A klasszikus D-rig a bojlizás őshazájából, azaz Angliából származik, ahol a halak visszaengedése természetes, magától értetődő jelenség. Ennek következtében viszont a pontyok egyre rafináltabbak lettek és egyre nehezebb lehet őket horogra csalni. Ez a szerelék azt a célt szolgálja, hogy ha a ponty táplálkozása során ki is fújja a csalit, a horog a szájában maradjon, így lehetőséget teremtve a megakasztásra. Ezt a szereléket én egy kicsit átalakítottam úgy, hogy az előnyei megmaradtak, viszont az elkészítése és a felhasználása lényegesen egyszerűbb lett. Ezt szeretném most részletesen bemutatni.
A szerelék lelke egy D formájú műanyag darab, amely lehetővé teszi, hogy leegyszerűsítsük az előke elkészítését, ami már önmagában nagy segítség a kötésekben nem túl jártas horgászoknak. De ezt még praktikusabbá tettem oly módon, hogy nem kisméretű forgókarikával használom, ami körülményesebbé teszi a csalizást, hanem a Haldorádó German Rig csalitüskével, amely éppen ráhúzható, így ezzel egy sokkal szélesebb körben felhasználható végszereléket kapunk kézhez. Az egyszerű csalizás mellett további jó pont a szereléknek, hogy nemcsak merev fluorocarbon előkezsinórral használható, hanem egy lágy előkeanyaggal is jól működik a rendszer.
A szerelék elkészítésének első lépése a megfelelő horogforma kiválasztása. Alapvetően itt csak az ívelt szárú, Curved típusok jöhetnek számításba, ha élvezni szeretnénk a szerelék összes előnyét. Erre alkalmasak lehetnek például a Gamakatsu Snagger és a Gardner Mugga horgok egyaránt. A horog méretét mindig az adott szituációhoz és használni kívánt csali méretéhez igazítom, de általánosságban elmondható, hogy a leggyakrabban használt méretek az a négyes és hatos horgok.
Következő lépésként helyezzük el a German Rig csalitüskét a D formán és utóbbi felső végét vezessük át az előkezsinóron. Az eredeti szerelék fluorocarbont használ, de mivel nekünk már az ívünk külön merev anyagból készül, eltérhetünk ettől és nyugodtan köthetjük lágy előkeanyagból is horogelőkénket. Ha idáig eljutottunk, húzzuk át a horog hegyén a D forma alsó végét, melyet én a horog szakállával (vagy annak helyével szakállmentes horgok esetében) szemben állítok be. A felső végét ezt követően csupán a helyére kell illeszteni a horog fülén, és készen is vagyunk.
Külön horogbefordítót nem kell használnunk a szerelékhez, a gyártó úgy alakította ki a D forma felső végét, hogy az már a megfelelő szögben álljon, ami a tökéletes akadáshoz a legmegfelelőbb.
A szereléket eredendően wafter, azaz kikönnyített csalikhoz fejlesztették, de egy kis rutinnal jól használható nagyobb felhajtóerejű pop-up (lebegő) csalikhoz is. Ebben az esetben mindig ügyeljünk a lebegtetés magasságára, érdemes azt a helyzethez igazítva ellensúlyozni, hogy az előke ne teljes hosszában emelkedjen el a mederfenéktől.
A szerelék így elkészítve könnyedén használható a rövid, néhány órás horgászatok alkalmával is, mely folyamán a csalitüske leegyszerűsíti a csalizást.
Ennél az összeállításnál is elmondható, ami oly jellemző a horgászatban: a siker sokszor csupán egy-egy kis apró finomításon vagy módosításon múlik, ezekben érdemes keresni a siker kulcsát.
Írta: Haskó Tamás
Fotók: Nagy Gábor
