Évek óta kacérkodom a gondolattal, hogy milyen jó lenne egyszer átlépni az országhatárt horgászati célokkal is. Sokat keresgéltem, merre is lenne érdemes indulni. Horvátország mindig is szimpatikus volt számomra, rendszeresen járok erre a családi nyaralások alkalmával, így errefelé kezdtem mélyebben is kutakodni az édesvizek iránt. Daniel Stojanovic barátom segített végül a helyfoglalásban a Pjeskara Lipik névre hallgató tóra, mely egy hegyek között meglapuló igazi gyöngyszem.
Mikor barátaim között szóba került, hogy merre tervezek horgászni, egy pillanat alatt jelentkezett Lajos és István barátom, így kialakult a háromfős kis csapatunk erre a számunkra új és egyben különleges horgásztúrára.
Daniel már tavaly horgászott itt, így próbáltam én is az ő tapasztalataira hagyatkozni, ez alapján készültünk fel. Ő akkor nagyon szép pontyokat fogott barátjával, egymás után döntögették meg saját egyéni rekordjukat.
Az indulást hajnali fél négyre időzítettük a nem éppen rövid útra tekintettel, mely roppant gördülékenyen zajlott, semmi fennakadás nem volt benne, viszont a hegyek között bőven volt miben gyönyörködnünk. Maga a tó a főútról könnyen megközelíthető, egy rövidke sóderos út vezet a partjára.
Daniék már a helyszínen voltak és a korábban lefoglalt helyeken pakolták ki felszereléseiket, mi is gyorsan becsatlakoztunk. A rekkenő hőség ellenére alig vártam, hogy a szerelékeim a helyükre kerüljenek.
Ezen a tavon tilos mindennemű csónakhasználat, ennek megfelelően kell felépíteni a horgászat stratégiáját is. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a szimpatikus területet egy markerúszóval jelöltük meg, ami mindvégig benn is maradt úgy, hogy a zsinórját elsüllyesztettem. Ezzel a lehető legkevesebb esélyt hagytam a megakasztott halaknak, hogy összeszedjék a zsinórt, így már egyáltalán nem zavarta a horgászatot.
Etetéshez itt a legtöbb horgász főtt kukoricát használ, de én próbáltam ettől elvonatkoztatni és kihagytam az etetőanyag összetevőiből. Én egy FermentX Additive - Tejsavas Micro Mag Mixre építkeztem, amihez Chillis Fahéj főtt kendermagot, Főtt tigrismogyorót és Big Feed C21-s bojlit kevertem Fűszeres kolbász ízesítésben, ennek egy részét elfelezve kevertem az etetőanyagba. Ahhoz, hogy a halak számára is kellő mennyiséget juttassunk be, egy Spomb már kevésnek bizonyult, Lajos barátommal ketten kezdtünk neki, István barátom meg mögöttünk lelkesen töltötte a bombákat, igazi csapatmunka volt.
Az etetés után helyére kerültek a csalik is a kora délutáni órákra, de a nagyon nyomott és fullasztó hőségben a halak sem mutattak túl sok hajlandóságot a táplálkozásra. Már majdnem sötétedett, mire Lali jelzője megszólalt, és meglepetésre egy elég méretes amurt fáraszthatott. Reggelig további két darab érkezett barátaimnak, de az én jelzőim még mindig némák maradtak.
Reggel átgondoltam az etetést, mert a halak folyamatosan mutatták magukat a meghorgászott területen, kapást mégsem tudtam elérni. Egy intenzív ráetetéssel próbáltam táplálkozásra ösztönözni a halakat, amelynek hamarosan meg is lett az eredménye, és végre fáraszthattam első horvátországi pontyomat. Nagyon erőteljesen küzdött, érezhető, hogy a tavat egy oxigénben dús, a tóhoz képest lényegesen hűvösebb vizű hegyi patak táplálja. Boldogan mustráltam a hosszú tükörpontyot a bölcsőben, miközben megszabadítottam a horgomtól. Kedvenc Big Fish bojlim itt sem hagyott cserben, érdekes, hogy a legtöbb horgászatomon hozzásegít egy-egy szebb fogáshoz. Most a 18 mm-es bevonatos horogcsalit választottam, nem indokolta semmi, hogy ennél nagyobbat használjak.
Kora délután ismét alaposan megetettük a helyet, amelyet az amurok roppant mód értékeltek, ekkor szinte esélyük se lett volna a pontyoknak, hogy hozzáférjenek a csalikhoz, a termetes torpedók egymást váltották a bölcsőben. Roppant élvezetes volt e halak fárasztása, nagyon ügyeltünk is a hőség miatt, hogy mihamarabb épségben visszanyerjék a szabadságukat. Az aprómag keverék segítségével sikerült ott tartanunk őket az etetésen, ezáltal megnövelve esélyeinket a megfogásukra.
Érdekes volt, hogy az éjszakák viszonylag csendesen teltek, két kapásnál nem volt több egyszer sem e napszakban a túra alatt. A hajnali és reggeli órák adták a legtöbb kapást, illetve a késő délután, ameddig ránk nem sötétedett.
Vasárnap reggel eljött a pakolás ideje, indulnunk kellett haza, de cseppet sem bántuk, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat a hosszú hétvége alatt, és még a hazaút alatt megbeszéltük, hogy keresünk valami hasonló, viszonylag könnyen elérhető célpontot. Ígérem, majd arról is beszámolok, hátha akadnak olyan hasonlóan elszánt horgászok, akik szeretnék célba venni ezeket a tavakat.
Írta: Haskó Tamás
