A tavalyi évben két alkalommal is volt lehetőségem Horvátországban horgászi és nagyon megtetszett az itteni horgászatok hangulata, így nem volt kérdés, hogy 2020-ra is tervezek egy túrát ebbe az országba, viszont egy olyan tavat sikerült találnom, amiről nagyon kevés infóm volt, szinte semmit nem találtam az interneten sem, csak azt, hogy szuper halak élnek a vízben. A Covid-19 sem segítette a szervezést, az utolsó napokig nyitott volt a kérdés, hogy egyáltalán nekivághatok az útnak barátaimmal, vagy maradunk itthon, de végül zöld utat kaptunk, és egy nagyon szuper horgásztúra kerekedett ki a történetből.
Előkészületek:
Horvátországban, ahol én eddig horgásztam, sehol nem lehetett a vízre menni, mindent partról kell a horgásznak megoldania, ami természetesen megnehezíti a pontos és eredményes horgászatot, viszont, ha erre megfelelően fel vagyunk készülve, nagyon izgalmas és pörgős horgászatban lehet részünk. Én olyan dobós felszerelést állítottam össze, amivel meg tudok horgászni 130 méternél nagyobb távolságot is. Ehhez a Carp Academy Endless bojlis botot választottam 3,9 m-es hosszúságban, rá pedig a hozzá illő Endless 8000-s orsó került, ami nagy mestere a távoli dobásoknak. Mindez önmagában mit sem ér, ha nem tudom a kiválasztott helyet pontosan megetetni, ezért mindig azt a legnagyobb távolságot választom ki a horgászatok alkalmával, amelyet még biztonságosan meg is tudok etetni.
Nagy kérdőjel volt, hogy egyáltalán hova tudunk leülni a tavon, mert előre itt sem lehet helyet foglalni, érkezési sorrendben lehet leülni, tehát ami szabad, abból lehet választani.
Utazás:
Normál estben semmi különösebb előkészületet nem igényel, hiszen a távolság sem elképzelhetetlenül nagy, a lakhelyemtől a tó 400 kilométerre található, ebből több mint 300-at autópályán tettem meg. Viszont a vírushelyzet miatt kellett egy igazolást kiállítanunk a konzulátus honlapján, ez alapfeltétele volt a Horvátországba való belépésnek, melyet ameddig a határon várakoztunk az autóban, kényelmesen ki is töltöttünk, így csupán az igazolás felmutatása kellett a továbbhaladáshoz.
Végre horgászunk!
A vízpartra érve szembesültünk vele, hogy az előre kiszemelt, mélyebb vizet rejtő oldalon szinte nincs is szabad hely. Az első állás kicsinek tűnt, de azért megálltunk ott, Patrik őrizte a helyet, amíg körbenéztünk a tavon, de igazából még mindig ez bizonyult a legszimpatikusabbnak, így itt vertünk tábort.
A viharos erejű oldalszél nem igazán kedvezett a dobós horgászatnak, olyannyira, hogy egyszerűen muszáj volt várni a spombozással. Felállítottuk a tábort, és mire minden a helyére került, picit mérséklődött a szél, így megkezdődhetett az etetés. Tavaly több vízen is próbáltam egy „Robin Red bomba” etetést, most is e keverékemnek szavaztam bizalmat, amely az alábbiakból tevődött össze:
- Big Feed C21 bojli Fűszeres Kolbász
- Big Feed C6 pellet Fűszeres Kolbász
- Haldorádó Főtt Tigrismogyoró Mix natúr
- Haldorádó Főtt Kender Chilis fahéj
- Record Carp Stick Mix Fűszeres Vörös Máj
- Spéci Additive Csípős paprika kivonat
Ez a keverék nemcsak roppant erős pontymágnes, hanem segít a helyben tartásban is, ezáltal is megnövelve az esélyemet, hogy elcsíphessek a pontycsapatból egy-egy példányt.
Az etetés komoly csapatmunkát vett igénybe, két ember dobta, kettő pedig töltött, így egész gördülékenyen haladtunk, a tervezett mennyiséget egy bő óra alatt a helyére is juttattuk.
Szerintem nem telt el egy óra az etetés után, mikor az egyik jelzőm kapásra figyelmeztetett. Alig akartam elhinni, hogy ilyen gyorsan elkelt a csalim, de az igazi meglepetés még csak ezután következett! A kontaktusfelvétel után a bot karikában maradt, és úgy éreztem, tuskóba akadtam, ám ez a tuskó nagyon lassan és határozottan, de úszott! Vérnyomásomat az egekben éreztem – „Ez nem kicsi, nagyon nem kicsi!”… Eltelt negyed óra, de még mindig nagyon távol volt tőlem, alig akart a part fele közelíteni. Előttem szép nagy kövek voltak a víz szélén, de hogy beljebb mi van, arról fogalmam sem volt, így próbáltam kicsit nagyobb szögben magasabbra tartani a botot, ezzel is távol tartva a kövektől a zsinórt. A hal csak nagyon lassan ért ki elém, de amikor megpillantottam a víz tetején, még a lélegzetem is elállt egy pillanatra: hatalmas tükrös teste törte át a víztükröt! Egyértelműen látszott, hogy bőven húsz kilogramm felett lesz a hal, ezért nagyon szerettem volna mihamarabb a merítőben tudni. Hatalmas kő esett le arról a bizonyos helyről, mikor beért a háló fogságába. Sosem kezdetem még így túrát! Mosolyogtunk nagyokat a bölcső felett, mikor a másik jelzőm is hangot adott egy kapásnak… na, ezen a ponton éreztem úgy, hogy bizony technikai segítséget kérek, amit vidáman vállalt Patrik barátom, így végül horgászpályafutása eddigi legnagyobb pontyát tarthatta kézben.
Hát, így kezdődik egy igazi örömpeca, mely hatalmas inspirációt tud adni a folytatáshoz. Ütemesen ment is az etetés, melynek gyümölcse az ütemes halfogás volt. Többször csak egy-egy vízbe csattanó Spomb kellett ahhoz, hogy kiváltsuk a kapást, nem véletlenül van rajtam sok esetben a dobókesztyű fárasztás közben.
A tavalyi túrák alkalmával is tapasztaltuk, hogy milyen jól működnek a kis pop-up csalik a horvát vizeken, ezért most tudatosan is készültem ezekkel. Komoly szerepet kaptak a BlendeX Pop Up Big Carp csalik egy Ronnie Rigen felkínálva, amelyet nagyon kedveltek a pontyok. A másik kombinációm egy vágott, bevonatos főzött csalizó bojli egy Tornado csalival megspékelve, amely szintén kellő figyelemfelhívó hatással bír.
A túra három napjában sok szép halat sikerült lencsevégre kapnunk, ami nagy részben a jól összehangolt csapatmunkának volt köszönhető. A tikkasztó hőségben kemény munka volt a halak figyelmét magunkra irányítani, de ehhez egy nagyon pontos horgászatot folytattunk. Kimértem két leszúró között a meghorgászni kívánt 135 métert, majd megjelöltem mindhárom szerelékem főzsinórját és ugyanígy az etetésre használt botokon, amiken ki is akasztottam a zsinórt az orsó klipszébe. Így próbáltam minél kisebb területen belül tartani a csalimat és a vízbe csapódó rakétákat, amelyre oly látványosan reagáltak a pontyok.
Nagyon élveztük az itt töltött napokat, amelyek sajnos nagyon gyorsan elszaladtak, de rengeteg új és hasznos tapasztalatot sikerült ez idő alatt összegyűjteni, melyeket a későbbiekben szerintem bőven tudunk majd kamatoztatni. Persze nem kérdés, hogy szeretnék még visszatérni ide, az Ontarióra, amelynek hangulata egyszerűen magával ragadott a túra folyamán.
Fontos tapasztalatok:
- „No Spomb – No fish” ez tavaly nagyon bevésődött és most is folyamatosan visszaigazolt, mert etetés közben és közvetlen utána gyakorlatilag mindig volt kapásom.
- Nem szabad tartani a pici csalitól, mert sok esetben ezek hozzák a legnagyobb pontyokat.
- Nem csupán a csali fontos, próbáltuk napokig egymás mellett ugyanazt a csalit, az egyik egy hagyományos, lágy előkezsinóron volt felkínálva hajszálelőkén, a másik pedig a már említett Ronnie Rigen, az eredmény 0:SOK Ronnie javára…
- Lényegesen jobbak voltak a nappali órák, mint az éjszakák, egyedül az utolsó éjjel volt kapásom sötétedés után, mondjuk azt nem bántam, mert 20,4 kg-os halat adott! :)
Írta: Haskó Tamás
Videó: Barna Lajos
Fotó: Kis Edina, Barna Lajos
