A 2012. évi Feeder Világbajnokságon reflektorfénybe kerültek az apró méretű etetőkosarak. A beszámolók szerint a siker egyik kulcsa volt a megfelelő méretű dróthenger megtalálása. Azóta párszor már elhangzott a verseny kezdetét jelentő kürt, és egyre többen választották a gyűszűnyi önetetőket…
Jómagam csak ritkán veszem elő ezeket a pirinyó eszközöket, inkább a sok kaja - sok hal elvet vallom. Viszont a versenyhorgászat nagyrészt arról szól, hogy az aktuális helyzetben megtaláljuk a megfelelő technikát, és legyen az a rendelkezésre álló bármelyik, azt professzionális módon kell kivitelezni. Ilyenkor, télidőben van idő próbálkozni, tapasztalni, fejlődni, és ha ezzel még jót szórakozunk is, akkor duplán jól jártunk.
Tél van, a vizeink hidegek, és a halak csak módjával vehetőek rá a táplálkozásra. Elkél a kis horog, vékony előke, szinte a végletekig lefinomított végszerelék. Teljesen fölösleges ilyenkor kilószám bedobálni a kiváló minőségű etetőanyagot, hiszen a halak nagy valószínűség szerint nem keresik a táplálékot, nem mozognak, viszont jó helyen, jó csali felkínálásával azért bele lehet varázsolni a szájukba a horgot. Nos, ilyenkor kell elővenni a pirinyó kosarakat.
A horgászboltok polcai szinte rogyadoznak a különböző kosaraktól. Első ránézésre mindegyik használható, hiszen viszonylag egyszerű szerkezetekről van szó. Valójában azonban a kapható kosarak nagy része használhatatlan, rossz minőségű. A Haldorádó kínálatában a legkisebbtől a legnagyobbik minden méretben és tömegben rendelkezésre állnak kiegészítők, melyeket még tovább idomíthatunk saját ízlésünknek megfelelően.
Én jelen esetben a 10 grammos Special Round Feederen végeztem pár átalakítást. Első lépésként leszedtem róla a nehezéket, majd a drótkeretből egy lemezvágóval lekaptam egy, a másik kosáron pedig két sor dróthálót. Nem vagyok nagy ezermester, így nekem kicsit „szúrós” maradt a vége, de az ügyesebbek biztos szebben meg tudják oldani ezt a beavatkozást.
A nehezéket eztán keresztbe, kicsit meghajlítva szereltem vissza a dróthenger aljára. Egyrészt mert csak így fér rá, másrészt egyenesebben repül, és a vízre is máshogy érkezik. A fenéken pedig nem fekszik el, minimalizálva annak a veszélyét, hogy valamibe elakad a csúszó rögzítő, és a nagyobb ellenállás miatt nem képes a hal meghúzni a spiccet.
A térfogat csökkenése nem csak azért fontos, hogy kevesebb kaját tudjunk beletömni a kosárkába, hanem azért is, mert így sokkal csendesebben ér vizet a végszerelékünk. Hangos csobbanás helyett mindössze egy halk „bluggyanás” hallatszik, mikor célba ér a „kosártorzónk”.
Teljes méretű kosaraknál is előszeretettel alkalmazom a nehezék áthelyezését. Ha komoly oldalszélre vagy erősebb vízáramlásra kell számítani, akkor is jól szokott jönni a „megtalpalt” kosár. A Special Round Feeder kosarakról viszonylag könnyen levehető a nehezék, és formázás után vissza is tudjuk szerelni sérülésmentesen.
Természetesen ebben az esetben felértékelődik az etetőanyag minősége. Kis mennyiségben is hatékony és intenzív csalogatóanyagra van ilyenkor szükség. A Haldorádó Gold Feeder családból a Secret Carp és a Top1 Bream is jó választás lehet, de a Nagy Dévér sem okozhat csalódást.
Az utóbbit már jól ismerik a Haldorádó etetőanyagokat kedvelők, a Gold Feeder termékek azonban csak az idei évtől érhetőek el kereskedelmi forgalomban. Ezek az etetőanyagok kiélezett versenykörülményekre lettek kifejlesztve, ez azonban nem zárja ki, hogy „kocapecánál” luxus ilyeneket használni. Főleg akkor nem, amikor ilyen kevés kaját kell bedobálnunk, mint jelen esetben. Ha minimális csalogatóanyaggal dolgozunk, akkor a minőség még hangsúlyosabb feltétele a halfogásnak. E termékek felhasználásának boncolgatására még jó néhány írást fogok szentelni.
Az sem árt, ha az etetőanyag mellé teszünk a kalodába pár szem csontit vagy pinkit. Csínján kell bánni ezzel is, hiszen a feladatunk ilyenkor nem az, hogy a horgászhelyünkre csalogassuk a halakat és ott tartsuk őket, inkább az, hogy a már ott lévőket evésre ingereljük.
Egyértelmű, hogy a csalinak is nagy jelentősége van. Ilyenkor a lehető legfinomabb eledelt, a szúnyoglárvát tudjuk leghatékonyabban megetetni a halakkal. Télen ugyan kicsit nehézkes a beszerzése, de nem lehetetlen. Ha kevésbé finnyásak a halak, akkor a pinki és a csonti is szóba jöhet.
Akárhogy is választunk csalit, a horognak picinek kell lennie. Mint már említettem, nem kenyerem a finomkodás, ha lehet, akkor keményen bánok a hallal. Mostanában azonban ezt a luxust nem engedheti meg magának senki. Téli, kora tavaszi pecákhoz előkerülnek a jól bevált 18-as méretezésű, sötét színű kampócskák és a Visitor előkékből is a 10-esből fogy ez idő tájt a legtöbb.
A kisméretű horoggal és csalival érdekes módon nekem csak ritkán van több kapásom, mint a nagyobb falatokkal. Viszont a finom szereléssel a megakasztások száma megkétszereződik. A ledermedt halak nincsenek csúcsformában, így a testesebb keszegfélék és ezüstkárászok sem mutatnak túl nagy ellenállást, és nem kell attól tartanunk, hogy „nyári vehemenciával” kiverik a szájukból az apró horgot.
Még egy rövid kiegészítést engedjetek meg nekem. Rengeteg gubancgátló cső és rögzítő adapter áll a horgászok rendelkezésére, ám a számomra legjobb megoldás mindig a legegyszerűbb is egyben. A Haldorádó csúszó gyorskapocs könnyedén használható, és könnyen megütköztethető mindössze egyetlen cérnaütközővel, ami ráadásul nem csúszik át a végfület képző csomón sem.
Ebben a pillanatban - mikor e sorokat írom - odakint fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, és ha nem tévednek a meteorológusok, akkor a napokban havazni fog. Nem valószínű tehát, hogy lesz alkalmas idő a horgászatra egy darabig. E rövid cikk elolvasása után és a tavaszi olvadás előtt viszont talán lesz néhány unalmas percetek barkácsolni egy kicsit, és ahol kelleni fog, elő tudjátok venni a dobozból a mini kosarat.
Írta: Sipos Gábor
