Október derekára a hétvégi spannolós harcsázásokat egyre inkább felváltják az esti süllőzések, időnként egész napos csukázások, csalihalfogással megspékelve. Egyébként nálam ez az időszak rendszerint szeptemberben kezdődik és tart az év utolsó napjáig.
Ősz elején a törpeharcsák még igencsak aktívak, megkeserítve ezzel minden egyes horgászatunkat. Egy néhány órás bevetésre bizony kell egy egész vödörnyi csalihal, kiváltképp fényváltáskor, hiszen akárcsak a többi hal, a törpék is ebben az időszakban vannak igazán elemükben. Ami a módszereket illeti: nagyon kedvelem az aktív, folyamatosan kontrolált, egy botos úsztatós technikát, de a klasszikus fenekező, karikás módszer sem áll tőlem messze. Mindkét módszer roppant eredményes, bevallom, gyakran dilemmáztam, hogy melyikkel is horgásszak az adott napon.
A süllőkkel kezdem a sort, mivel belőlük fogtam darabra a legtöbbet, valamint méretben is ez a faj vitte nálam a prímet, többnyire ők voltak a célkeresztben. Ha csalihalas süllőzés, akkor nálam abszolút kedvenc csali a szélhajtó küsz, nem titok, legtöbb süllőmet erre fogtam az évek során. Szeptember elején sikerült egy szebb fogast elejtenem (persze csak helyi viszonylatban) a maga 77 centiméteres hosszával, a pontos súlya pedig 3,78 kilogramm volt. A felszerelést nem bonyolítottam túl: kemény, rendkívül gyors akcióval rendelkező pontyos matchbotokkal horgászom, melyek a kisebb, 4000-6000 méretű nyeletőfékes orsókkal tökéletesen harmonizálnak. Úszós és fenekező módszerhez egyaránt ezeket használom, teszem hozzá, nagy megelégedéssel.
Végül, zárásként hagytam a már-már idegesítő, őrületbe kergető kölyökharcsákat. Előfordultak olyan esték, amikor mindössze pár óra alatt akár négy-öt darabot is fogtam az ilyen egy-két kilós vagy még kisebb bajszosokból. Minden rosszban van valami jó: örüljünk, hogy van utánpótlás, majd megnőnek idővel.
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
