Horgásztúrák közben könnyen előfordulhat még akkor is, ha gyakran járok ugyanarra a vízre horgászni, hogy kifogok egy olyan időszakot, amikor az eddig bevált, jó működő séma egyáltalán nem hozza a kívánt eredményt, és borul a papírforma. Ilyen esetekre mindig tartogatok egy-egy alternatív megoldást, ami visszahozhatja a „meccset”, és az elbizonytalanodás és szenvedés helyett a pikkelyes barátaim fárasztásaira koncentrálhatok.
Jelen esetben is, mint a horgászatban általában, az apró részletekben rejlik a megoldás.
Egy olyan csalizási tippet szeretnék bemutatni, ami nagyon hatékony abban az esetben, ha nincsenek étvágyuknál a pontyok. Fontos, hogy ilyenkor nemcsak a csali mérete kisebb, de az etetés is! Maximum egy-két marék főzött tigrismogyorót szórok a csali köré „vékonyan”, nagyjából egy- másfél négyzetméteren szétterítve, hogy minél tovább a csalim közelében tudjam tartani a halakat, ugyanis minél tovább tartózkodnak az etetésen, annál nagyobb esélyem van megfogni őket.
Mielőtt rátérek a csalizásra, mindenképpen fontos azt tisztázni, hogy milyen előkén érdemes felkínálni azt, mert az etetés stratégiája, a megfelelő horogelőke és a jól elkészített csali egy komplett rendszert alkot, ami csak akkor fogja meghozni az elvárt eredményt, ha minden része megfelelően van elkészítve. Előkeanyagból mindenképpen lágy, a fenékhez jól simuló típust javaslok annak ellenére, hogy az ilyen zsinórok hajlamosabbak a gubancolódásra is. Amiket én is szívesen ajánlok, az a PB Products Armabraid vagy a Nevis Karma. Hosszát általában húsz centiméter környékén határozom meg, de ez függ a horgászhelyen található iszap vastagságától is.
Horogból mindenképpen érdemes kerülni az öblösebb, rövid szárral rendelkező darabokat, ezeket a pontyok is sokkal hamarabb kifújják, mint az ívelt szárral rendelkező, kicsit kisebb öblű modelleket, mint amilyen, pl. a Gardner Mugga vagy a Gamakatsu Snagger. A horog szárán elhelyezek egy vékonyka és rövid szilikon csövet, ami megfelelő szögben tartja egyrészről a csalit a horoghoz képest, másrészt mikor a hal megpróbálja kifújni a horgot, a szilikon csövecske felcsúszik a horog szárán, a hajszálelőke kifordul, a horog pedig a hal szájába akad. Sokszor találkozom olyan hibával, hogy vagy túl hosszúra van vágva a szilikon cső, vagy zsugorcsővel van elkészítve az előke, ami ilyenkor nem tud megfelelően működni, mert sokkal könnyebben fújja ki a ponty, mint ahogyan kellene.
Ezek után jön a legfontosabb, a csali, ami ilyen esetekben nálam két szem főzött tigrismogyoróból áll, mely tapasztalataim szerint nagyon fogós ponty- és amurcsali bizonyos helyzetekben.
Első lépésként a kiválasztott szemeket átfúrom egy vastagabb (körülbelül 6 mm-es) fúróval oly módon, hogy a csali túloldalán a fúró ne bújjon ki, így egy üreget készítek a csali belsejében.
Ebbe helyezem a parafa pálcát, ami pont akkora ármérővel rendelkezik, mint a furatom, az üreget teljesen kitölti, nem kell attól tartanom, hogy felfűzés közben összeroppan a csali a kezemben. A csaliból kilógó parafát egy éles pengével szoktam elvágni, kár tönkretenni a zsinórvágó ollónk élét.
Csalizni mindig két szemet használok. Ahogyan említettem, ezt a csalizási technikát legtöbbször kapástalan helyzetekben használom, és ilyenkor egyszerűen fontos, hogy ne legyen túl nagy a csali mérete. A két szemet mindig úgy fűzöm fel a hajszálelőkére, hogy a parafázott végek egymással szemben álljanak, így kívülről pont úgy néz ki, mint az összes többi szem az etetésen. A két szem mogyorót mindig összeszorítom, hogy ne tudjanak elcsúszni a hajszálelőkén és a legjobb pozícióban várják a pontyokat. A felső végén egy áttetsző stopper, a horog felőli oldalon pedig egy, a hajszálelőkére húzott gumistopper biztosítja a pozíciót.
Természetesen ez sem csodafegyver, de azért már sok szép halat sikerült ezzel a csalizási technikával megfognom, és ami ennél is fontosabb, hogy ezek általában olyan helyzeteket „mentettek” meg, amihez már nem sok esélyt fűztem jómagam sem. Ezért kell kísérletezgetni és változtatni, mert ha sikerül, az bizony komoly „löketet” tud adni a következő horgászatokhoz.
Írta: Haskó Tamás
Videó: Takács Péter
