2 ember volt, ez 326 horgászt jelent.
- Mivel fejenként három bottal lehetett horgászni, ez 978 botnak, felcsalizott végszereléknek felel meg. Napról napra ennyi bottal próbálták a versenyen induló horgászok horogra csábítani a halakat.
- A verseny hat napon és öt éjszakán keresztül tartott.
- A Pontyfogó Világkupán szinte mindenki jelen volt, akinek valamilyen szinten rangja és neve van a bojlis pontyhorgászatban. Tim Paisley, Danny Fairbrass, Lee Jackson, Martin Locke, Frank Warwick, Steve Briggs sok évtizedes horgászati tapasztalattal vállalta a megmérettetést.
Ezek után nézzük, hogy milyen eredmények születtek az Orient-tavi Pontyfogó Világkupán:
- A közel egyhetes megmérettetésen mindössze hat csapat fogott pontyot!
- A kifogott pontyok darabszáma nem érte el a húszat!
- A versenyen résztvevő horgászok közül többen felháborodottan vették tudomásul, hogy egy ekkora méretű horgászati világeseményt olyan tavon rendeznek meg, ahol félelmetesen rapszodikus a pontyfogás. Ezzel maximálisan egyetértek én is, hisz a versenyen abszolúte nem a horgásztudás döntött, teljes mértékben a szerencsén múlott minden. Nagyon jó példa erre, hogy a tó nyugati oldalán elhelyezkedő közel 90 csapat halat sem látott az egy hét során. Sajnos mi is erre az oldalra kerültünk.
- A szervezésbe nem szeretnék belebonyolódni, csak a horgászhelyek megközelíthetőségét emelném ki. A szervezők előzetesen közölték a résztvevő csapatokkal, hogy a horgászhelyek mindegyike gépjárművel megközelíthető. Mi persze úgy is készültünk, hogy majd mindent kényelmesen kipakolunk a kocsiból a sorsolt helyünk mellett. Erre fel az egyik magyar csapat behúzott egy szigetre, melyet csak másfél km-es csónakázás után lehetett elérni. Na, kíváncsi lennék arra, hogy a szervezők ezt autóval hogyan közelítették volna meg! Mi sem jártunk sokkal jobban, mivel a sorsolt helyünk egy olyan, kb. 800 méter hosszú félsziget spiccén volt, melyet végig térdig érő mocsár övezett. Közel egy km-t kellett nekünk is a felszereléssel megpakolva haladnunk, mire elértük a spiccet.
Amúgy a verseny nagy hatással volt szinte minden magyarra, fantasztikus volt a körítés, a légkör, mely körüllengte az egész rendezvényt. Állítólag jövőre is az Orient-tavon rendezik meg a Pontyfogó Világkupát. A nem túl távoli, kellemetlen horgászati élmény, a betlizés hatása alatt állva még a hátam közepére sem kívánom ezt a versenyt. De tudom, a hátralévő egy év során megszépülnek majd a dolgok (bár nem tudom, az egy hét haltalanság hogyan is szépülhet meg), s jövőre könnyen elképzelhető, hogy újra szerencsét próbálok.
