Nagyon vártam az idei szezont egyesületi vizemen, mivel úszkál még pár bakancslistás ponty a tóban, melyekkel idén mindenképp szeretnék pár képet készíteni. Az enyhe télnek köszönhetően sikerült sok időt tölteni a vízparton, ezáltal is tovább növelve tapasztalataimat az itt élő pontyok szokásairól, tartózkodási helyeikről. Már rögtön az év első rapid horgászatán sikerült kipipálni egy különleges pontyot a listámról, amit aztán nem várt balszerencse sorozat követett, no de ne rohanjunk ennyire előre…
Történt ugyanis, hogy január közepén egy melegfrontnak köszönhetően a hőmérő 10 fok fölötti értékeket mutatott napokon át. „A parton a helyem!”, mondtam magamnak. Rapid horgászat révén csak két bot, rajtuk 1-1 Hinged Stiff rig és egy doboz BlendeX Pop Up ananász-banános ízben volt nálam. A pontyok láthatóan mutatták magukat a gáti résznél. Alig fél óra elteltével meg is volt az idei év első hala. Örömöm leírhatatlan volt. Az a gondolat járt a fejemben, hogyha így folytatódik a szezon, remek évben lesz részem.
Óriásit tévedtem. Május elején számtalan horgászat után még nem tudtam eredményt felmutatni. Nagyon el voltam keseredve, nem értettem, mit csinálok rosszul, hiszen semmin nem változtattam, mindent az elmúlt évekhez hasonlóan végeztem. Rokolya Peti barátommal és csapattársammal próbáltunk rájönni az okokra, ő sem értette, mi lehet a baj. Azt a tanácsot kaptam tőle, hogy legközelebb próbáljam meg csak tigrismogyoróval és hagyjam el a bojlit teljesen. A monitor előtt ezt olvasva kicsit húztam a számat, hiszen itt még senkit nem láttam tigrismogyorót használni, illetve én sem vetettem sok hitet belé korábban, de be kellett lássam, hogy nincs mit vesztenem, megfogadom a tanácsát.
A következő horgászatra Ferenc barátom is velem tartott, akivel megismerkedésünk megér egy kitérőt. 2 évvel ezelőtt, egy őszi horgászatom során egy srácot láttam sétálni a tó körül. Mikor odaért hozzám magyarul rámköszönt, mondanom sem kell, eléggé meg voltam szeppenve emiatt, erre a legkevésbé sem számítottam. Ezután a következőt mondta nekem: „Olvastam a cikkeidet a tóról a Haldórádó oldalán és elhatároztam, hogy megkeresem a tavat.” Borzasztóan jó érzés volt ezt hallani, tudni azt, hogy nem dolgoztunk hiába. El sem akartam hinni, hogy egy honfitársam pont Angliában ismer fel egy élménybeszámoló révén, ebből is látszik, hogy mennyire népszerű a Haldorádó még külföldön is. Hosszas beszélgetés mellett bemutattam neki a tavat, megmutattam neki, milyen szereléssel és csalival horgászom itt. Ezután segítségemmel sikerült Ferencnek is engedélyt szereznie a tóra, így a tavalyi évtől kezdve rendszeresen horgászunk együtt.
Tehát a következő horgászatra a tó közepén vertünk tábort, itt láttuk a halak egyértelmű jelenlétét. Etetésünket, stratégiánkat nem bonyolítottuk túl. Nagy Ponty ízesítésű tigrismogyoró került az etetőhajóba, minden behúzáshoz egy etetőlapátnyit használtunk mindketten. Bíztam a sikerben, hiszen mindenáron meg szerettem volna törni a balszerencse sorozatot.
Végszerelékemben semmi ördöngősség nem volt: egyszerű, jól bevált ólomkapcsos szereléket alkalmaztam D-riggel kombinálva. A horogválasztás ilyen csali-felkínálásnál sarkallatos szempont. Számomra a Fox SSC típusú horog vált be a legjobban, aminek forgalmazását sajnos időközben megszüntették, szerencsémsre sikerült jól betáraznom még időben. Igazából bármilyen „curve shank” típusú horog megfelel. Wafters, avagy ballanszírozott csalikhoz nekem ez vált be a legjobban.
Az éjszaka csendesen telt, „Már meg sem lepődöm…”, jegyeztem meg reggel fejcsóválva Ferencnek. Nagyon csalódott voltam, hiszen tudtam, hogy a hajnal elteltével esélyeink drasztikusan lecsökkentek. Már épp kezdtem elkönyvelni magamban, hogy ez bizony megint egy csúnya betli lesz, mikor a semmiből egy erős, húzós kapás érkezett. Kemény csata után sikerüt megszákoljam azt a halat, ami végre megtörte balszerencse sorozatomat. Örömöm leírhatatlan volt.
Nemsokkal azután, hogy visszaengedtem halamat, Ferencnek is erős, húzós kapása volt, melyet sikerült halra váltani. El sem akartuk hinni, a merítőben egy 12 kg feletti töves pihent, mely egyben egyéni rekordját is jelentette itt.
Tudom, ez sokaknak nem számít nagy halnak, de tudni kell, hogy itt, Angliában a pontyok átlagmérete jóval elmarad az otthoniakétól. Ebben a tóban az átlag olyan 8 kg köré tehető, illetve a tórekord is 16 kg alatt van. Sokaknak az is furcsa lehet, hogy miért örülünk mi ennyire 1-1 halnak, hisz otthon sokkal többet is lehet fogni. Mint már korábbi írásaimban is említettem, ebben a tóban 400 darab ponty él, melyek borzasztó okosak, hisz itt senki nem viszi el őket, így kitanulják hamar, mi is az a horog.
A nap folyamán több kapás már nem érkezett, de így is boldogok voltunk, hogy végre sikerült eredményt elérnünk. Ez is felnyitotta a szememet arra, hogy ne féljünk új dolgokat kipróbálni, merjünk kilépni a komfortzónánkból, és még ha nem is tetszik a tanács, amit kapunk, érdemes megfogadni, hisz sokszor a szokatlan dolgok hozhatják meg a sikert. Az biztos, hogy ezek után mindig tartani fogok pár zacskó tigrismogyit a csalis táskámban. Bátran ajánlom mindenkinek!
Írta: Erdélyi Tamás
