Korábban nem tettem magam és horgásztudásom próbára Kőröshegyen, de egyszer ennek is eljött az ideje. Egyetemi szaktársam invitálására (az „unszolás” szó itt elég erős lenne) egy csodás napot töltöttünk itt. Haldorádó márkajelzésű csalikban nem szűkölködve tettem próbára tudásom. És hogy e számomra „szűz” tó mit tartogatott? Tartsatok velem, azonnal elárulom!
Információ a vízterületről
A kőröshegyi horgásztó, hivatalos néven Sédpataki-tározó a Balaton déli partjától 3 km-re fekvő Kőröshegy község déli végén, az M7-es autópályát átvezető völgyhíd lábainál terül el. A horgásztó a Széchenyi Zsigmond Vadászkastélyhoz tartozó 32 hektáros birtokon található, lenyűgöző természeti környezetben. A tározó alapterülete körülbelül 5,5 hektár. A tó halbősége megkérdőjelezhetetlen, sok szép fogás áll e megállapítás pártján, rendszeres a telepítés. A tóban fellelhető halfajok: ponty, amur, afrikai harcsa, csuka, süllő, emellett természetes a keszegek és a kárászok jelenléte is. A tavon lehetőség van az éjszakai horgászatra is minimum 5 személy jelentkezése esetén. További információ, hogy az átlagmélység körülbelül 2 méter, agyagos-homokos fenékviszonyok uralkodnak. A tavat nádfal veszi körül, amely ígéretes haltartó helyeket rejt.
Horgászhelyem kiválasztása
A horgászat előtt 2 nappal kaptam a meghívást egyetemi szaktársamtól, egyben barátomtól. Nem mondhattam nemet, nem is akartam. Nem volt más teendőm, mint a lehető legtöbb információt magamba szívni, hogy kizárjam az esetleges nullázás lehetőségét. Azonnal elkezdtem bújni az internetet, valamint barátaimtól érdeklődtem, akik korábban már jártak itt. Fontos szempontnak tartottam az időjárás-előrejelzést a helyfoglalás szempontjából. A meteorológia eléggé változékony időjárást jósolt a napokra: fülledt, meleg, párás idő a zápor, zivatar, felhőszakadás mesterhármassal fűszerezve. Hála az égieknek az első „trió” érvényesült.
A felszerelés összeállítása:
Nem vagyok még profi horgász, van még mit tanulnom, ezt leszögezem. A most leírásra kerülő szerelés eddig minden alkalommal bizonyított, nem éreztem semmiféle hátrányát. Most is ezzel próbáltam szerencsémet forgatni.
1. szerelés: Prologic C1 3,5 librás teleszkópos bot + Nevis Feeder Runner Pro 5500 orsó. Bizonyára sokaknak ez egy elég érdekes összeállítás, azonban hangsúlyozom, hogy mind itt, mind más tavakon nagyszerűen bevált és működött, most sem tapasztaltam negatívumot, remélem, a jövőben is így lesz. Ha nem, akkor belátom a változás szükségességét…
2. szerelés: Shakespeare teleszkópos bot + Spro orsó. Eléggé veterán szerelék, de masszív és megbízható, kora ellenére élvezetes vele a munka.
Főzsinór: Ez az alkotóelem mindkét szerelésemnél megegyezik, jelen esetben Haldorádó Fluo Green 0,30 mm-es monofil zsinórt használtam. Meg kell említenem, hogy ezt a damilt már sokszor próbára tettem, ár/érték arányban verhetetlen, ez biztos. Köszönet a megalkotásáért!
Végszerelék: Nem bonyolítottam túl, mindkét botomra szabadon csúszó Deáky bordás kosár került 35 grammos méretben, alul egy forgókapoccsal megütköztetve. Utóbbiba fűztem bele a monofil előkezsinórra kötött Owner horgot. Szinte minden horgászatomon ezzel az összeállítással kezdem a napot, és ha szükséges, akkor ezen változtatok, mindig a halakhoz igazodva. Azt is meg kell említenem, hogy a csalit mindig Stonfo szilikon hajszálelőkén kínálom fel, ebből a közepes méretet választom. Kényelmes és praktikus megoldásnak tartom mindazok számára, akik nem tudnak - vagy nem szeretnének - a hajszálelőke kötésével bajlódni. Én szeretnék, de nem tudok.
Csalogatóanyagok kiválasztása:
A mai napon igazából nem nagyon tudtam dönteni, hogy mit részesítsek előnyben, mivel számomra eddig ismeretlen vízterületről volt szó. Mint mindig, ide is rengeteg csalit hoztam, ezért úgy voltam vele, hogy amivel fogok, azt fogom úgymond erőltetni, de szerettem volna felkészülni arra is, ha valami nem úgy jön ki, még mindig maradjon esélyem kísérletezni, amit imádok. Rengeteg barátomtól, ismerősömtől érdeklődtem ezzel kapcsolatban. Főképpen az etetési stratégia érdekelt és a fogós csalik. Előzetesen azt terveztem, hogy alapozó etetést végzek, de erről hamar lebeszéltek a törpeharcsák miatt. Jól tettem, hogy hallgattam rájuk, egyetlen egy „ördögpalántával” sem kerültem aznap kapcsolatba, míg a mellettem helyet foglaló sporttársak igen. Tudomásomra jutott, hogy az alapozó etetés elhagyása mellett a törpék elleni védekezés másik hatékony módja, hogy a bejuttatandó kaját minél intenzívebb, büdösebb, már-már orrfacsaró aromával keverjem meg. Pont kapóra jött a Magyar Betyár Aroma Tuning… nem sajnáltam ki belőle. Amint a képen látszik, a kolbászos aroma édes ananászos üvegben volt, mivel történt vele egy kis baleset. Továbbá babonából töltöttem hozzá egy kis Fish Max ananászos aromát is. Az alapot a Timár Mix piros adta, ehhez bőségesen adagoltam búzát és kukoricát is, illetve szintén a kiadósság fokozásara áztatott kenyeret is.
Tehát a keverék, amit a kosárba szántam (egész napra értendő):
1,5 kg Timár mix piros szemcsés etetőanyag
0,3 kg búza
0,3 kg kukorica (natúr)
50 ml Haldorádó Aroma Tuning Magyar Betyár
50 ml Fish max Aroma Ananász
áztatott kenyér, ízlés szerinti adagolásban.
Mindez egy tartalmas, ízes, egész napra megfelelő mennyiségű keveréket eredményezett, ami lassabban bontott, mivel az átlagnál tapadósabbra kevertem.
Mi került a horogra?
Mint említettem, rengeteg csalival érkeztem a horgászat helyszínére, mert pontosan nem tudtam, mivel, mennyire dipelve vagy akár dip nélkül… köztudott, hogy a ponty egyik kedvence a kukorica, amit rengeteg változatban kínálhatunk fel. És mivel törpeharcsa is él itt, kézenfekvő volt a Haldorádó mézes SpéciCorn alkalmazása. Ezt szilikon hajszálelőkére fűztem, általában két szemet, vagy egy szem Kukorica Tuning Vad Ponty kukoricával kiegészítve. Lapult még a táskámban bojli is, de ezzel nem tudtam eredményt kicsikarni, így egyértelmű volt, hogy a kukorica nyomvonalban mozdulok.
A horgászatomra nyitásra (reggel 6 óra) érkeztem meg barátommal és párjával. A halőrházban megváltottuk az aznapi sportjegyet (van általános horgászjegy is), majd a kiszemelt hely felé vettük az irányt. Barátom Shimano Alivio rakós bottal kereste szerencséjét, míg én a klasszikus fenekezést választottam kis bojlis csavarral, amely az elektromos jelző, rod-pod és swinger mesterhármasban merült ki.
A nap folyamán egymást érték a kapások, jöttek a pontyok szép sorban, legfőképpen kukoricára. Pellettel is próbálkoztam, de egyértelmű volt, hogy ma a kukorica alapú csalik lesznek a favoritok.
Délután 5 órakor azonban csomagolni kezdtünk - be kell vallani, elfáradtunk. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Körülbelül 10 darab ponty került partra, nem mérlegeltünk, becslés alapján mondom, hogy a legtöbb 1,5-2 kg között mozgott.
Írta: Haz Bence (hazbence)
Fotók: Dlabig Tímea, Keszthelyi Zsolt, Haz Bence
