Sok horgásznak nincs módja vagy lehetősége csónakkal kijelölni, megetetni kedvenc vízén a legjobbnak vélt helyet. Sokszor hangzik el tőlük a kérdés, hogy milyen eszközökre van szükség, amikkel kiválaszthatják a legjobb helyet, amit a partról is meg tudnak majd jelölni, vagy hogyan juttathatják be a kiválasztott helyre könnyedén az általuk legjobbnak vélt etetőanyag kombinációt, legyen szó method gombócokról, szemes terményekről, pelletekről vagy akár bojlikról. Ha szeretnétek megismerkedni a marker, a parittya vagy a dobócső használatával, akkor ismét tartsatok velem, hogy többé senki ne érezze magát hátrányban amiatt, hogy neki kizárólag partról van lehetősége horgászni. Ígérem, ha figyelmesen végigolvassátok a cikket, majd megnézitek a hozzá tartozó kisfilmet, olyan előnyre tesztek szert, melyre már régen szüksége lett volna azoknak, akik eddig még nem találkoztak ezen eszközökkel… A cikk végén pedig szeretnék minden tanulni vágyó pontyhorgászt megkínálni egy rendkívüli lehetőséggel, aminek révén további értékes ötletekhez és praktikákhoz juthatnak.
E bemutató helyszínéül az egyik korábbi epizódban már szereplő Kemecsei V.I.P. tavat választottam, ahol rövidesen megrendezésre kerül az első SBS-V.I.P. Pontyfogó verseny.
Segítségül Gál Józsi barátomat hívtam, aki az amurokat szerette volna becserkészni a rendelkezésünkre álló néhány óra alatt. A tavon csak keveseknek adatik meg, hogy horgászhassanak (ők is csak a félszigeten szoktak), ezért - és hogy még nagyobb legyen a kihívás - olyan helyszínt választottunk, ahol horgász még nem járt. Külön csónakkal közelítettük meg a helyet, ahol mi magunk tapostuk ki a horgászállást, hogy az állványokat és botokat fel tudjuk állítani.
A versenyre külön, most kezdik kikaszálni és kialakítani a horgászállásokat. Tehát a csónaknak csak addig volt funkciója, míg bejutottunk a külvilágtól elzárt helyre. Ettől kezdve szigorúan csak partról vehettük igénybe a segédeszközöket! Az első és egyik legfontosabb eszköz a marker.
Felszerelése a következő módon történik: a főzsinórt a marker ólmon átfűzve belekötjük a marker elejében található forgókapocsba.
A marker bedobás után úgy működik a vízben, mint egy úszó és a felhajtóerejénél fogva feljön a víz tetejére, mely segítséget nyújt a pontos etetésben.
De nem ez a marker egyetlen funkciója! Segítségével feltérképezhetjük az előttünk található mederfeneket, kellő kitartással akár centiméterről centiméterre. Ennek a részletes bemutatását megtekinthetitek a cikkhez tartozó kisfilmben…
Miután feltérképeztük a mederfeneket, ki kell választani a legjobbnak vélt helyet. Ez általában egy medertörés (pl. egy régi patakmeder széle) vagy sík aljzatnál az iszapos és a kemény rész találkozása. A kemény rész legtöbbször azt jelenti, hogy ott vonul a hal, és ott is táplálkozik, mert közben kifürdik a lerakódott iszapot. Jó, ha azt is megjegyzitek, hogy a pontyok imádnak az iszapos talajról táplálkozni (kivéve, ha büdös és gázos iszapról van szó)! Viszont nem szívesen térnek el kedvenc vonulási és táplálkozási „útjuktól”. Ezért a legjobb hely a kemény és az iszapos aljzatú részek találkozása, mert addig az iszapos részig kell megtenniük a legrövidebb utat, hogy táplálkozhassanak róla, különösen, ha mi rendkívüli csemegét kínálunk fel számukra! Ezt a helyet is könnyedén megtalálhatjuk a marker ólom segítségével, hiszen a kemény talajon szinte pattogni fog és ellenállás nélkül húzható a mederfenéken, míg az iszapos talajon érzékelhetően nehezebben vonszolható.
Miután kiválasztottuk a legmegfelelőbb etetési pontot, melyet megjelölünk a markerral, következhet az etetés:
Az itt bemutatott termékekből készítek gombócokat, melyeket a parittya segítségével fogok bejuttatni.
- 1 kg Nitro Method Mix
- 0,2 kg CSL pellet 5 mm
- 0,1 kg High Oil Halibut Pellet 20 mm
- 1 evőkanál The Edge Extract
- 0,2, kg Attract Betain Low Oil Carp Pellet (Squid & Octopus)
- 0,5 liter CSL groundbait Shellfish
- 0,2 kg forrázott repce
- 0,2 kg csemegekukorica
De először is lássuk a parittya összeállítását! Rendkívül egyszerű, csak figyelmesen kell végignézni a következő képsorokat:
Felszereltük a parittyának kikiáltott Fox method kosarat, jöhetnek a gombócok, melyek tartalmaznak néhány szem bojlit!
Miután megvagyunk az etetéssel, két dolgot tehetünk. Vagy bent tartjuk a markert, mely normál esetben, ha ráúszik a hal a végszerelékkel, egyszerűen csak eldől, de egy szerencsétlenebb helyzetben akár komoly gubancot is eredményezhet! Ennek elkerülése végett és azoknak, akik már ügyesebbnek érzik magukat a pontos dobásban, azt ajánlom, hogy egy marker közelében becsapódó próbadobás alkalmával zsinórjelölővel jelöljék be a pontos távolságot, majd vegyék ki a markert, és a jelölés segítségével horgásszák pontosan az etetést! Akik úgy érzik, hogy a jelölőbója nélkül nem tudják pontosan megdobni az etetést, azok bent hagyhatják a markert, de fel kell vállalniuk annak kockázatát, hogy egy hal nem megfelelően kontrollált kirohanásánál a végszerelék és a marker összegubancolódhat! Ennek minél sikeresebb elkerülése végett ne a markert etessétek meg, hanem a marker vonalától 1-2 métert jobbra vagy balra és a markertől vissza a part felé kb. 5 méterrel! Így minimálisra redukálódik a gubanc esélye!
Elvégeztem a mederfenék feltérképezését, bejutattam az etetőgombócokat, mehet a végszerelék, melyet saját készítésű Lobworm alapmixből készült Squid & Octopus (polip és tintahal) ízesítésű, 20 mm átmérőjű oldódó bojlival csalizok.
Mint az elején írtam, elkísért Gál Józsi barátom is, aki az amurokat szerette volna célba venni, ezért ő egy amuros etetést alakított ki, melyre erjesztett kukoricát és búzát jutatott be.
… mert ez az eszköz alkalmas arra, hogy nagyobb mennyiségű (több kg), szemes takarmányt juttathasson az etetésre! Kisebb mennyiséget nyugodtan belekeverhettek a method mixbe és bemehet a gombóccal, de ilyen mennyiséghez csak a rakéta megfelelő!
Elkészült az amuros etetés, berepült a felcsalizott végszerelék, amire 1 szem ananászos Dark Firefly lebegő csali került, melyet Józsi pop-up súly segítségével úgy állított be, hogy csak 2-3 cm-re lebegjen a mederfenéktől.
Mire Józsinál is minden a helyére került és be volt élesítve kapásjelző, nekem meg is érkezett az első jelentkező:
Nagyon fontos dolog, hogy közvetlenül minden kapás után néhány szem bojlit juttassunk be az etetésre! Erre alkalmas a dobócső! Legpontosabban akkor lehet vele dobni, ha egyszerre egy bojlit helyezünk a csőbe, de egy idő után a 3 szem is könnyedén megy majd egy pontba…
Nemsokára bejelentkezett a Józsi amurja is! Igaz, ezalatt a néhány óra alatt nem kényeztették el a halak, mégis sikerült az etetéstől számítva 1 órán belül megfogni egy ilyen szép amurt!
Akik az itt leírtak után is úgy érzik, hogy nem minden egyértelmű számukra, vagy hogy vannak még kérdéseik, azok tekintsék meg a cikkhez tartozó kisfilmet, melyben még nagyobb részletességgel is bemutatásra kerülnek az itt felsorolt eszközök!
MEGHÍVÓ
Akik a kisfilm megtekintése után is úgy érzik, hogy maradt még kérdésük vagy szeretnék mindezt élőben is megtekinteni, esetleg saját kezűleg kipróbálni, azokat szeretettel meghívjuk a 2009. szeptember 13-án a Maconkai-víztározón (Bátonyterenye) tartandó, MaPoE (Magyar Pontyhorgászok Egyesülete) nyílt napjára, ahol tapasztalt horgászok állnak majd a látogatók rendelkezésére, hogy minden pontyhorgász (legyen az finomszerelékes vagy bojlis horgász) választ kapjon kérdéseire és olyan tapasztalatokat gyűjthessen, melyekre eddig nem volt módja vagy lehetősége!
A programokról, időpontokról, további részletekről a következő linkre kattintva olvashattok: http://www.mapoe.hu/news.php?readmore=69
Mindenkit várunk szeretettel 2009. szeptember 13-án Maconkán egy Pontyhorgász nyílt napra!
Írta: Kovács Zoltán
www.sbsbojli.hu
Fotó, videó: Takács Péter
