A vízparton nézelődve, horgásztársainkkal beszélgetve számtalanszor hallhattuk már mindannyian azokat a kijelentéseket, amikor valaki a halfogás hiányát valamilyen időjárási vagy egyéb tényezőhöz kötötte, pedig a hibát sokszor nem is a körülményekben kell keresni, hanem magunkban! Nem vagyunk mindenhatók, a halak életfolyamatait pontosan nem ismerjük, viszont ha tudjuk, hogy mire hogyan reagálnak, akkor az a kifogásukhoz vezető útra is rávezethet bennünket. Éppen ezért indítottam el ezt a cikksorozatot, hogy legyen elképzelésünk a későbbiekben afelől, hogy valójában mikor, hogyan és miért is fogtunk, vagy nem fogtunk halat…
Mielőtt a dolgok közepébe vágnék, szeretném nektek elmondani, hogy e téma tekintetében jómagam is amatőrnek számítok, viszont - mivel érdekel - igyekeztem utánajárni, hogy bizonyos esetekben miként is hatnak halainkra a környezeti tényezők. Ezzel kapcsolatosan néhány - számomra érdekes - részletet most veletek is megosztanék.
Tematikai értelemben nem volt egyszerű dolgom, hogy mi szerint csoportosítsam az egyes epizódokat, miként rendszerezzem őket, de végül a fontossági sorrend mellett döntöttem. Így első körben a hőmérséklettel, a légnyomással és a frontokkal kapcsolatos fontosabb gondolatokat említeném meg.
Az első és legfontosabb - véleményem szerint - az alapvető tényezők azonosítása és szétválasztása. Horgászati szempontból (is) el szoktuk különíteni a levegő, illetve a víz hőmérsékletét. A kettő egymással szoros kapcsolatban áll, azonban a halak szemszögéből az utóbbi a lényegesebb. Bolygónkon az eltérő szélességek különböző besugárzása és a földi domborzat sokfélesége miatt szerte a világon eltérő az egyes kontinensek jellemző hőmérséklet-tartománya, amihez a halak is alkalmazkodtak. A hőmérséklet szezonális változása meghatározza, rövid távú változása pedig jelentősen befolyásolhatja halaink viselkedését. E jelenséget jelen cikksorozatban a ponty táplálkozási szokásain keresztül - a tisztelt olvasókkal hasznos gondolatokat megosztva - szeretném megközelíteni. Az egyes elméletek áttekintése szempontjából az összeállítást évszakokhoz igazodva véltem a legcélszerűbbnek.
A ponty számára a 18-22 fokos vízhőmérséklet jelenti az ideális tartományt. Amint tavasszal eléri a víz ezt a hőmérsékleti intervallumot, az aranyhasúaknál megkezdődik az ívás. Ez egy olyan időszak - horgászati szempontból nézve (és ahol nincsen tilalmi időszak!) -, melynél drasztikusan lecsökken a pontyfogás valószínűsége. Miért is? A pontyok ilyenkor a számukra megfelelő ívási aljzatot biztosító, elárasztott szárazföldi növényzettel vagy vízi növényzettel sűrűn benőtt, sekély, partközeli szakaszokon tartózkodnak. Annak kérdése, hogy egy tilalomtól mentes vízen az ívási időben mennyire etikus zavarni őket, minden horgásznál másképp vetődik fel, egy azonban biztos: aki arra törekszik, hogy a parttól minél messzebb vesse be készségét, az túl sok jóra ne számítson ilyenkor! :)
A tavaszi időszakra vonatkozó leglényegesebb gondolatokon túlmenően pár apróságot még érdemesnek tartok megemlíteni. A tél elmúltával, amint a vizek kiolvadnak, a pontyok elkezdenek (a téli időszakhoz képest) intenzíven táplálék után kutatni. Ilyenkor vizeink legfeljebb 8-10 fokosak, ami messze van a ponty számára ideális hőmérséklet-tartománytól. Értelemszerűen pontyok ekkor is a vizek azon részein tartózkodnak, melyek életfolyamataik szempontjából számukra a legkedvezőbb lehetőségeket nyújtják. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban a pontyok feltehetően ott táplálkoznak a legintenzívebben, ahol a legmagasabb a víz hőmérséklete - ez pedig nem más, mint a sekély víz.
Amint a pontyoknál befejeződik az ívás és megjön a kánikula (nyár), a víz hőmérsékletének alakulása mellett egy másik, érdekes időjárási elem válik egyre fontosabb befolyásoló tényezővé az uszonyosok életfolyamatai szempontjából: a légnyomás. Igaz, az aktuális légnyomás minden évszakban fontos szerepet kap, ám rövid távú változásával kialakuló folyamatok ilyenkor a leglátványosabbak. Ahány víz, annyiféleképpen reagálnak a halak a légnyomás ingadozására, de saját tapasztalatom szerint a pontyok (táplálkozása) szempontjából 1008 és 1015 HPa közötti érték mondható igazán ideálisnak. Ha a pontyfogáshoz igazított szélsőértékeket kellene behatárolnom, akkor véleményem szerint 1000 HPa alatt alacsony, 1020 felett pedig magas légnyomásról beszélünk.
De mégis, mi okozhatja a légnyomás gyors és jelentős változását? Nem más, mint a légtömeg-áthelyeződéssel járó időjárási frontok. Nyáron, amikor a víz hőmérséklete magas, ezért az átlagosnál (különösen éjjel) alacsonyabb lehet az oxigénszint, egy melegfront igen komoly negatív hatással lehet a pontyok táplálkozására. Melegfront közeledtekor erősen csökken, azaz alacsony szintre süllyed a légnyomás. Bizonyára ez idáig senkinek nem mondtam újat, de mégis, miként hat az alacsony légnyomás a pontyokra? A levegővel érintkező víz egyensúlyi koncentrációban tartalmaz oxigént, amelynek mennyisége függ a légnyomástól is. Ha ez utóbbi változik, változhat a víz oxigéntartalma is, ami érthetően befolyásolja a halak anyagcseréjét, étvágyát is. Az ezen alapuló elmélet szerint az egész folyamat azzal kezdődik, hogy magasabb hőmérsékletű (melegfront) és ezért könnyebb (azaz kisebb légnyomást előidéző) légtömeg közelít az adott térség felé. A meleg, ritkább levegő kisebb sűrűsége miatt a hidegebb és sűrűbb helyi levegőtömeg fölé kényszerül. Az így kialakuló alacsony légnyomású helyzetben a légkör „szivattyú” módjára kezdi el csökkenteni a víz oldott oxigén tartalmát. Mint minden halfajnak, a pontynak is van egy oxigénszint-optimuma, amelynél nyári magas vízhőmérséklet és egy alacsony légnyomási helyzet együttes hatására kialakuló szint kisebb lehet. Ilyen esetben lelassul az anyagcsere, azaz csökken a táplálékfelvétel is. E jelenség gyakran lehet a nyári időszakban megtapasztalható kapástalanság oka. Ha az oldott oxigén koncentrációja túlságosan lecsökken (a magas vízhőmérséklet és az alacsony légnyomás hatására), akkor annyira kedvezőtlen helyzet alakulhat ki, amely a pontyok számára már kritikus. Ekkor - hogy megszerezzék a számukra szükséges oxigénmennyiséget - kénytelenek a felvett vízbe a számukra tömény levegőt keverni. A gyakorlatban e jelenség a pontyok tömeges „pipálása” formájában mutatkozik.
Megtapasztalhatjuk azt is, hogy egy ehhez hasonlóan induló folyamat pillanatok alatt drámai fordulatokat vesz. Ilyenkor - záporral, zivatarral, illetve erős széllel érkező - hidegfronttal van dolgunk. A légnyomás ugyanis a hidegfront érkezése előtt is mindig csökken, utána azonban jellemzően gyorsan és ugrásszerűen növekedni kezd, ami véget vet az előzőekben ismertetett jelenségnek. Ekkor a pontyok jellemzően intenzív táplálkozásba kezdenek. Ez a folyamat megfigyelésem szerint addig tart, amíg a légnyomás újból el nem kezd csökkenni. Persze kivételek minden esetben vannak, de nyáron a halak kétségkívül addig fogyasztják legnagyobb vehemenciával az általunk beszórt csalogatóanyagokat, amíg a hidegfront után stabil a légnyomás szintje. Amint újból csökkenni kezd, a fent ismertetett folyamatok következtében a halak ismét kevésbé intenzíven fognak táplálkozni.
Létezik egy másik véglet is, ami jellemzően napos nyári időszakban, erősen algás vizeken tapasztalható, ez az oxigén-túltelítettség jelensége. Ilyenkor fotoszintézis melléktermékeként felszabaduló oxigén révén a víz aktuális hőmérséklete alapján kalkulálható oxigéntelítettség (100%) a többszörösére nőhet, és ha eléri a 300-400%-ot, az oxigéngáz buborékok formájában kiválik, majd távozik a vízből. A jelenség nagyobb eséllyel következhet be akkor, ha a légnyomás egy hidegfront átvonulása során magas szintre emelkedik. A magas oxigénszint önmagában nem is lenne gond, de a jelentős túltelítettség a pontyok vérkeringésében problémát okoz, ez az ún. gázembólia. Végeredményben a túl magas oxigénszint is csökkenti a pontyok táplálkozásának intenzitását, sőt kritikus esetben akár a pusztulásukhoz is vezethet!
Ami az évszakos különbségeket illeti, érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a halak ősszel, az alacsony vízhőmérséklet hatására miképp viselkednek. Amint véget érnek a nyári hónapok, a halak intenzív táplálkozásba kezdenek, hogy kellő készletet halmozzanak fel a téli időszakra, kondíciójuk megőrzése érdekében, illetve a következő évi íváshoz előállítandó ivartermékek alapanyagának biztosítására. Ez a minden horgász számára ismert „arany hónapok” ideje. Ám amint a vízhőmérséklet 10 fok alá csökken (jellemzően november közepe, vége felé), a pontyok felkészülnek a tartós „koplalásra”, vagyis a vermelésre. A hiedelemmel ellentétben a halak táplálkozása ilyenkor sem szűnik meg (ezt már számos gyakorlati példa is alátámasztotta) - csupán józan paraszti észre van szükség ahhoz, hogy rájöjjön az ember, a halak ilyenkor hol és mivel foghatóak meg. Saját tapasztalatom szerint tévhit az az elmélet, hogy a halakat télen a mély vízben kell keresni. Igen, valóban sok hal tartózkodik ilyenkor e területeken, csak annyi a gond, hogy azok a vermelés miatt gyűltek össze ezeken a pontokon, nem azért, hogy táplálkozzanak. Amelyik hal ilyenkor táplálékkeresésre indul, az a sekély részeket fogja felkeresni. A jelenség oka teljesen érthető, a fagyos vízben a napsugarak hatására az sekély vizű részeken pezsdül fel leggyorsabban az élet. Persze ez nem jelenti azt, hogy a nagy számok törvénye alapján ne lenne esélyünk mély vízen, de saját tapasztalatom alapján a sekély részek ilyenkor (is) eredményesebbek. Ugyanakkor vegyük azt is figyelembe, hogy milyen víztípusról, vízmélységről van szó, mert pl. egy mély kavicsbánya tavon teljesen más feltételek érvényesek ilyenkor, mint egy tározón vagy egy kisebb tavon.
Bízom benne, hogy írásom hasznos volt a tisztelt olvasók számára, valamint abban is, hogy a cikksorozat többi része is még tartogathat majd számukra hasonló érdekességeket.
A következő részekben a szél és a csapadék hatásairól lesz szó a pontyok táplálkozása szempontjából.
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
