Legfrissebb cikksorozatom ezen epizódja foglalja magába azt a témakört, amely a pontyhorgász társadalom érdeklődési körének talán az egyik legfontosabb része. Nehezen tudnám elképzelni, hogy lenne ebben a „sportágban” olyan gyakorlott horgász, aki még soha ne próbálkozott volna bojlikészítéssel. Ám az átlagon felüli siker eléréséhez nem elegendő csupán a minőségi alapanyagok használata. Tudnunk kell azt is, hogy az általunk felhasznált összetevők mikor, hogyan, miért úgy működnek, ahogy, és főleg ismernünk kell, hogy melyek azok az időszakok, amikor a halak érdeklődését leginkább felkeltik. E témakör alapos körüljárásával szeretnék használható tippeket elétek tárni…
Mint ahogy arról már a bevezető során is meggyőződhettetek, cikksorozatom mostani epizódjának tartalma nem egy olyan sablonos marketingírás lesz, amellyel hetente találkozhattok a különböző horgászoldalakon, horgászmagazinokban egy tetszőleges bojlirecept felvázolásának kíséretében. Egy olyan irányból szeretném megközelíteni a témakört a következőkben, ahogyan azt a korábbiakban még senki sem tette. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy az itt olvasható elméleteket, megfigyeléseket, nem a horgászok átlagos tudásához igazítva fogalmaztam meg, tehát a kezdő, a haladó, vagy akár a profi pontyhorgászok is találhatnak itt számukra új teóriákat, illetve információkat. Nem is csigázlak tovább benneteket, vágjunk is bele a dolgok közepébe…
Az első és legfontosabb lépés…
Ismernünk kell egy adott vízen a pontyok táplálkozási szokásait, mit fogyasztanak a legszívesebben, illetve mi érhető el számukra a legnagyobb mennyiségben. Ez a momentum azért nem hagyható figyelmen kívül, mert egy jó minőségű bojlival mindig a hal azon szükségletét kell kielégíteni, amelyet alapesetben nehezen vagy egyáltalán nem képes fedezni. Természetesen lehet próbálkozni az ellenkező variációval is, de például (ha egy vadvizet veszünk alapul) nehéz egy olyan - magas fehérjetartalmú - bojlit összeállítani, amely a kagylóktól, kisrákoktól, csigáktól hemzsegő vízben jobban felkelti a hal érdeklődését, mint a számára jól megszokott, biztonságos táplálékforrás. Ez a jelenség véleményem szerint kiválóan tükrözi azt a tényt, hogy a vadvízi halakat miért könnyebb például kukoricával horogra csalni. Tehát összességében az egyik legfontosabb, hogy tudjuk, hogy az általunk meghorgászott víz lakói miben „szenvednek” hiányt.
Időszakok…
Megesik olykor, hogy hiába állítjuk össze azt a bojlit, amely alapesetben fedezné a halak táplálkozási szükségleteit, mégis kapás nélkül ülünk a botok mögött. Hogy mi lehet ilyenkor a baj?! Jellemzően ekkor az abiotikus tényezők hatásai és a bojlink összetevőinek - az adott időszakban előnytelen - „viselkedése” váltja ki a sikertelenséget.
Hogy számomra mi jelenti erre az akadályra az áthidaló megoldást?!
Meg kell ismernünk alaposan azokat az időszakokat, amelyek jelenségei valamelyest befolyásolják a halak táplálkozását. Vannak olyan „alaphelyzetek”, amikor fronthatás nem befolyásolja az uszonyosok táplálkozási intenzitását, természetesen ezeket az eseteket is érdemes egy adott körülményként számításba venni. Az egyes időszakokat én az alábbiaknak megfelelően csoportosítottam:
Hideg vízi horgászatok (kb. október elejétől április végéig):
- frontmentes időszak,
- hidegfront betörés,
- melegfront betörés.
Meleg vízi horgászatok (kb. május elejétől szeptember végéig):
- frontmentes időszak,
- hidegfront betörés,
- melegfront betörés,
- (ívási időszak).
Véleményem szerint azért célszerű az egyes körülményeket ily módon rendszerezni, mert így rögtön kirajzolódik, hogy maximum 6-7 féle különböző típusú bojlit szükséges használnunk az egyes időszakoknak megfelelően (természetesen használhatunk többfélét is, de véleményem szerint ezzel a saját pénztárcánk ellen dolgozunk). Ha már ismerjük az egyes időszakokat, akkor ezeknek megfelelően kell a bojlikat oly módon legyúrni, hogy a golyó a hozzá társított időszak haltáplálkozást befolyásoló minden körülményével teljes összhangban legyen. Ezért is előnyösebb, ha magunk készítjük el a bogyókat, mert a gyári kivitelekben nem tudhatjuk, hogy milyen alapanyagok rejlenek, ez csakis az egyes gyártók titka.
Összegzés…
Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy egyesével felvázoljam nektek, hogy az előzőekben ismertetett időszakok ismérveinek függvényében mikor milyen golyót állítsunk össze.
A hideg vízi horgászatok során a siker egyik alapvető feltétele (nem minden esetben, részletek a folytatásban), hogy a bojlink tartalmazzon valamilyen alkohol bázisú összetevőt. Erre a legelterjedtebb megoldás a különböző CSL jellegű készítmények használata. Fontos, hogy manapság ezeket a kukoricacsíra likőröket jellemzően aromásított formában kínálják a gyártók, ezért mindig azt a típust válasszuk, amely megfelelően harmonizál az általunk elképzelt recepttel. Az is egy jó megoldás (sőt, talán a legjobb), ha egy natúr kivitelt választunk. Bár a hideg vízi horgászatok alkalmával sem szabad figyelmen kívül hagyni az adott vízterület lakóinak táplálékigényét, ettől függetlenül ritkaságszámba megy az olyan eset, amikor a pontyok előnyben részesítik a magas szénhidrát tartamú bojlikat olyankor, amikor a víz hőfoka még 10 °C sincs. Vagyis alapvetően egy magas fehérjetartalmú golyóra lehet ilyenkor szükségünk. Milyen alapanyagok képesek fedezni ezt az igényt? A különböző, alacsony hőmérsékleten végzett hőkezeléses eljárással előállított hallisztek, ráklisztek (ez utóbbiak előnye, hogy - megfelelő arányban adagolva - kisebb lesz tőlük a bojli fajsúlya, ezáltal az óvatosabban táplálkozó halak is könnyebben képesek lesznek felvenni), a vitamelo (avagy borjú tejpótló tápszer), a sörélesztő, vagy akár kis mennyiségben a vérliszt vagy a májliszt (maximum 5%, tehát 50 g/kg!). Fontos, hogy ügyeljünk arra, mekkora ezeknek az alapanyagoknak a zsír-, illetve olajtartama, mivel ezek a hideg vízben megdermednek, ezáltal túlságosan „zárttá” tehetik a golyót. Ha használunk a gyúrás során (plusz) olajat, akkor mindenképp olyat válasszunk, amelyet kimondottan hideg vízre terveztek, de - véleményem szerint - abból sem célszerű a keverékünkhöz sokat adagolni (max. 10-15 ml-t).
Ezek az összetevők mindaddig rendben vannak, amíg nem beszélünk fronthatásról. De mi a helyzet onnantól, ha a hideg vízi horgászatunk alatt lecsap egy hideg-, vagy egy melegfront?!
Hidegfront esetén könnyebb alkalmazkodnunk a helyzethez, mivel a gyártás során elég a bojli összetevői között csupán itt-ott változtatni, néhányat kicserélni más jellegűre. A fehérje, illetve szénhidrát tartalmú összetevőkkel ez esetben érdemes úgy kalkulálni, hogy az arányuk nagyjából 50-50% legyen. Ezzel azt fogjuk elérni, hogy a bojlink még „nyitottabbá” válik, így könnyebben képes lesz kiengedni magából azt a pluszt, amellyel az alap receptünket kiegészítjük. Saját tapasztalatom alapján pluszként ebben az esetben az édes/gyümölcsös háttér íz működik. Ezt kiválthatjuk különböző aromákkal, attraktorokkal vagy akár édesítőszerrel is. Az alapanyagok kicserélése esetén szóba jöhet például a tigrismogyoró liszt, a kukoricacsíra liszt, a tökmagliszt vagy akár a háztartási kellékekben is fellelhető finomliszt, illetve a kukorica gríz is. Ez utóbbi kettő együttesen(!) semmi esetben ne haladja meg a 15-20%-os tartalmat, mert nagyobb „dózisban” repedezni fog tőlük a bojli a szárítás során. Az alapesetben felhasznált szójaliszt arányát a további szénhidrát tartalmú kiegészítők mennyiségének függvényében 5-10%-kal növelhetjük. Tehát ha a frontmentes időszakra elkészített bojlink kilónként 100 g-nyi szójalisztet tartalmazott, és nincs nálunk kéznél annyi liszttípus, hogy könnyedén elérhetnénk velük az 500 g-ot, (vagyis az 50%-os arányt) akkor növeljük csak a szójaliszt mennyiségét. Amennyiben oldódó bojlival próbálkozunk, érdemes az alkoholtartalmat (CSL) drasztikusan növelni. Én szoktam 100 ml-t is adagolni ezekből a készítményekből 1 kg-hoz. Értelemszerűen ezt a mennyiséget minden esetben összevetem az oldódó sziruphoz adagolt ásványvízzel. Főzött/párolt golyóknál tapasztalatom szerint nem érdemes 50 ml-nél több CSL-t használni (/kg), mert a golyó kedvezőtlen mértékben puhulni fog tőle, főleg akkor, ha az elkészítés során egyéb folyékony adalékokkal is dolgozunk.
A melegfront már egy keményebb dió, és ez sajnos nem csak a nyári horgászatokra érvényes. Tapasztalatom szerint még a hideg víznél is gyakorta generálhat kapástalan napokat. A halak ilyenkor (a jelenség hatványozottan érvényes a késő tavaszi, kora őszi időszakban, amikor a víz hőmérséklete több 10 °C-nál) rendszerint elhagyják az aljzat környékét és a vízközti, vízfelszín közeli tartományokban kezdenek el mozgolódni, még a hideg víz ellenére is! Ez nyilván nem minden esetben fog pontosan így működni, de, ha a melegfront mellé még napsütéses idő is társul, akkor bizony előszeretettel hagyják el a pontyok a meder környékét. Mivel lehetne ilyenkor őket a horgunk közelébe csalni?!
Az ember józan paraszti ésszel automatikusan a könnyű, kis sűrűségű olajokra gondolna, mivel azok a bojliból kiáramolva mindig felfelé törnek. Igen ám, csak ezzel az a bökkenő, hogy a víz még hideg, és a magas olajtartalmú golyó megdermedne. Saját tapasztalatom szerint ilyenkor egy alacsony olajtartalommal rendelkező, fűszeres jellegű bogyó lehet az ideális választás. Tartalmazzon mindenképp fehérjedús összetevőket (halliszt, vitamelo stb.), de csak oly mértékben, hogy ne változtassanak drasztikusan a bojli fűszeres jellegén. A hangsúly itt inkább az összetevők „liftező képességére” és a csali „nyitottságára” összpontosul. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk elérni, ha egy oldódó golyót készítünk. A főzött kivitelek esetén törekedjünk a darabosabb alkotóelemek mennyiségének növelésére (pl. darált kender, kukoricadara), természetesen az ésszerűség határait figyelembe véve. Az ilyen időszakra elkészített golyók esetén nem szükséges alkoholos összetevőket használnunk, mivel azt szeretnénk, hogy a bojliból kiáramló részecskék a vízoszlop felső rétegének irányába haladva dolgozzanak.
A meleg vízi horgászatok során már rögtön a kezdeti stádiumban szembe kell néznünk egy nehézséggel, ami nem más, mint az ívás. Sajnos el kell, hogy keserítselek benneteket, mert olyan csodaszer, amely elnyomja a pontyok szaporodását irányító hormonok (ezek hipofízis, vagyis az agyalapi mirigy hormonjai) hatásait, az adott - horgászati szempontból nehézkesebb - időszakban nem létezik. Illetve létezik, legalábbis hallottam már róla, hogy feltalálták, de véleményem szerint egyáltalán nem etikus ilyet használni. Viszont annyi szerencsénk van az ívással, hogy napra pontosan sosem fog egy adott víz halállománya ugyanakkor leívni. Lesznek, akik hamarabb átesnek a dolgon, és lesznek, akiknél ez (akár az időjárási körülmények miatt) tovább elhúzódik. Mindezektől függetlenül csak annyit mondanék, hogy „ab ovo”. Miért is?! Mert ahhoz, hogy ilyenkor eredményesek lehessünk, ráadásul maximálisan etikus kereteken belül, tudnunk kell megint csak, hogy a halaknak ekkor mire van szükségük, mit igényelnek. Azok az egyedek, amelyek átestek az íváson, jelentős mennyiségű sót veszítenek, amelyet igyekeznek minél előbb pótolni. Nekünk pedig ezt az apróságot kell csupán kihasználnunk. Ergo, ha növeljük a bojlink sótartalmát, akkor egy olyan - kimondottan ebben az időszakban hatásos - golyót kaphatunk kézhez, amely megfelelően használva szinte csodákra képes. Természetesen a túlsózott golyó önmagában mit sem ér, ha nem az aktuális időszaknak megfelelő alapanyagokkal kombináljuk. Egyéni elképzelésem, illetve tapasztalataim azt diktálják, hogy ezt az erősen sós receptalternatívát érdemes egy fűszeres alapra fektetni, miután a (konyha)sót tulajdonképpen önmagában is egy ételízesítő (illetve tartósító) anyagként tartják nyilván a köztudatban. A víz hőmérséklete ekkor már teljes mértékben elégséges ahhoz (18-22 °C), hogy a hideg vízi - alkoholos jellegű - összetevőket elhagyjuk (van erre is egy speciális kivétel, erre rövidesen visszatérek), ezért bátran gondolkodhatunk egy magas szénhidrát tartalmú, kellően „nyitott”, akár oldódó formátumú (erősen sós) golyóban.
Véget ért az ívás, nyakunkon a nyár. Mi történik ilyenkor? A víz hőmérséklete (jellemzően) stabilan egy 20 fok feletti értéket vesz fel, a levegő hőmérséklete is gyakran 30 °C fölé kúszik.
Addig, amíg ez utóbbi egy stabil értéktartományt képvisel (pl. 30 és 35 fok között), és nem befolyásolja semmilyen fronthatás a halak táplálkozását, klasszikusan az erősen büdös, májas, véres, kagylós, rákos, halas golyók szoktak működni. Nem szükséges semmilyen háttér ízt vagy eltérő beütést iktatni a recepthez, mert tapasztalatom szerint ilyen esetekben a büdös golyók „önmagukban” a legfogósabbak. Az olajtartalmat enyhén növelhetjük (max. 30 ml-ig), de ne essünk túlzásba, mert alapesetben - melegfronti hatás, illetve alacsony légnyomás nélkül - ritkán tartózkodnak a halak a vízfelszín közelében.
Amikor egy melegfront is belép a halak becserkészésének adott napon lejátszódó eseménysorozatába, teljesen megváltoznak a játékszabályok. A pontyok gyakran tömegestől pipálnak a vízfelszínen, az alacsony légnyomás hatására fellépő oxigénhiány rákényszeríti őket a tömény légköri oxigén (vízzel kevert formátumának) felvételére. Az aljzat környékére nagyon nehezen, vagy sokszor egyáltalán nem csalhatók vissza. Min érdemes ilyenkor változtatni? Mindenképp ajánlatos meghagynunk a „büdös” jellegű alapot, és ezt kell a körülményeknek megfelelően tuningolni. A hideg vízi horgászatokkal ellentétben ilyenkor nem a bojli szénhidrát tartalmának növelésével igyekszem a kívánt eredményt elérni. Erre az esetre célszerű véleményem szerint a legmagasabb olajtartalommal rendelkező bojlikat megalkotnunk, illetve bevetnünk. Ráadásul - korábbi tapasztalataim alapján - sokkal hamarabb érhetünk el eredményt ilyenkor egy büdös golyóval, ha van annak egy fűszeres háttér íze is. Ami nekem különösen bevált ebben az - egyik legrapszodikusabb - időszakban, az a halas/májas/véres alapra fektetett, fűszeres (pl. fokhagymás) beütéssel kiegészített bojli. A fűszeres beütést ez esetben érdemes inkább aromákkal, attraktorokkal vagy ún. „esszenciális” (szakmai értelemben ez a kifejezés, ebben a formában használva valójában helytelen, mivel valójában annyit jelent: illó-) olajokkal kiváltani, hogy megőrizzük a bojli magas fehérjetartalmú összetevőit.
Létezik egy speciális alternatívája is a nyári - jellemzően a frontmentes - időszaknak, amikor teljesen mindegy, hogy milyen ízesítésű (büdös, fűszeres vagy éppen gyümölcsös) golyót vetünk be, képtelenség velük kapást kicsikarni. Saját tapasztalataim alapján ilyenkor érdemes egy teljesen egyszerű felépítésű, „semleges” ízvilágú, magas szénhidrát tartalmú bojlival próbálkozni. Erre a legegyszerűbb megoldásként egy tigrismogyorós receptet szoktam összeállítani, amely 40%-ban tartalmaz tigrismogyoró lisztet, 20%-ban szójalisztet, 10%-ban búzalisztet, 10%-ban sörélesztőt, 15%-ban borjú tejpótlót (vitamelo) és 5%-ban kukoricagrízt. Külön kiemelném, hogy ehhez a recepthez semmilyen aromát vagy attraktort nem szoktam keverni, mivel fogóssága pont az egyszerűségében rejlik! Tehát fel kell készülnünk az olyan esetekre is nyáron, amikor a teljesen egyszerű felépítésű, szinte natúr golyó jobban fog működni, mint a különböző „csodaszerekkel” felturbózott halcsemegék. E recept további előnye, hogy megfelelően kiszárítva törpeharcsás vizeken is relatíve jó esélyekkel használható.
Amikor hidegfronti hatással szembesülünk nyáron, sokszor még az is teljesen mindegy, hogy milyen csalit helyezünk fel a horogra, annyira esznek a halak. Viszont a tavalyi évben végeztem egy kísérletet arra a megfigyelésemre alapozva, amely a frontbetörés halakra gyakorolt hatásaiból ered. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy amíg a front meg nem érkezik, addig a halak többnyire vízközt vagy a felszín közelében tartózkodnak, viszont amint lecsap a front (jellemzően egy zivatar kíséretében), a pontyok levonulnak az aljzat környékére, és gyakran olyan szintű habzsolásba kezdenek, mintha kényszerítve lennének az evésre. Ezzel idáig nyilván nem is mondtam semmi újat, viszont a jelenség egy fontos momentuma volt az általam elképzelt kísérletnek. Gondolkozzunk egy kicsit logikusan… Ha a halak a meder környékén tartózkodnak/táplálkoznak ilyenkor, milyen golyót kell készítenünk, illetve bevetnünk ahhoz, hogy az maximálisan megfeleljen a körülményeknek?! Melyek is azok az alkotóelemek, amelyek a meder környékén dolgoznak, és ott is juttatják célba a bojliból kiáramló további (folyékony) összetevőket? Hát persze, hogy az alkoholos adalékok. Kísérletem keretében azonos ízesítésű, büdös alapokra fektetett golyót használtam, csak míg az egyik botra alkoholos beütésű (avagy klasszikus nevén „hideg vízi”) bojlit fűztem fel, addig a másikra egy „simát”. A tapasztalatom az volt, hogy sokkal több kapást tudtam kicsikarni az alkoholos verzióval a hidegfrontos időszakban, mint a sima változattal. Ez a teóriám egy olyan szintű egyedi megfigyelésből származik, amely - túlzás nélkül állíthatom - megsokszorozhatja az esélyeinket, ha egy ennek megfelelő golyót állítunk össze a felvázolt szituációra. Egyébként a helyzet roppant egyszerű, hiszen minden tekintetben megfelel az a recept az ilyen körülményekre, amelyet a hideg vízi horgászatoknál ajánlottam a frontmentes időszakokra. Így rögtön két legyet is üthetünk egy csapásra!
Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezek a kotyvasztási tippek, amelyeket itt felsoroltam, természetesen nem fogják megállni 100%-osan, minden helyzetben a helyüket, mint ahogy egyik további recept, illetve elképzelés sem, amelyet a világhálón találhattok. Nincs két egyforma víz, mindenhol jellemzően más a halak táplálékigénye. Arról nem is beszélve, hogy egy (horgász)víz lakói (pontyai) sohasem fognak azonos feltételek mellett táplálkozni, hiszen akár az egyes tájfajtákon belül is szembesülhetünk eltérő táplálkozási szokásokkal. Vagyis amíg a szarvasi P33-as pikkelyes például lehet, hogy felvenné egy adott időszakban a fűszeres bojlit, addig a nagyatádi tükrös simán elúszhat felette úgy, hogy a legkisebb érdeklődést sem mutatja a csali iránt. Továbbá teljesen keresztülhúzhatja a számításainkat a meghorgászott vízterület pH-ja, amely az egyes felhasznált adalékok oldhatóságának szempontjából eltérő működőképességi paramétereket generálhat mind a savas, mind a lúgos környezetben az egyes bojlitípusoknál. Ezért is ne vegyetek soha, semmilyen olvasott - bojlirecepttel kapcsolatos - információt készpénznek! Nem érhet akkora csalódás benneteket, ha egy számotokra új gondolatmenetet inkább egyfajta lehetőségként kezeltek - amely segíthet abban, hogy a sikeresek lehessetek -, mintha az olvasottakat tanácsként megfogadva könyvelnétek el sikertelenséget.
Mindezektől függetlenül bátran ki merem jelenteni, hogy az elmúlt évek során, azokon a horgászataimon, melyek alkalmával számos különböző vízterületen, más-más viszonyokkal szembenézve küzdöttem le az egyes halfogási nehézségeket, a cikkemben leírt praktikáim 70-80%-ban megállták a helyüket. Ha mégis előfordult olyan példa, amikor a teóriáim csődöt mondottak, akkor azt jellemzően vagy az adott víz természetes táplálékforrásainak helytelen feltérképezése, vagy valamely apró testű halfaj (keszeg, kárász, törpeharcsa) bosszantó „munkássága” okozta, vagy csak szimplán a saját lustaságom, figyelmetlenségem volt a kiváltó ok.
Remélem, hogy sok hasznos információt tudtam cikksorozatom ezen epizódjával is átadni számotokra. Kívánok mindenkinek jó kotyvasztást, eredményes horgászatokat, és sok nagytestű pontyot!
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók, ábrák: Dani
