Leadcore… egy nagy népszerűségnek örvendő praktikus kellék, melynek jelentőségét a pontyhorgász társadalom egyes képviselői még ma is gyakran vitatják. Sokan érvelnek mellette, hogy igenis egy hasznos dolog az ólomelőke, egyesek szerint viszont nem más, mint a vásárlók újabb átverése. De mi lehet az igazság valójában?! Ennek szeretnék utánajárni cikksorozatom második epizódjának keretében egy terepen végzett kísérlet eredményeinek közzétételével…
Sokat változott a világ napjainkra a régi szép időkhöz képest. A válságos valóság mellett sok tevékenységből (és most nem feltétlenül csak a horgászatra gondolok) elvesznek a korábbi célkitűzések, és az emberi javak szolgálata felett egyre inkább eluralkodik a kapzsiság. Egyre több olyan - silány minőségű vagy „higított” - termékekkel találkozni, amely pl. 5-10-15 évvel ezelőtt még nívós portékaként robbant be a köztudatba, miközben manapság a nevén kívül nem sok mindent lehetne belőle megfizetni. Ez a szomorú valóság, ez Magyarország, lassan itt már csak az tesz szert haszonra, aki minél jobban át tudja vágni a másikat! Elnézést kérek mindenkitől a kissé drámai jellegű bevezetőmért, de úgy érzem, szükséges volt, mivel napjainkban már nagyon meg kell válogatni, hogy mit vegyen meg az ember, ha valóban azt szeretné kapni, amire számít.
A leadcore-okról is sok mendemonda kering szerte a világhálón, sokan vannak, akik esküsznek rájuk és számos, szebbnél szebb fogással tudják alátámasztani, hogy egy működőképes dologról van szó. Emellett gyakran találkozhatunk olyan véleménnyel is, miszerint teljesen haszontalan, nem „fekszik” rendesen és használatának semmi értelme. Akárhányszor is olvastam ezeket a megnyilvánulásokat, konkrét, gyakorlati példával egyik csoport sem tudta ez idáig alátámasztani, hogy valójában igaz-e, amit állít…
Ezen fellelkesedve elhatároztam, hogy utánajárok annak, hogy mi lehet a tényleges igazság. Egy szimulált vízparti helyzetben (focipálya), különböző távolságok és különböző dőlésszögek mellett több méréses vizsgálattal hasonlítottam össze, hogy három különböző gyártó ólomelőkéi miként viselkedhetnek az egyes körülményeknek megfelelően a víz alatt. Fontosnak tartom elmondani, hogy a kipróbált ólomelőkék gyártói közül egyikhez sem fűződik semmilyen érdekem, a mérések, illetve a kísérlet teljes időtartama alatt a maximális objektivitásra törekedtem. A következő apróságokra ügyelve igyekeztem e maximális objektivitást elérni:
- Azonos hosszúságú ólomelőkék használata
- Azonos hosszúságú és azonos típusú botok használata
- Előtétzsinórok mellőzése (csaknem lehetetlen centire pontosan azonos hosszban felkötni)
- A végszerelékek elhelyezése maximális pontossággal egy adott távon
- Nagyméretű ólmok használata (hogy ne mozduljon el a végszerelék a helyéről a próba alatt)
- A swingerek súlyának azonos pontra helyezése
- A swingerek által gyakorolt ellenállás, ill. a zsinórfeszesség azonos mértéke
- A rod-pod kereszttartóinak párhuzamos helyzete (egyik botspicc se legyen magasabban a többinél)
- És végül, de nem utolsósorban az orsókon azonos típusú, ill. átmérőjű főzsinórok használata.
Néhány konkrét adat:
A teszt során kipróbált típusok: Kryston Score Gold (középső bot), Strategy Edge (jobb oldali bot), Sufix Heavy Core (bal oldali bot).
Mintavételi távolságok: 25 m, 50 m, 100 m
Zsinórfeszességi opciók: Laza zsinór; Feszes zsinór
Állványon beállított dőlésszögek: 0 fok, 60 fok + 1 próba -> 80 fok
1. próba:
25 méteres távolság, lazán hagyott főzsinór, 0 fokos állványon beállított dőlésszög
Ez volt az első mérési kísérlet, de igazából túl nagy meglepetéseket még nem okozott. Ami rögtön, egyértelműen kezdett látszódni, hogy azzal, hogy a botok spiccei nem az ég felé néznek, jelentősen javíthatjuk az ólomelőkék fekvőképességét, távolságtól, zsinórfeszességtől függetlenül. Ergo egy 60 fokos dőlésszög, illetve lazán hagyott zsinór mellett sokkal drasztikusabb a helyzet, mintha egy 0 fokos beállítás feszes madzagokkal kiegészített kombinációját alkalmaznánk. Természetesen a lazaság mértéke sem mindegy e téren, de úgy vélem, nincs olyan horgász, aki ne feszítené meg a főzsinórt akár minimálisan is egy bevetés után. Az eredményeket rögtön is látni fogjátok, és máris észlelhetők lesznek a különbségek.
Tehát: 0 fokos dőlésszög és lazán hagyott zsinórok mellett a három mintavételi távolságban (25, 50 és 100 méter) mindhárom ólomelőke típus teljesíti funkcióját.
2. próba:
25 méteres távolság, feszes főzsinór, 0 fokos állványon beállított dőlésszög
Amire igazából számítottam is, ez a mérés sem hozott számottevő változásokat. Így a kapott eredmények az 50, illetve 100 méteres távolságok esetén is megegyeznek.
Tehát: 0 fokos dőlésszög esetén a három mintavételi távolságban (25, 50 és 100 méter) teljesen megfeszített zsinórok mellett is mindhárom ólomelőke típus teljesíti funkcióját.
3. próba:
25 méteres távolság, lazán hagyott főzsinór, 60 fokos állványon beállított dőlésszög
Itt már történtek érdekes változások. Úgy látszik, maga a dőlésszög, illetve az a jelenség, hogy a botspiccek milyen mértékben néznek az ég felé, elsődleges faktornak minősül a zsinórfeszességgel szemben. Tehát egy jó tanács: tényleg csak akkor alkalmazzuk ezt a beállítást (pl. tökleveles vagy partszélben erősen hínáros vizeken, esetleg csónakos pecák esetén), ha ez számunkra valamilyen szempontból előnyt jelent.
4. próba:
25 méteres távolság, feszes főzsinór, 60 fokos állványon beállított dőlésszög
Ez volt az egész kísérlet legszélsőségesebb próbája. Talán nem is meglepő, de ebben a felállásban egyik modell sem volt képes teljesíteni a funkcióját, mivel a távolság az aktuális körülményekhez képest túl rövidnek bizonyult.
5. próba:
50 méteres távolság, lazán hagyott főzsinór, 60 fokos állványon beállított dőlésszög
E mérés eredményeire a harmadik próba során kialakult fejlemények miatt voltam leginkább kíváncsi. Az már nyilvánvaló volt, hogy a Kryston esetében itt sem lesz változás, viszont a másik két modellnél lehetett számítani javuló tendenciára az eredményekben.
Tehát: A 60 fokos dőlésszög, és a lazán hagyott zsinórok mellett, az 50 méternél messzebbi távolságok esetén már mindhárom ólomelőke típus teljesíti a funkcióját.
6. próba:
50 méteres távolság, feszes főzsinór, 60 fokos állványon beállított dőlésszög
Ha össze kellene hasonlítanom az itt kapott eredményeket valamely korábbi mintavételi állomáson begyűjtött adatokkal, akkor talán a 3. próbával tudnám leginkább a friss fejleményeket párhuzamba állítani, a kapott eredmények ugyanis ahhoz hasonlóan alakultak, mint ahogy a fentebb említett, korábbi próba esetén.
7. próba
100 méteres távolság, feszes főzsinór, 60 fokos állványon beállított dőlésszög
Elérkeztünk a mostani kísérlet legtávolabbi mintavételi pontjához. Mint ahogy arra a korábbiak során már fény derült, a 0 fokos beállítás és a laza zsinór ennél a távolságnál már kiesik a mintavételezési eljárásból, hiszen kisebb távolságoknál is nyilvánvalóvá vált a leadcore-ok viselkedése ilyen körülmények mellett. A mostani esetben is kiállták a próbát!
8. (plusz) próba
100 méteres távolság, feszes főzsinór, 80 fokos állványon beállított dőlésszög
A teszt végére szerettem volna egy olyan szituációt szimulálni, amelyet csak igen extrém helyzetekben (jellemzően Háromfán) szoktak a sporttársak alkalmazni. Egy olyan beállítást alakítottam ki az állványomon, amit valós helyzetben talán sosem fogok kipróbálni, csak most, a kísérlet kedvéért alkalmaztam ezt az opciót. Számomra a teljes kísérlet legérdekesebb eredményeit ez a próba hozta, hiszen a két olcsóbb kategóriás modellből itt dőlt el, hogy - ha csak egy kicsivel is, de - melyik teljesít összességében jobban. A végeredményt az alábbi képek szemléltetik:
A teljes kísérlet alatt 13 db minta eredményei kerültek dokumentálásra, ezek részletes eredményeit az alábbi táblázat tartalmazza:
| Távolság | Dőlésszög / Zsinórfeszesség | Dőlésszög / Zsinórfeszesség | Dőlésszög / Zsinórfeszesség | Dőlésszög / Zsinórfeszesség | Dőlésszög / Zsinórfeszesség |
| 0o ; Laza zsinór | 60o ; Laza zsinór | 0o ; Feszes zsinór | 60o ; Feszes zsinór | 80o ; Feszes zsinór | |
| 25 méter | 1: F 2: F 3: F | 1: N 2: F 3: N | 1: F 2: F 3: F | 1: N 2: N 3: N | — |
| 50 méter | 1: F 2: F 3: F | 1: F 2: F 3: F | 1: F 2: F 3: F | 1: N 2: F 3: N | — |
| 100 méter | 1: F 2: F 3: F | 1: F 2: F 3: F | 1: F 2: F 3: F | 1: F 2: F 3: F | 1: N 2: F 3: F |
| Típusok | Működőképességi teljesítményük a mérési adatok alapján | ||||
| 1: Sufix Heavy Core | 13 / 9 = 69.23 % | ||||
| 2: Kryston Score Gold | 13 / 12 = 92.31 % | ||||
| 3: Strategy Edge | 13 / 10 = 76.92 % | ||||
| Eredmények | |||||
| F: Teljes hosszban fekszik | |||||
| N: Nem fekszik teljes hosszban | |||||
Néhány apróság, amelyet fontosnak tartok megjegyezni a kísérlet eredményeihez:
Természetesen ezt a felmérést nem azért hajtottam végre, hogy bohócot csináljak magamból, hanem azért, mert szerettem volna kideríteni, hogy ténylegesen betöltik-e a leadcore-ok azt a funkciót, amelyre valójában kitalálták őket. Természetesen bárki kifogásolhatná, hogy a kísérlet akkor lenne teljes, ha a körülmények a víz alatti adottságokkal megegyeznének, elvégre két eltérő közegről van szó. Ezt azonban egy korrekt búvárfelszerelés vagy egy e célra kibérelt uszodai medence nélkül elég nehéz lenne megvalósítani. De úgy vélem, a kapott eredmények így is jó támpontul fognak szolgálni azoknak, akik valójában megértették, hogy mit szerettem volna szemléltetni ezzel a kísérlettel.
Ami mindenképp kiderült számomra a procedúra végére, hogy az ólomelőkék tényleg hasznosak lehetnek bizonyos helyzetekben, ha az ember ismeri a képességeiket, és tudja, hogy milyen minőségű terméket kap egy adott árért.
Milyen tehát egy jó minőségű leadcore? A legfontosabb kritériumok talán az ólommag lágysága, illetve annak súlya/vastagsága. Ezen tulajdonságok megfelelő kivitelezései nyithatnak teret a kiváló minőségű termékek létrehozásában. A lágyság azért fontos szempont, mert ha az ólombetét anyaga túlságosan kemény, akkor az gátolni fogja a leadcore-t abban, hogy a minden helyzetben az aljzathoz simuljon. Ez pont ugyanúgy működik, mint a gubancgátló szilikon csövek esetében: minél merevebb az anyag, alapvetően annál gyengébb a termék fekvőképessége. De az ólomelőkék esetén a merevséget kompenzálhatja az ólommag súlya, hiszen ezt a problémát - mint ahogy az a mérési eredményekből is kiderült - pl. Kryston cég kiválóan megoldotta. Hiszen a Score Gold-ról sok minden elmondható, de hogy lágy, az semmiképp.
Bízom benne, hogy tanulságos volt számotokra a mostani, terepen végzett kísérlettel kiegészített irományom (is), és kívánom mindenkinek, hogy az itt olvasottakat/látottakat sikeresen bevethessétek vízparti körülmények között is!
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók: Dani
