Egy májusi napon barátokkal ellátogattam a Zirc mellett fekvő Akli-Szarvas-tóra. Ezen a napon nem számítottunk pontyözönre, de bíztunk benne, hogy meglátogatnak minket uszonyos barátaink. Számomra - és természetesen barátaimnak is - egy 5 kiló körüli potyka megfogása volt a cél, de akkor se lettünk volna szomorúak, hogyha nem jön össze. Ha érdekel, hogy sikerült-e megvalósítani a célunkat, akkor tarts velem!
A nap kora reggel, 5:50-kor már a vízparton talált. Jegyváltás és területfoglalás után kezdődhetett a felszerelések összeállítása, etetőanyag bekeverése stb.
Egy markerúszó bedobása után egy sávot etettünk meg barátainkkal. A sávetetésre Nagy Ponty etetőanyag került, illetve pár szem, barátok által készített házi bojli - mindezt csúzlival lőttük be.
A végszerelékeket kb. 50 méterre hajítottuk be, és bíztunk benne, hogy hamar megérkezik a nap első hala. A felszerelésem: Spro Cobra tele 150, ezen egy Nevis Pantera 50-es orsó dolgozott. Az orsó dobjára 25-ös Nevis Espirit damil került. A végszerelék lelke egy 35 g-os átalakított távdobó kosár volt, ami fölül 10 centire meg volt ütköztetve. Az alul lévő forgóba 14-es Nevis Technology fonott előkét csatoltam, amire egy 6-os méretű, hajszálelőkével ellátott horog került. A csali Haldorádó Oldódó Lebegő Fluo Pellet volt Édes Ananász ízben. A kukoricák és a Red Tuning pelletek ma nem működtek semmilyen formában.
Az első kapásra csupán félórát kellett várni - egy 50 dkg-os dévérkeszeg került elsőként horogra. Ez a kis hal is simán benyelte a csalit.
A nap első pontya a kis dévér után 40 perccel látogatott meg engem. A kis potyesz egy kiló alatti „óriás” volt, neki is tetszett a fluo pellet.
Addig kutatgattam élelemért a táskámban, amíg el nem kezdett kerregni a nyeletőfékem. Gyorsan, egy jobb hal reményében vágtam be… a hal nagyon erőteljesen küzdött, nem akart feljönni a víz felszínére (a nap folyamán egyik se akart). Mikor feljött, csalódtam, mert azt hittem, hogy egy kicsit nagyobb lesz az erejéhez képest.
Láttuk, hogy van mozgás az etetésen, meg volt már elég kapás nekem is, meg a barátaimnak is, ezért úgy döntöttünk, hogy pár gombócot újra belövünk. Meg is lett az eredménye, mert 10 perc múlva szinte „kigyulladt” az orsóm, annyira húzta valami a nyeletőféket. Mikor bevágtam, megállt a bot a levegőben… alig tudtam tőle elcsenni pár méter zsinórt, de néhány perc múlva engedett egy kicsit. Úgy húzta, mint a többi, ezért arra gondoltam, egy kisebb potyesz lesz. Akkor se tudtam még, mit fogtam, mikor már a partnál volt, mert annyira ragaszkodtak a fenékhez (vagy a fenekükhöz?). Végre feljött a vízfelszínre, akkor a barátom elkiáltotta magát: „Apa hozd a bojlis merítőt, mert ebbe nem fér bele!”. Haverom megszákolta, pontymatracra tettük, fertőtlenítettük és lemértük. A ponty pontos súlya 6,4 kg volt. Nagy volt az öröm, mivel még soha nem fogtam ekkorát! Azt se tudtam, hol fogjam meg, mert féltettem a jószágot. Amikor ezeket a sorokat írom, még akkor is megkérdezem magamtól: „Tényleg én fogtam?”…
A száján és a testén lévő sérüléseket természetesen lefertőtlenítettük. Miután visszadobtam a szereléket, megismétlődött az eset: ciripelt az orsó, bevágtam, ugyanígy húzta, de ezúttal csak egy másfeles potyka volt a tettes.
A végszerelék helyére kerülése után 2 perccel már megint sírt az orsó! „Miért kínoz ez a hal engem, miért nem várja meg a horgászt?!” A fárasztás után egy nyurgatestű ponty került a szákba.
A következő hal ejtős kapást csinált. Természetesen bevágtam és felvettem a kontaktust vele, rövid fárasztás után szákba is tereltem. Ez is egy kisméretű potyesz volt.
A bedobás után megint bejelentkezett egy vízlakó, hogy megnézze, milyen a víz felett. Szákba húztam, majd - fotós híján - azonnal visszaeresztettem. A következő egy gyenge és lassú húzós kapással kezdte, de végül felhúzta teljesen. Megint fárasztottam, szákba terelgettem, de most jött segítség, így készült fotó is. 15 perc alatt 3 halat sikerült elkapnom és visszaeresztenem!
Még volt félóra a horgászat végéig, de a halak részéről már nem volt több jelentkező. Kezdődött az összepakolás, közben elgondolkoztam, mi történt ma velem: egyéni rekordöntés, 10 db hal (szerintem nem rossz)! Az új csali az első bevetésén jelesre vizsgázott. Az összes halat simán a Fluo Ananász pellettel fogtam. Minden hal természetesen ment is vissza fotózás után a vízbe.
Remélem, tetszett nektek az írás és kedvet kaptatok a tó meglátogatására. Én ide biztosan visszatérek!
Írta: Szakács Krisztián (krinya97)
Fotók: Varga Bence, Varga Milán
