Örök igazság, hogy minden dolognak van jó és rossz oldala is. A telepítést követően az átlagosnál jóval nagyobb számban jelenek meg a horgászok a vízparton. Nem véletlen ez, hiszen ilyenkor minden horgász rendszerint jó eséllyel pályázhat egy-egy szép, frissen telepített ponty megfogására. Szerintem a legtöbben úgy érzik, hogy most végre biztosra mehetnek!
Számomra a telepítés utáni horgászatok árnyoldalát az érintett tavakat ellepő horgászok tömegei jelentik. Nálam rendszerint ez a negatívum elég ahhoz, hogy inkább otthon maradjak, vagy olyan tóra látogassak el, ahol kevesebb a konkurencia. Legutóbb azonban mégis felhagytam e szokásommal, és a tőlünk nem messze elterülő frissen telepített tóra látogattam el.
Helykiválasztás a korábbi ismeretek jegyében
A horgászat különlegességét számomra az jelentette, hogy ezúttal apám is velem tartott. Már mindketten horgásztunk az érintett tavon, így némileg kiismertük azt. Biztosak voltunk benne, hogy a halak kisebb-nagyobb csapatokban úszkálnak, és a mélyebb részeket érintik leginkább.
Sajnos, ezen tényeknek a legtöbb horgász a birtokában volt, és így a legesélyesebb helyeket már jóval a megérkezésünk előtt elfoglalták. Pedig mi sem voltunk restek korán kelni, hiszen már fél hatkor a tóparton voltunk, de még így is sokan megelőztek bennünket. Nem csoda hát, hogy minden ígéretes hely már rég gazdára talált. Természetesen azért így sem estem kétségbe, hiszen a partot sok helyen szinte áthatolhatatlannak tűnő nádfal szegélyezte, így lehetőségem nyílt a helycsinálásra. A lehetőségeimet alaposan kihasználtam, így fél órán belül már repültek is az etetőkosaras végszerelékek egyenesen a tó legmélyebb pontjai felé. Nem semmi látványosság lehetett, amint átverekedtem magam a sűrű nádfalon, de a küzdelem végén valahogy úgy éreztem, hogy megérte vesződni, hiszen a kialakított helyről már könnyedén meg tudtam horgászni a legjobbnak vélt helyeket. Apu már nem volt hajlandó ilyesfajta tevékenységgel foglalkozni mondván, ő kikapcsolódni jött, nem pedig rombolni.
- Majd megbánod később a döntésedet - adtam meg villámgyorsan a magabiztos választ.
Kísérőm végül szó szerint véve a tó legesélytelenebb helyére szorult.
Ilyen nincs és mégis van!
Már csak nem fél órája bámultam a mozdulatlan kapásjelző karikákat, amikor a távolból egy bevágásszerű zörej jutott el hozzám. Hirtelen felkaptam a fejem, és egy nem várt esemény képei jelentek meg előttem. Apu ugyanis az első halát fárasztotta. A 30-as zsinóron és 80-100 gr-os botom küzdő halnak nem sok esélye volt a szabadulásra, így villámgyorsan a szákban találta magát.
-Na jó! Csak szerencséje volt, hiszen a vak tyúk is találhat szemet. - gondoltam magamban. A fogás után nem telt el 15 perc sem és ismét az előbbivel megegyező zörejre lettem figyelmes. Már szinte oda sem mertem nézni, de a kíváncsiság mégiscsak győzedelmeskedett és amúgy sem megoldás az, ha az ember homokba dugja a fejét. Szóval lassan a hangok felé irányítottam a tekintetemet, és lássanak csodát, ismét apu viaskodott egy telepített tükörponttyal. E tükrösnek azonban nagy szerencséje volt, hiszen a szákolás előtti pillanatokban sikeresen leverekedte magát a horogról. Az események után hamar világossá vált, hogy a halak valamiért a sekélyebb részeken tartózkodnak. Szívesen váltottam volna horgászhelyet, de sajnos erről már lekéstem, hiszen egyetlen placc sem maradt gazdátlanul.
Új arcok a tóparton
A sikertelen fárasztást követően úgy tűnt, hogy aput is elhagyta a horgász szerencséje, hiszen már csaknem egy órája kapása sem volt. A békés tóparti csendet egyszer csak valami távoli erős dörmögő hang törte meg. Jól ismertem a hangforrás személyét, hiszen a család barátja tette tiszteletét a tavon. Jóska bá’ csak nagyritkán jár egyedül horgászni, így biztos voltam benne, hogy most is kerített maga mellé valakit. A megérzésem tökéletesen fedte a valóságot, hiszen cimboránk, hű kísérőjének a társaságában érkezett. Óriási mázlink volt, hiszen pont az érkezésükkor unta meg egy horgász a tétlenséget és neki köszönhetően felszabadult egy horgászhely. Már delet mutatott az órám, de nekem még csak egy aprócska kapást sikerült kicsikarnom. Kissé eluntam magam, ezért úgy döntöttem, hogy elsétálok a szomszédokhoz. Ők sem a megszokott formájukat hozták, de azért Jóska cimborájának mégis csak raboskodott egy 2 kg körüli ponty a haltartójába.
Jóska az ott tartózkodásom alkalmával sikeresen a merítőhálójába kényszeríttet egy 3,5 kg körüli tükörpontyot. A fárasztást követen visszasétáltam a horgászhelyemre. A visszaút felénél ismét egy fárasztási jelent rajzolódott ki előttem. Megint apu küzdött egy kb. 2 kg körüli tükörponttyal. Ezután már végkép nem volt kedvem a horgászat folytatásához, így mindketten összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Csak út közben tudtam meg, hogy a távollétem alatt még egy kilósforma tőponty is horogra akadt, de ő visszanyerte a szabadságát.
A siker vélt titka
A horgászat során, apun és Jóskán kívül csak elvétve fogtak néhány darab halat. A dolog további érdekessége az volt, hogy közvetlen környezetükben senkinek nem volt egyetlen kapása sem. Szerettem volna megfejteni az eredményességük okát, ennek érdekében összehasonlítottam az általuk használt felszereléseket, illetve a végszerelékeket. Eltérést csak az etető anyag terén véltem felfedezni, hiszen mindhárman a Top Secret termékeket használták.
Érdemes hát odafigyelni arra, hogy mit gyúrunk az etetőkosárba, mert ha a halak ízlésének megfelelő eledelt kínáljuk fel, akkor már a siker kapujában állunk.
