Akik figyelemmel kísérik feederbotos filmjeim és írásaim, azok sok helyen láthatták, hogy eredményesen alkalmazom a kiakasztott zsinórklipszes technikát a hajszálpontos etetés és horgászat során. Ezzel a technikával minden további segédeszköz (csúzli, parittya, etetőhajó, stb.) nélkül is garantáltan oda tudjuk bejuttatni végszerelékünket, ahová etettünk. E rendkívül egyszerű, de mégis nagyon hatékony módszer minden apró részletét fogom most lépésről lépésre haladva bemutatni.
1. lépés - Az etetőanyag állagának megfelelő beállítása
Kizárólag olyan etetőanyag alkalmas az etetőkosaras etetésre, amely kosárba gyúrva akár egy lendületes dobást is kibír, de vizet éréskor szinte azonnal kirobban, kioldódik belőle. Erre a nagyszemcsés pontyos etetőanyagok a legjobbak, amelyeket különös figyelemmel kell megkeverni. Ehhez az átlagosnál kevesebb vízre van szükség, de túlságosan száraz se legyen, mert akkor meg sok felszálló anyagot tartalmazhat, amely elemelkedik a mederfenékről és felcsalja vízközé a halakat.
2. lépés - Milyen végszerelékre van szükség?
Az etetőkosaras etetéshez bármelyik végszerelék megfelelő lehet, de leggyorsabban a nyitott rakéta és bordás kosarak adják ki tartalmukat. Az általam oly gyakran használt bordás távdobó etetőkosárból ki szoktam venni 1-2 bordát, hogy még könnyebben kioldódjon tartalma. Az etetés megkezdése előtt célszerű a horgot levenni, hogy véletlenül se akadhasson a kezünkbe.
3. lépés - A fék beszorítása
Az első dobás előtt mindenképpen be kell szorítani az orsó fékjét, nehogy megcsússzon a lendületes dobások során a főzsinór. Különben nagyon kellemetlen sebet ejthet az ujjbegyünkön!
4. lépés - Próbadobások üres kosárral
Többnyire a lehető legnagyobb dobótávolság elérésére törekszünk nyílt vízterületen. Nincs is ezzel baj, de soha ne feledkezzünk meg arról, hogy az időjárás és a széljárás változhat! Ha túlságosan messze etettünk, és a feltámadó szél miatt többet oda nem tudunk bedobni, akkor öngólt lőttünk… Ezért inkább kicsit közelebb, semmint távolabb etessünk és horgásszunk! Az a jó távolság, amit üres kosárral még meg tudunk dobni. Ezt a dobótávolságot egy közepesen megtöltött kosárral bármikor elérjük.
5. lépés - A főzsinór beakasztása a zsinórklipszbe
Az ideális dobótávolság meghatározása után be kell akasztani a főzsinórt az orsó dobján található zsinórklipszbe. Körömmel kicsit megfeszítve, felfelé húzva, könnyedén behúzható alá a damil. Sajnos a gyengébb minőségű orsókon található műanyag, esetleg szögletes zsinórklipszek megsértetik a főzsinórt. A modern orsóknál azonban minden apró részletre, így a klipsz minőségére is figyeltek. A jó klipsz rugós, bélelt műanyag házzal és lekerekített formával rendelkezik. Ez nem tehet kárt a főzsinórban!
6. lépés - Mennyi keverék kerüljön a kosárba?
Nem szabad túlterhelni a botunkat az alapozó etetés során sem! Könnyedén és nagyot akkor tudunk - a bot károsodása nélkül - dobni, ha a maximális dobósúly tartomány felét éri el megtöltött kosarunk össztömege. Azaz, ha feederünk maximum 140 grammot képes bevetni, akkor egy 35 grammos kosárba még ugyanennyi etetőanyagot töltve, 70-80 grammal gond nélkül a kívánt helyre dobhatunk. A keverék könnyű kioldódását úgy biztosíthatjuk, ha közepes erővel gyúrjuk azt a bordák közé.
7. lépés - Támpont kiválasztása
A kiakasztott zsinórnak köszönhetően a dobótávolság adott, de még így is elég nagy lehet a szórás, ha nem választunk ki a túlparton egy támpontot, és nem azt célozzuk. Tehát csak akkor tudjuk dobásainkat (és a bejuttatandó csalogatóanyagot) viszonylag kis helyre koncentrálni, ha mindig azonos helyet célzunk.
8. lépés - Mennyi legyen az alapozó dobások száma?
Ha csupán 2-3 órát töltünk a vízparton, 5-10 dobás elegendő, de ahogy nő a horgászidő, úgy célszerű az alapozó etetés dobásainak számát is növelni. Ám akkor sem dobok 20-25-nél többet reggel, ha az egész napot a vízparton töltöm. Napközben - ha a halak étvágyuknál vannak - ezt még dél körül egy újabb 15-20-as sorozattal szoktam megfejelni. Ehhez többnyire 1-3 kg etetőanyag elegendőnek bizonyul.
9. lépés - Nem szakad el a zsinór, ha erősebb a dobás?
Sokan kérdik aggódva, hogy túlzott erejű dobás esetén a zsinórklipsz nem tesz-e kárt a főzsinórban, nem sérti-e meg, vagy esetleg elszakítja-e azt. A monofil zsinórok nyúlása kompenzálja az esetlegesen nagyobb erejű dobásokat. Ráadásul a lekerekített zsinórklipsz így dobás közben nem sértheti meg a zsinórt, tehát ettől nem kell félni!
10. lépés - A főzsinór megjelölése
Az utolsó dobást követően a kiakasztás fölött zsinórjelölő filccel meg kell festeni a főzsinórt. Erre azért van szükség, mert egy termetesebb hal fárasztása során, ha zsinórt kell neki adni, ki kell venni a klipszből a főzsinórt. A zsinóron látható feltűnő színű jelölés segít majd visszatalálni az etetés helyére.
11. lépés - Kezdődhet a horgászat!
Akasszuk vissza a rögzítő kapocsba a horogelőkét, csalizzunk fel és dobjuk be végszerelékünket - kiakasztott zsinórklipsszel - az etetés helyére!
12. lépés - Mi teendő, ha halat akasztottunk?
A horgászat megkezdése előtt a fék maradjon továbbra is beszorítva! A zsinór nyúlása biztosítja, hogy legyen némi tartalékunk, ha esetleg az első bedobások során máris életünk hala akadt a horgunkra.
13. lépés - A hal zsinórt kér!
Ha mindenáron zsinórt kell neki adni, akkor azt a leggyorsabban a következő módon tehetjük meg. A vadul küzdő, menekülő halat úgy lassíthatjuk, ha lehajtjuk a felkapókart. Ekkor a hal rendszerint lefékez, talán azt hiszi, hogy megszabadult…, ezután gyorsan, kézzel letekerve a zsinórt a dobról a kiakasztáshoz érünk. Egy határozott mozdulattal akasszuk ki a klipszből a zsinórt, hajtsuk vissza a felkapókart, majd kilazított fékkel kezdődhet a fárasztás. Ha minderre előre tudatosan felkészülünk, nincs az a hal, amely meglepetést okozna!
13+1. lépés - A fék beállítása
Ha nem volt szükség a zsinór kiakasztására és a part közelébe tudtuk terelni a halat, akkor az eddig szoros féket most már biztosan lazábbra kell állítani. A part közelségét megérző „áldozat”, utolsó erejét összeszedve próbál menekülni. Ekkor mindenképpen szükség van a precízen beállított fékrendszerű orsóra, hogy végül szákba is terelhessünk pikkelyes barátunkat. Tehát végig satufékkel fárasztani túlzott kockázatvállalással és a hal elvesztésével járhat!
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Videó: Takács Péter
