A profi horgászversenyzés – még ha sokan ezt nem is tudják – ugyanolyan sport, mint a többi. Komoly felkészültséget, sok gyakorlást és még több koncentrációt igényel. Azok, akik bármilyen sportot űztek valaha, tudják, hogy mindennek a csúcsa az, ha az ember magára húzhatja a címeres pólót és képviselheti hazáját szerte a világban. Nos, nekünk, versenyhorgászoknak előbb a ranglistán kell minél előkelőbb helyezést elérnünk. De hogy mi is az a MOHOSZ ranglista, és miért olyan fontos ez nekem? Az alábbi írásból ez is kiderül!
Mi is az a MOHOSZ Feeder ranglista?
A MOHOSZ ranglista azt a célt szolgálja, hogy csak azok kerülhessenek be a Magyar Válogatottba (különböző szakágakban), akik huzamos ideje kiegyensúlyozottan jól teljesítenek. A ranglistába ezért három egymást követő évben megrendezett Magyar Bajnokság végeredménye számít bele. A Magyar Bajnokságot minden évben kétlépcsős rendszerben rendezik, hiszen van egy elődöntő és egy döntő. Ez 2 x 4 fordulót jelent, így tulajdonképpen a ranglista 3 x 8, tehát 24 forduló eredményét értékeli.
A Magyar Bajnokság döntőjébe került 40 versenyző úgy osztozik a pontokban, hogy a 40. helyezett 1, míg az első helyezett 40 pontot kap. A ranglista számítás szerint az adott évi OB eredmény duplán, míg az azt megelőző két év szimplán számít az értékelésben. Hogy érthető legyen, íme, az én pontjaim alakulása a ranglistában:
2017. évi Magyar Országos Bajnokság 5. hely, 36 pont.
2018. évi Magyar Országos Bajnokság 4. hely, 37 pont.
2019. évi Magyar Országos Bajnokság 2. hely, 39 pont, ami duplán számít, így ez 78 pont.
2019. évi ranglista pontjaim tehát: 36 + 37 + 78 = 151 pont.
Hogy áll össze a válogatott keret?
Az adott évi ranglista első 10 helyezettje alkotja a következő évi válogatott keretet. Mivel azonban a Feeder Világbajnokságra utazó keret mindössze 6 fő, a Szövetségi kapitány (Szénási Béla) előjoga, hogy összeállítsa a csapatot. Ami megkötés, hogy a ranglista első három helyezettet kötelező jelleggel kell vinni, és a 4.-10. helyezett versenyzők közül lehet további 3 főt kiválasztani.
4 év alatt 3X
Most, hogy már mindenki számára világos, hogy mi is az a ranglista, ideje rátérni arra, hogyan is sikerült ezt nekem négy év alatt háromszor is megnyerni. Az első ranglista győzelmemet 2016-ban sikerült elérnem, igaz, akkoriban még más rendszer volt. Abban az évben még különböző márkakupákon lehetett pontokat gyűjteni. Ennek eredményeként 2017-ben részt vehettem első világbajnokságomon, Portugáliában.
2017-ben még a régi rendszer szerint alakult a ranglista, és sajnos nem sikerült az első 3-ban végeznem, ennek ellenére kijutottam 2018-ban Ostellatóba, a világbajnokságra, ahol a Magyar Csapat az előkelő 5. helyen végzett.
2018-ban már az új ranglista rendszerben, tehát kizárólag a Magyar Bajnokságok eredményei szerint sikerült az élen végeznem, így elsőként jutottam be a 2019-es Dél-Afrikai VB-re induló keretbe, amit sikerült a Magyar Csapatnak megnyerni. Egy ilyen óriási siker után még „éhesebb” lesz egy versenyző, és eltökélt szándékom volt, hogy ott akarok lenni a 2020-as Feeder Világbajnokságon is, amihez mindenképp az első 3-ban kell lennem a ranglistán.
Minden idők legizgalmasabb Feeder Országos Bajnoksága volt az idei, amin végül ezüstérmes lettem. Jól jelzi a feederes élvonal erősségét, hogy míg néhány éve a ranglistán a 10 pontos különbségek sem voltak ritkák a versenyzők között, addig idén 151 ponttal tudtam nyerni, engem 150 ponttal Sivák Mátyás követett, míg a harmadik Arató Soma lett 148 ponttal. Hihetetlenül szoros, no de éppen ez a lényeg! Ez a ranglista rendszer az egyetlen objektív válogatási lehetőség, és eddig a nemzetközi eredmények tükrében úgy tűnik, hogy életképes a rendszer.
Hogy lehet a világ egyik legerősebb mezőnyében 3x ranglistát nyerni?
Meggyőződésem, hogy az elmúlt évek sikereit annak köszönhetem, hogy nem mindig akartam nyerni, legalábbis nem azonnal. Ez azért kicsit furcsán hangzik, így kifejtem. Mint említettem, a Magyar Bajnokság is többfordulós, a ranglista meg aztán pláne. Talán meglepő, de soha nem ülök be úgy egyetlen versenyre vagy OB fordulóra, hogy nekem meg kell nyerni a szektort. A cél számomra mindig az, hogy a ranglistán minél előrébb végezzek, és ehhez nem kell más, mint kiegyensúlyozott, jó teljesítmény. Nem kellenek óriási szektorgyőzelmek, de nem férnek bele az elszállások sem. Biztonsági horgászattal az első háromban lenni, általában ez a cél. Nyilván, ha összejön az 1-es, az a legjobb, de kockáztatni csak akkor szoktam, ha már nagy a baj. Inkább egy biztos 3-as, mint egy rizikós technikára alapozott szektor 1-es, ami könnyen lehet 8-as is, ha valami homokszem kerül a gépezetbe.
Aztán valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy a biztonsági, megfontolt taktikára épített horgászatok is elegendőnek bizonyultak és hosszú távon megtérültek. Aki nyomon követi a versenyhorgászatot, az tudja, hogy talán én voltam a legtöbbet „itthon hagyott” válogatott kerettag. Hosszú évekig voltam parkoló pályán, hiába voltam benne a ranglista első 10-ben. Hogy miért? Egész egyszerűen azért, mert azok is bent voltak a keretben, akik már bizonyítottak nemzetközi versenyen. Akkor tudtam először kijutni VB-re, amikor ranglistát nyertem (mert kötelező volt kivinni), aztán következő évben, mikor csak ranglista 8. lettem, nem jutottam volna ki, ha egyik versenyzőtárs nem mondja vissza a szereplését. Így aztán nekem egyértelművé vált, hogy ha világversenyre akarok utazni, arra csak akkor van esélyem, ha az első háromban végzek a ranglistán. Számomra a professzionális versenyhorgászat erről szól, kiegyensúlyozottan, hosszú távon jól teljesíteni, mert egyetlen győzelem semmit nem ér, ha a következő eredmény egy nagy elszállás.
Hogy áll össze a megfelelő taktika?
Az előző bekezdés után joggal merülhet fel a kérdés, hogyan áll össze az a jó taktika, amelynek nincsenek buktatói, pontosabban kevesebb buktató van benne? A versenyeket mindig edzések előzik meg, amelyen csapatban dolgozunk annak érdekében, hogy gyorsabban haladjunk. A Haldorádó Feeder Team amúgy sem túl nagy, de a finomszerelékes versenycsapatunk még kisebb. Mindössze két állandó versenyző van a csapatban, akik indulnak a Magyar Bajnokságban. Döme Gábor és jómagam.
Hogy miért? Egész egyszerűen nincs többre szükség, hiszen így is rengeteg olyan információ ömlik ránk az edzés hetében, hogy az már kezelhetetlen. Aki pedig elvész ebben a sok infóban, az nem tudja a saját gondolatait, saját taktikáját követni, csak úszik az árral. A megfelelő taktika kidolgozásában nagy szerepet kapnak a versenyzőkön kívül a hátterek (háttéremberek) is, akik ugyanolyan fontos tagjai a csapatnak, mint maguk a versenyzők. Csapi Karesz és Simon Zoli ugyanis teljesen tisztában van azzal, hogy az edzéseken hol, melyik szektorban mennyi halat fognak, így jól látja, hogy a felkészülésünk jól áll, vagy tévúton vagyunk. A háttereknek így tulajdonképpen egész héten sok munkája van, ami a versenynapokra csúcsosodik ki.
De mi pontosan a háttér feladata?
Számtalanszor elhangzik az egy-egy verseny után, hogy a háttér így, meg a háttér úgy. Abban azonban biztos vagyok, hogy sokan rosszul gondolják, mi is a háttér feladata. Meggyőződésem, hogy nem túlzok azzal a kijelentéssel, hogy nekem van a hazai mezőnyben az egyik legjobb hátterem Simon Zoli személyében. Vele nemcsak a versenyzés, a munka köt össze, hanem régóta jó barátok vagyunk, ami a sikeres együttműködésünk alappillére. Egyikünk sem „könnyű eset”, versenyen gyakran van „hiszti”, szóváltás, kisebb viták, ami számunkra normális, hiszen mindketten szenvedélyesen vágyunk a jó eredményre.
Szóval, sokan azt hiszik, hogy a háttér dolga kipakolni az autót, bekeverni az etetőanyagot, földet törni, vagy éppen elmosni a csalitartó edényeket, pedig nem. Legalábbis nálunk nem. A verseny ideje alatt Zolinak megközelítőleg tudnia kell a szektor alakulását, és a szerint jelezni számomra, hogy jó-e, amit csinálok vagy sem. Mi viszonylag keveset kommunikálunk versenyen. Ha ő nyugodt, és nem szól, akkor én is nyugodt vagyok, mert tudom, hogy jó, amit csinálok. Talán 1-2 óra után szoktam megkérdezni először, hogy miként áll a szektor, amire nem várok litániát, csak egy mondatot. „Jó, amit csinálsz!”, „Mezőnyben vagyunk, nincs lemaradás”, „Elöl vagyunk”, ezeket hallom a legszívesebben. Persze van úgy, hogy ezeket a válaszokat kapom: „Ketten nagyon elmentek, szektor 3-tól 6-ig vagyunk”, „Egyelőre nem túl jó, de nem is túl rossz”. És ekkor jön a következő kérdésem: „Változtassunk valamin?”. Ez bizony egy egyszerű kérdésnek hangzik, de nem az.
Versenyidőben egy-egy rosszul megválasztott, radikális váltás könnyen okozhat bukást. Engedjétek meg, hogy egy konkrét esetet megosszak veletek:
Az idei Magyar Bajnokság utolsó fordulójában történt, hogy egy szektorban ültem Erdei Attilával. Az elejétől vezettem a szektort ütemes keszeghorgászattal, azonban kb. a verseny felénél Attila sorban elkezdte fogni a kispontyokat. Mivel ráláttam, nyugtalanított a dolog. Rákérdeztem Zolinál, hogy „Már megint pontyot fog?”, a válasz egyértelmű volt, „Igen, de előre nézzél, csináld a dolgod”. Ez egy elég leegyszerűsített válasz volt, nem is vártam mást. Aztán az 5. kisponty után rákérdeztem ismét. „Baj van, változtassak?”, de a válasz ismét egyszerű volt, „Jön fel ránk, de van előny, csináld a dolgod!”. Majd látom, hogy Erdei mester ismét pontyot fáraszt, Polyák Csaba fényképezi. Ilyenkor már azt vizualizálom én bentről, a boxból, hogy Attila már toronymagasan vezeti a szektort. Aztán hallom, hogy a háttérben Zolival beszélgetésbe elegyedik egy járókelő, szokás szerint kárörvendéssel indítva a mondanivalóját.
XY: - Attila jól befűzte a filmet, mi? Fogott vagy 10 pontyot hirtelen. Mennyivel vezet?
Zoli: - Semennyivel, továbbra is vezetjük a szektort. Fogy az előnyünk, de nincs gond.
XY: - Ne mondd már, 10 percenként fog egy pontyot!
Zoli: - Igen, fog 10-15 perc alatt egy 60 dekás kispontyot. Az idő alatt Sipi fog 4-5 keszeget. Ez csak 10 dekás átlaggal számolva is 40-50 deka. Tehát, ha 15 perc alatt termelünk 10-20 deka mínuszt, akkor is lesz még előnyünk legalább egy órára. Ha az elfogy, akkor ráérünk idegeskedni. Addig csináljuk a dolgunkat.
Ugye, mit lát egy avatatlan szem? Húzza a hal a féket, nagyon látványos, merítés, fényképezés. Míg a másik bedob, majd kiteker egy tenyeres halacskát, az semmi, nem érdekes. A történet vége az lett, hogy megnyertem a szektort, mert valami oknál fogva a ponty eltűnt Erdei mester elől. (Itt szögezném le, hogy Erdei Attila a mezőny legtapasztaltabb, legrutinosabb horgásza, a neve nem tiszteletlenségből került ide, hanem azért, mert pont így történt az eset.) 10-ből, 9 háttérember belezavarta volna a versenyzőjét egy rizikós pontyozásba, feladva az előnyt, feladva az ütemes halfogást, mert 3-mal odébb fogtak 10 pontyot. Sőt, 10-ből 9 versenyző magától elkezdett volna pontyozni, mondjon bármit is a háttér. Ha nincs meg az összhang a versenyző és háttér között, akkor teljesen fölösleges bárkit odaállítani a box szélére, mert többet árt, mint használ!
Hogy lesz valakiből „sikeres” versenyhorgász?
A sikeresség mindenkinek mást jelent, így nehéz ezt pontosan megfogalmazni. Tulajdonképpen hétvégenként szerte az országban több tucat horgászversenyt rendeznek, így aki elég kitartó, begyűjthet évi több serleget is. Ez is egyfajta siker, ám az ilyen versenyeket nem tekintem kiélezett szituációnak, ugyanis semmiféle következménye nincs, ha nem ér el eredményt az ember. Megrántja a vállát, és megy tovább az élet. A Magyar Bajnokság ettől (is) más, és szerintem valahol itt kell keresni a választ a „ki is profi horgász?” kérdésre. A Nemzeti Bajnokságban minden hibáért súlyos árat kell fizetni! Aki akár egyetlen fordulóban is hibázik, máris nehéz helyzetbe kerül a Bajnoki címért folytatott csatában, nem is beszélve a Nemzeti Válogatottba kerülésről. A magyar mezőny nagyon erős, egy szemvillanás alatt ki lehet esni a keretből, aminek a következménye, hogy legalább két év jó szereplés kell a visszakerülésre. Aki a versenysportot komolyan gondolja, annak a legnagyobb érték a címeres mez, és az, hogy világbajnokságon vehet részt. Ennél nincs feljebb! Ahhoz azonban háromévnyi kőkemény munka szükséges, és 24 fordulóban kell bizonyítani úgy, hogy a teher végig ott van a vállon. Joggal merül fel a kérdés, hogy meddig lehet a csúcson maradni? Meddig lehet hiba nélkül horgászni a bajnoki fordulókon? Ebben a sportban bármikor jöhet a pofon, ami a földre taszít.
Nekem idén a Deseda-tározón, az elődöntőben volt egy fordulóm, ami majdnem betette a kaput. Előnytelen sorsolásom miatt szektor 5. lettem, ami könnyen lehetett volna akár 10-es is. Egy rossz sorsolás majdnem kivégzett, és az aznap szerzett hátrányomat végig mázsás teherként cipeltem magamon, ami miatt végül a Magyar Bajnoki cím is elment. Szerencsére a Feeder ranglista győzelem megmaradt, és ez a lényeg! Azonban, mint mondtam, a mezőny egyre erősebb, és nehéz lesz jövőre ismét a topon maradni. Bármikor következhet 2-3 olyan forduló, ami nem jön össze, ez tény. Lehet rossz sorsolás, balszerencsés nap, rossz hely, ám mindenből ki kell hozni a maximumot. Ha az egy szektor 5. hely, akkor azt, ha 1., akkor azt.
Tervek, célok
Egyértelmű célom, hogy minél tovább maradjak a Nemzeti Válogatott tagja. Szeretnék Magyar Bajnok is lenni, de ahhoz óriási szerencsesorozat is kellene. Amit viszont mindenképp szeretnék megvalósítani, hogy az elmúlt évekhez képest az első 10-ben maradjak a Magyar Bajnokságban és a Ranglistán is. Ha ez sikerül, akkor a többi is jönni fog. Hosszú évekig kergettem ezt az idei ezüstöt is, és amilyen a formám, az arany után is futnom kell pár idényt, de nem baj, előbb-utóbb meglesz.
Az elmúlt években így végeztem a Magyar Bajnokságban: 2013 Velence – 5. hely, 2014 Szolnok – 3. hely, 2015 Szeged 12. hely, 2016 Balatonújlak – 3. hely, 2017 Velence – 5. hely, 2018 Szeged + Kunhegyes – 4. hely, 2019 Deseda + Látókép – 2. hely. Egy biztos, ha kockáztatni kell azért, hogy Magyar Bajnok legyek, vagy maradjak a Nemzeti Válogatott tagja, számomra nem kérdés a választás. Jó itthon is meghallgatni a Himnuszt, de a világot magunk mögé utasítva cseng igazán szépen!
Method Feeder Ranglista
Ahhoz, hogy teljes képet kapjon az olvasó a hazai feederbotos versenyhorgászat alakulásáról, érdemes megemlíteni, hogy nemcsak finomszerelékes, hanem a method szakágban is van ranglista. Ennek oka, hogy immár 4. éve van Method Feeder Országos Bajnokság, így vannak hozzá eredmények minimum 3 évre visszamenőleg. A tavaly megszerzett bajnoki címemnek, és a 2017. évben elért 4. helyezésemnek köszönhetően megnyertem a 2018. évi Method Feeder Ranglistát, és idei 13. helyezésemmel kiegészítve a sort, 2019-ben 133 ponttal ismét megnyertem!
Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy 2018-ban és 2019-ben mindkét feeder szakágban megnyertem a MOHOSZ ranglistát. Ez számomra akkora eredmény, amely azelőtt elképzelhetetlen volt. Azon kívül, hogy büszke vagyok ezekre az eredményekre, ezek komoly visszajelzések is nekem arról, hogy az elhivatottságnak, alázatnak és befektetett munkának van eredménye. Van, akinek ez gyorsan megadatik, míg van, akinek csak hosszú évek alatt.
A Method Feeder Ranglista elsőség is sokat ér, hiszen bekerültem abba a csapatba, amely 2019 novemberében, Olaszországban megrendezendő „I. International Feeder Challenge” versenyen képviselheti hazánkat. Ez lesz az első komoly nemzetközi methodos megmérettetésünk, így izgatottan vágunk neki még akkor is, ha elsősorban a tanulás lesz a cél!
Egyedül nem megy!
Talán elcsépelt mondat, viszont minden szava igaz. Annyira erős a hazai mezőny, hogy egyedül kimagasló eredményt szinte lehetetlen elérni. Félreértés ne essék, az élmezőnyben már senki sincs egyedül, hisz legalább a top 30 versenyző mögött komoly stáb és olyan vállalkozás áll, amely lehetővé teszi a versenyzőnek, hogy csak a horgászatra koncentrálhasson. Ilyen szinten ez már profi sport. Nagyon sok személyt kellene felsorolnom, akik segítettek az utóbbi években, azonban elsősorban a Haldorádó Team Kft.-nek tartozom köszönettel, hiszen biztosítják számomra a munkámhoz szükséges feltételeket. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy méltóképpen tudom képviselni a céget, valamint a vásárlóinkat, hiszen jelen pillanatban a Haldorádó Feeder Team tagja birtokolja a MOHOSZ Feeder és Method Feeder ranglisták első helyezését! Azt hiszem, ennél jobb visszaigazolás nem kell ahhoz, hogy értünk a feederbotos horgászathoz!
A horgász versenysport helyzete Magyarországon
Jó néhány éve versenyzem és bevallom, sokszor voltam úgy, hogy nincs értelme az egésznek, jobb ezt abbahagyni, mert egy „halandó” sosem kerülhet be a Magyar Válogatottba. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a világversenyek nagy részben önfinanszírozásúak voltak, tehát a horgász magának fizette, hogy képviselheti a hazáját. Szép lassan azonban átalakult ez a dolog, és mára a MOHOSZ olyan támogatást biztosít a versenyzőinek, hogy azoknak immár kizárólag az eredményes horgászattal kell foglalkozniuk. E mellé párosul az a ranglista rendszer, ami már tényleg kizárólag az eredmények tükrében rangsorolja a versenyzőket. Így válik lehetségessé az, hogy szinte bárki odakerülhet, ahová a képességei és eredményei szerint való. Leírva csupán néhány sor ez, azonban akik végignézték az elmúlt évek fejlődését, ami a versenysport megítélését és népszerűsítését illeti, azok látják igazán a változásokat. A MOHOSZ globális szerepe mellett érdemes megemlíteni a Horgászsport Szakszövetségi Iroda vezetőjének, Ambrus Tibornak, valamint Polyák Csabának (sportszervezési szakügyintéző) a munkáját, akik összefogják a szakágakat és profi módon bonyolítják le a bajnokságokat, továbbá a versenyek méltó propagálásában is részt vesznek. Talán ez utóbbinak köszönhető, hogy egyre nagyobb figyelmet kapnak a hazai és nemzetközi horgászversenyek, és magának a horgász versenysportnak is jobb a megítélése.
Hogyan érdemes belekezdeni?
Akiknek megtetszett a komoly versenyzés, azok közül sokan kérdezik tőlem, hogyan kezdjenek bele? Elsőre ugyanis ijesztőnek tűnik a profi versenyzés felszerelésigénye, azonban a feeder szakág azért is vonzó, mert ebbe viszonylag kis befektetéssel bele lehet vágni, nem is beszélve a methodozásról. Nyilván a kiegészítők – versenyláda, szák, haltartó, bot, orsó – is komoly tételt jelentenek, azonban ezeket elég egyszer megvenni. Érdemes tehát olyan felszerelésbe beruházni, amely hosszú távon kiszolgálja a „gazdáját”. Amennyiben többet szeretnél tudni a horgászversenyzés világáról, keress bátran a Sipos Gábor Haldorádó Feeder Team Facebook oldalamon, ahol személyesen is segítek elindulni a versenyzés rögös útján!
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Sipos Gábor, Haldorádó archívum, MOHOSZ
