Itt a tavasz, zöldellnek a növények mindenütt, mi horgászok pedig egyre szívesebben töltjük szabadidőnket a vízparton kellemes napsütésben, immár kedvenc hobbinknak hódolva. Gábor barátom meghívásának eleget téve idén hamarabb látogattam el Kiskorpádra, a Szigetestóra. Célunk a Haldorádó 2010-es újdonságainak tesztelése, kipróbálása volt egy újabb vízen, valamint hogy végre egy jót horgásszunk. Lássuk az eredményt!
Már majdnem egy éve, hogy először Kiskorpádon, a Szigetestavon horgásztam Gáborral, arról a horgászatról már láthattatok egy cikket korábban, akkor a Nagy Ponty termékcsalád addig megjelent tagjait próbáltuk ki ezen a tavon.
Az idei első látogatásom lényegesen korábbra esett, mint tavaly, még hideg volt a víz, így nem számítottunk túl sok halra. Kis túránkat péntek reggeltől szombat estig bonyolítottuk le, éjjel sem szüneteltetve a horgászatot. Ez utólag átszámolva 30 óra intenzív pecát jelentett, 4 szerelékkel a vízben.
Péntek reggel kicsivel fél nyolc után értünk a partra, a kocsiból kiszállva vettük szemügyre az előttünk elterülő tavat, halak jelei után kutattunk. Láthatóan élt a tó, a halak ugráltak, néhol túrást is láttunk. Mivel idén egy, eddig számunkra ismeretlen részére tűztük ki a horgászhelyünket, ami új kihívások elé állított mindkettőnket. A pakolászás közepette a parttól mindössze néhány méterre erőteljes túrásra lettünk figyelmesek, ami még inkább a peca mihamarabbi megkezdésére biztatott minket. Miután mindent a kiszemelt területre vittünk, Gábor a teendőit ment elintézni, így magamra maradtam néhány órára. A bojlis botos szerelékeimet gyorsan harckész állapotba hoztam, etetőanyagokat kevertem, csaliztam, és első megérzéseimre hallgatva - valamint a tavaly szerzett tapasztalatokat felidézve - egyiket teljesen a túlparthoz, a másikat a velem szemben található sziget sarkához dobtam.
Apropó, etetőanyag. A szinte mindenhol eredményes Pelletes Fekete ízesítésű kajából, valamint az egyik újdonságból, a Mézes Pálinkás csalogatóból kevertem 1-1 kilónyit az ízben és illatban hozzájuk passzoló aromák hozzáadásával. További adalékként a Pelletes Feketébe másfél-két marék 8 mm-es halibut pelletet, a Mézes Pálinkásba 2 marék csemegekukoricát kevertem.
A szerelékek vízben, nyeletőfékek bekapcsolva, most már nyugodtan pakolászhatok tovább… legalábbis ezt gondoltam. Azonban a botoktól ellépve máris néhány apró húzásra lettem figyelmes, amit először a zsinór megfeszülésének tulajdonítottam, de fél perc múlva már picit hosszabb kapásnak lehettem szem- és fültanúja, de még messze nem volt bevágásra alkalmas a helyzet. Nagyjából öt percet tölthetett a vízben a Mézes Pálinkás etetőanyaggal töltött kosarú szerelék, amikor igazi füstölős kapással jelentkezett az első hal. Vadul húzta az orsó dobjáról a zsinórt, amit egy jól irányzott bevágással honoráltam. A bojlis bot derékba hajolva a bajszos előtt tisztelgett, míg én a fék optimális beállításával bíbelődtem. Termetes uszonyost éreztem a túloldalon. Óvatosan fárasztottam, nagyon meg akartam fogni az idei első nagyobb testű halamat. Szerencsére jól akadt a 6-os méretű Haldorádó Pellet Hook, és 8-10 perces fárasztást követően szákba is tereltem a peca első pontyát. A szép pontyot a matracra fektettem, kiszabadítottam szájából a 2 szem Kukorica Tuning Mézes Pálinkás ízesítésű kukoricával csalizott és egy szem midi csemegekukoricás pufival lebegtetett horgot, majd egy gyors mérés következett, és fotózás után szabadon is engedtem.
Az újracsalizásnál mindent a bevált módon készítettem el, és majdnem ugyanoda sikerült visszajuttatnom a horgot, mint előtte. A következő érdeklődő majdnem húsz perccel a bedobás után érkezett, egy szép compó személyében, ami szintén az édes ízt választotta.
Már több mint fél órája a vízben volt a halas, büdös kajával csalizott szerelék is, de nem akadt rá érdeklődő. A madárdalt, a természet hangjait egy élesen visító hang törte meg hirtelen, újabb füstölős kapás a part melletti, mézes csalira. Hamar felvettem a kontaktust halammal, majd ledöbbentem. A botot nem nagyon bírtam megemelni, halam csak húzta az elég szorosra állított féket úgy, mintha a nyeletőfék lett volna még mindig bekapcsolva. Hamar megállt, mert a part mellett volt, így oldalra indult el. Mindössze pár másodperce tarthatott a fárasztás, amikor lassú csipogással aláfestett ütemes kattogásra lettem figyelmes, a másik botomon is kapás volt! Remek…! „Még jó”, hogy nem volt senki az egész tavon, nem volt kitől segítséget kérnem. A halőr valahol a kuckójában lehetett, így neki sem tudtam kiabálni. A zsinórt az elektromos kapásjelző mellé tettem, és hagytam, hadd vigye a zsinórt. A nagyobb hal, amivel küzdöttem, szép komótosan, a fenék közelében mozgott, néha erőteljesebb kitérőket téve. Úgy negyedóra múlva még mindig bőven tartott a fárasztás, amikor megláttam a halőrt, és segítségemre hívtam. (A halas pelletre egy, az előzőhöz hasonló compó éhezett meg, amit fotózás nélkül hamar vissza is engedett a kolléga.) Bő húszperces kemény fárasztás után tudtam szák fölé húzni testes tükörpontyomat. Mérés után pontyzsákba helyeztem, néhány későbbi jó fotó reményében.
Gábor szerencsére három órával a horgászat megkezdése után megérkezett menyasszonyával, Ágival, és gyorsan szerelékeinek összeállításával és a csalizással kezdett foglalkozni. Kosarába, valamint horgára a tavaly legjobban bevált ízesítésű Nagy Pontyos termékekből választott csalogatóanyagokat. Miközben szerelt, egy szép nyurgapontyot tereltem szákba, majd a visszaengedése után a pontyzsákban raboskodó tükröst fotóztuk és engedtük vissza. A gyönyörű napsütéses délutánon sok kapásunk volt, a legtöbbet sikeres fárasztás, majd fotózás követte. Nem sok időnk volt pihengetni, majdnem állandóan fárasztott valamelyikünk.
Az este közeledtével egyre ritkult az érdeklődők száma, így változtatásra volt szükségünk. Az idei év egy teljesen új íze, termékcsaládja a Fűszeres Hal. Eddig nyári, meleg vizes keverékként könyveltem el, de „ha már tesztelünk, akkor legyünk merészek!”, mondtam Gábornak. Kicsit kétkedve tömtem etetőkosaramba a zöld, erősen fűszeres illatú kaját, fűztem a csaligyűrűbe az 1 szem Red Tuning 12 mm-es pelletet és egy szem lebegő, szintén Fűszeres Halas Hybrid pelletet. A bedobást követően pár perccel máris megvolt az első „fűszeres” halam, egy termetes dévérkeszeg személyében. A keszegek érdeklődését elsősorban annak tudtam be, hogy ennek az etetőanyagnak a mederfenéktől erősen eltérő színe van, és elképesztő módon ködöz. Nagyon apró szemcseméretű etetőről van szó, így nem csoda, hogy szinte „robban” a mederfenéken.
Meglepődtem az eredményen, de hát egy fecske nem csinál nyarat, azaz további próbákra volt szükség. Ugyanezt a kombinációt használtam az egyik boton egész éjjel a túlparthoz dobva, a másikkal pedig kereső horgászatot folytattam különféle etetőanyagokkal, csali kombinációkkal. A sötétség leple alatt sűrű felhők mögé rejtőzött a Hold és a csillagos égbolt, majd az ernyő alatt ülve esőcseppek koppanására lettem figyelmes. Sajnos elért minket a beharangozott hidegfront, de reménykedtünk a halak további jó étvágyában. Az éjszaka folyamán 8 db halat fogtunk, abból egy volt kárász, és mindössze egy tükörponty NEM a Fűszeres Hal mellett tette le a voksát.
A hajnalt egy felettébb érdekes fogással nyitottam, ugyanis a jobb oldali szerelékem horgát lényegesen jobbra dobtam a nyílt vízre, kerestem vele a halat. A kosár célterületre juttatása után pár perccel arra lettem figyelmes, hogy a botom spicce néha remeg - annyira kicsiket húzott rajta a hal, hogy a swingerem meg se moccant. Már több mint fél perce játszott a csalival, ezért kis dévérre vagy kárászra gyanakodtam. Bekapcsoltam a fő fékrendszert, majd bevágtam, vagyis csak vágtam volna, mert a bot karikában maradt a kezemben, halam elemi erővel indult meg! Isteni dolog egy tavaszi hajnalon a természet hangjai mellett az orsó fékjének hangját hallgatni. Szép kitörésekkel tarkított pár perces fárasztás után fáradtan siklott a merítőhálóba szép nyurgaponty.
Reggelre már érezhetően hidegebb lett a levegő, mint éjjel, amit a hőmérő világosan meg is mutatott. Míg éjjel 11, reggel csupán 6 Celsius-fokos volt a levegő hőmérséklete. Észrevehetően kevésbé ettek a halak, már nem ugráltak, nem is túrtak, érezték a frontot. Az egész nap folyamán már csak tizenegy halat fogtunk, azokat is főleg a Mézes Pálinka és a Fűszeres Hal ízesítésű csalikkal, erősen aromázott etetőanyagokkal. Újra megerősödött napközben a szél, így a pulóver és a kabát is rajtunk maradt. Minden kifogott halunk adatait egy papírlapra írtuk, hogy könnyebb legyen a horgászat végén értékelni a teljesítményünket. Délután öt órakor számolgattam a fogásainkat, akkor döbbentem rá, hogy mennyi halat fogtunk! Az én listám 94,62 kg-on állt 31 darab hallal, ami újabb cél, a 100 kg-os fogás átlépésére adott reményt. Hamar megérkezett túránk első koi pontya - ami számomra is az első koi volt -, ami egyben az utolsó halunkat is jelentette arra a napra. Kapott egy puszit, és csak egyet kívántam tőle, de azt háromszor: még egy, legalább 2,69 kg-os pontyot fogjak a fennmaradó időben, de sajnos nem teljesítette kívánságomat, így összesen 97,31 kg halat segítettem partra.
A horgászattal töltött 30 óra alatt négyféle Haldorádó etetőanyagot, több pelletet, kukoricát használtunk. Legeredményesebbnek a Mézes Pálinkás és a Fűszeres Halas csalik bizonyultak, őket követte a sorban a Nagy Ponty, majd a Pelletes Fekete. Összesen 44 darab halat fogtunk 129,29 kg összsúlyban, amiket a „Fogd meg és engedd vissza” elv szerint engedtük szabadon gyors fényképezés és gondos sebfertőtlenítés után. Ezek közül 34 darab volt ponty 3,52 kg átlagsúllyal.
Felejthetetlen horgászat volt, hamarosan biztosan visszatérek erre a vízre akár egy hosszabb horgászatra is. Eredményes tavaszi horgászatot kívánok mindenkinek!
Írta: Hajdu Tamás (matchuszo)
Fotók: Makrai Ágnes, Hajdu Zoltán, Varga Gábor, Hajdu Tamás
