Késő ősszel Ernővel egy utolsó teszt céljából érkeztünk Harsányba, szerettük volna itt is kipróbálni a 2016-os újdonságunkat. Számos természetes vízen teszteltük a mintákat, melyből ez az egy maradt csupán, de mindenképpen szerettük volna itt is kipróbálni, mert minden túlzás nélkül elmondható, hogy az ország talán leghorgászottabb vizéről van szó, ami jégolvadástól a tó befagyásáig teltházzal üzemel. Éppen ezért hatalmas nyomásnak vannak kitéve az itt élő pontyok, sokszor nagyon másképp kell itt horgászni, mint a hasonló tavakon, gyakran egy-egy apró finomság választja el a sikert a kudarctól.
Ernővel jó koránra terveztük az indulást, hogy a hosszú út után reggelre már a kiszemelt víz partján lehessünk. A problémamentes utazást követően jó volt újra a vízparton kortyolgatni a reggeli kávét. Az előzetesen lefoglalt helyünkön az előző csapat még éppen pakolászott, így lehetőségünk nyílt körbejárni a tavat, beszélgetni az éppen ott horgászó sporttársakkal. Túl sok jóval nem kecsegtettek, minden álláson szinte csak néhány fogásról számoltak be, vagy még annyiról sem, de bíztunk abban, hogy a melegedő időjárás meghozza a halak táplálkozó kedvét.
Déltájt sikerült elfoglalni a horgászhelyünket. Azonnal nekiláttunk a bójázásnak, amivel biztosra akartunk menni, ezért előzetesen kimértünk egy tartalék orsón százharminc métert, itt kiakasztottuk a klipszet és pontosan kimértük a stégtől a távolságot. Ebben a vonalban helyeztünk el két bóját nagyjából harminc méterre egymástól, majd a kettő között nagyjából száz méteres távolságon tettük le a harmadikat. A taktikánk az volt, hogy mindkét külső bottal a távoli etetéseket horgásszuk, a belső szerelékeket pedig a rövidebb távra szántuk. Alapozó etetésre elsősorban a főszerepre szánt Spicy Red Liver bojlit használtuk, természetesen oldódó kivitelben. Ezt egészítettük ki némi Black Halibut pellettel.
A bojlit koncentráltan, a pelletet viszont nagyobb területen szórtuk szét a „nagyobb asztalhoz könnyebben odaférnek” elv szerint. Érdemes néhány gondolatot elmondani az új Spicy Red Liver termékcsaládról, melyet már szinte „követeltek” rajtunk a horgászok, de mivel nem akartuk a piacon kapható 102. hasonló bojlit kihozni, sokkal több időt vett igénybe enne tesztelése és finomhangolása, mint azt eredendően gondoltuk. Számos helyen kipróbáltuk már, de nem kérdés, hogy az ország egyik leghíresebb, óriási nyomásnak kitett bojlis vizén is le kell tesztelni, meg kell nézni, hogy mire képes! Nem biztos, hogy a „kiabáló” rendkívül erős, agresszív a bojlik a legfogósabbak! Ez jó a horgász orrának, de halnak is? Nagyon nehéz azt az íz- és aromamennyiséget megtalálni - hogy csak a legkönnyebben érzékelhető jellemzőket említsük -, amellyel már akár ez első napon is lehet fogni, de még 5 nap múlva is visszajön érte a hal és nem telik el vele. A mi elgondolásunk alapján a mi bojlijainkból nem hiányozhat semmi, a minőségből SOHA nem engedünk, a Haldorádó golyókban garantáltan benne van, aminek egy jó bojliban benne kell lenni!!! Ez nem kérdés! Fontos, hogy érződjön a csali jellegzetes aromája, legyen határozott, karakteres íze, de ne „ordítson”! No, ezt nehéz tökéletes egyensúlyba hozni!
Miután a szerelékek a helyükre kerültek a különböző módon felkínált csalikkal, boldogan kezdtük el belakni a kis fa házikónkat, miközben fél szemünk mindig a botokon volt. Nagyon vártuk, hogy megszólaljon valamelyik jelző. Talán két óra telt el, mikor társam kapásjelzője erősen tudatta velünk, hogy a célegyenesben vagyunk. Ernő kiélvezte a fárasztás minden pillanatát, szép lassan húzta csak elénk a halat, amit egy könnyed mozdulattal megszákoltam. „Szép kezdet a tizenhármas forma ponty!”, csaptuk össze a tenyerünket mosolyogva. Eljött az esti etetés ideje: egy kisebb mennyiséggel frissítettük az alapozó etetésünket, természetesen ugyanazzal, amelyet az alapozáshoz is használtunk.
A sötétedés környékén nekem is sikerült egy hatalmas tükrössel megnyitni a túrát, amitől egyből mosolyra állt a szám. Ahogyan a Nap elbújt a dombok mögött, rohamosan hűlni kezdett a levegő, de bíztunk benne, hogy a halak kapókedvét ez nem veszi el. Az éjszaka folyamán is maradtunk az oldódó csaliknál és két-három óránként frissítettük azokat, ennek ellenére csupán egy-egy érdeklődőhöz volt szerencsénk. Reggelre vártuk operatőr barátunkat, aki a lehető legjobbkor érkezve egy fárasztásba csöppent bele. Remek kezdet az új filmhez, melyben az új termékcsaládot és annak felhasználási tippjeit terveztük részletesen bemutatni. Hiszen mit sem ér a jó bojli, ha nem használjuk ki az általa nyújtott lehetőségeket!
A nappali időszak nem túl sok eseménnyel telt, nekem sikerült egy kapást halra váltani, a harcos fárasztás végén egy jó kondiban lévő nyurgaponty várta, hogy mihamarabb útjára engedjem. Ekkor már nagyon érezhető volt, hogy a kapások döntő többsége a reggeli és esti fényváltáshoz köthető, ezen időszakokon kívül csak elvétve jött egy-egy kapás. Először nekem érkezett egy szép fogás az alkonyati órákban, és miután teljesen besötétedett Ernő szinte azonnal „robbantott” egy hatalmas tőponttyal, mely szépségdíjat érdemelt volna, olyan fantasztikus őszi színekbe pompázott. Éjjel a hőmérséklet fagypont közeléig esett - nagyon jó szolgálatot tett a kis hősugárzó, mely szinte egész éjjel dolgozott. Természetesen maradtunk az oldódó csaliknál, ezeket néhány óránként ellenőriztük és frissítettük. Próbálgattunk különböző megoldásokat, kombinációkat, de mindvégig a kritikusan kikönnyített csali nyújtotta a legjobb eredményt. Reggel ismét megszórtuk a bójákat és kíváncsian vártuk a folytatást.
Érdemes néhány gondolatot megemlíteni a felszerelésről: ezen a vízen az eredményesség egyik alapfeltétele a hatalmas dobás, e nélkül „aranygolyókkal” is etethetünk, néhány kivételes alakalomtól eltekintve nehéz tartós eredményt produkálni. Ehhez mi azt a botot választottuk, melynek kifejlesztésében jómagam is részt vállaltam, és ami egy nagyon jó távdobó tulajdonságokkal rendelkező, mégis rugalmas pálca formájában nyerte el végleges formáját. Erre a már szokásosnak mondható Boss 80-as orsót szereltük, amihez felvállaltam a dobások miatt a 22-es főzsinórt, ami - valljuk be! - nem a ideális méret bojlis bothoz. A túra alatt viszont egyetlen szakadásom sem volt, a legnagyobb halakat is biztonságosan ki tudtam fárasztani vele, ugyanakkor dobás közben szinte hangtalanul futott ki a gyűrűk között. A vékony főzsinór végére aztán különböző szerelékeket kötöttünk: próbáltunk pasztás szereléket, PB Products Hit&Run komplett végszereléket dipelhető ólommal és egyszerű in-line távdobó ólmos összeállítást is készítettünk.
A rövid kis kitérő után térjünk vissza a halakhoz! A nappal folyamán sikerült egy-két pontyot lencsevégre kapnunk, és lassan átléptünk a délutánba, közeledve ezzel operatőrünk hazaindulásához, de számunkra jó érzés volt lezárni úgy egy filmet, hogy mi még bizony maradunk! Ernővel még egy éjszaka állt előttünk, csak reggel akartunk hazaindulni, hogy a vasárnapi ebédnél a gyöngyöző tyúkhúslevest már családtagjaink mellett kanalazhassuk. A horgásztúrákon mindig nagyon rákészülünk az utolsó éjszakára, így történt ez most is. Még világosan jól bevacsoráztunk, előkészítettük az etetéshez szükséges anyagokat, az oldódó bojlik jó részét félbevágtuk, hogy még attraktívabb legyen az etetésünk. Miután megszórtuk a bójákat, frissítettük a csalikat is, melyre először Ernőnek érkezett egy kapása, ám a halat sajnos a stég előtt elveszítette.
Ezt követően az én jelzőm szólalt meg, mely nyomán - hosszas fárasztás után - sikerült egy hatalmas tükröst szákba terelnem. Ahogy a halat kiraktam a matracra, azonnal megszólalt a másik jelzőm is, így ismét fáraszthattam, mellyel már bőven benyúltam az éjszakába és egy még szebb pontyot fektethettem matracra. Nagyon örültünk a szép fogásoknak, nagy lendülettel vágtunk neki az éjszakának, de már csupán a reggeli pakolás közben érkezett egy búcsúhal.
Összességében elégedettek voltunk, az új bojli hozta, amit vártunk tőle, a nagy nyomás alatt lévő vízben is felkeltette a halak érdeklődését és bátran fogyasztották azt.
Írta: Haskó Tamás
Fotó: Takács Péter, Kerekes Ernő
Videó: Takács Péter
