Gyakran szegezik nekem a kérdést, hogy milyen messze pecázom, illetve hogyan tudom ilyen könnyedén megdobni az adott a távot. A válaszom mindig ugyanaz: sokat gyakoroltam. Ugyanakkor nekem se ment mindig a távdobás. Rengeteg szerelékem és spiccem bánta ügyetlenségemet, mégis, ha most 140 méterre kéne bedobnom, gond nélkül menne. A következő írásban segíteni szeretnék, hogy Te is elérd a számodra eddig elérhetetlennek tűnő távolságokat.
Hadd kezdjem a saját tapasztalatommal. Sajnos én a nehéz úton tanultam meg, hogyan kell az átlagosnál nagyobbat dobni. 2 évvel ezelőtt, a Klubcsapatok Method Feeder Országos Bajnokságán, Maconkán volt először szükségem 80 méternél nagyobb dobásokra. Nos, a gyakorlatom hiánya nagyon meglátszott rajtam. Baromi nehezen ment, hogy minden dobásnál szépen kiakadjon a klipsz 90 méteren, sőt a rossz technikámból adódóan 4 spiccemet is eltörtem azon a héten. A megfelelő felszerelésem megvolt, minden adott volt, hogy gond nélkül menjen a 90 méter, de a dobótechnikám egyszerűen annyira alkalmatlan volt erre, hogy nagyon megszenvedtem minden egyes dobásért.
A törött spiccek és a gondolat, hogy ha ügyesebben dobok, talán jobban sikerült volna a verseny, motivációt adott, hogy a következő évet a távdobás gyakorlásával töltsem. Úgy hiszem, ez sikerült is, hiszen jelenleg a legnagyobb mért dobásom 160 méter feederbottal. Szerintem én ékes példa vagyok, hogy bárki tud nagyot dobni, ha a szükséges az időt és odafigyelést befekteti a gyakorlásba.
Most viszont haladjunk lépésről lépésre. Mi kell a nagy dobáshoz?
A felszerelés:
Ezt nem részletezem, ugyanis nagyon sok információ van a különböző távdobó felszerelésekről. A számomra legjobban beváltak a következők:
By Döme TEAM FEEDER Master 430LC
By Döme TEAM FEEDER Master Long Cast 6600
Véleményem szerint e párossal és a megfelelő technika alkalmazásával bárki tud 100 méter fölé dobni. Viszont egy fontos kiegészítőt még szeretnék kiemelni, ez pedig a dobókesztyű.
Egy erősebb dobás már nem játék. Ha megcsúszik a zsinór, nagyon mély vágási sérülést tud okozni, szóval, egy jó minőségű dobókesztyű vagy esetemben dobóujj használata KÖTELEZŐ.
A technika:
Az első lépés a stabil beállás. Én egy kényelmes, haránt-terpeszállást szoktam alkalmazni oly módon, hogy hátsó lábamat kicsit behajlítom.
Így dobásnál a hátsó lábamat nyújtva plusz erőt tudok a dobásba tenni.
A következő lépés, hogy a féket húzzuk be tövig. Bátran, tiszta erőből feszítsük meg, ne adjunk esélyt a zsinórnak megcsúszni.
Következzen a bot stabil fogásának módja. Jobbkezes lévén jobb kezemmel nyilván az orsótartónál fogom a botot, a másik kezemmel pedig igyekszem a bot nyelének lehetőleg a legvégét megfogni, de úgy, hogy még stabilan rá tudjak markolni.
Fontosnak tartom még kiemelni a kezem tartását is. A bal kezemet, amellyel a bot végét fogom, teljesen kinyújtom, míg a jobb kezemet kicsit behajlítom. Ezzel a módszerrel dobásnál a jobb kezemet nyújtva a balt pedig határozottan a mellkasom felé húzva nagyon nagy erőt tudok beletenni a bot forgatásába.
Végül következzen maga a dobás! Ennek folyamatában is sok fontos lépés van, amelyeket érdemes figyelembe venni, hogy kihozzuk magunkból a maximumot.
Az első a zászló jó beállítása. A bot és a kosár közötti távolságnak nem szabad túl rövidnek lennie. Tapasztalataim szerint az ideális távolság 1 és 1,5 méter között van. Nyilván ez emberfüggő is. Láttam már olyan sporttársat, aki szűk 1 méteres zászlóval dobott, de láttam már olyat is, hogy valaki közel 2 métert hagyott a kosár és a spicc között. Nekem a legnagyobb dobásokhoz ez az 1-1,5 méter vált be a legjobban.
Jöhet a lendítő mozdulat! Itt érdemes arra koncentrálni, hogy ne csak egy csapó mozdulatot végezzünk a bottal, hanem egy erőteljes forgatást is. Az orsót teljes erővel kell előre nyújtani, míg a bot nyelét egy határozott mozdulattal magunk felé húzni.
Mikor engedjük el a zsinórt? Az ilyen erőteljes dobásoknál én jobb szeretem, ha kicsit magasabb ívben repül a kosár. Egy olyan trükköt alkalmazok, hogy a kinézett támpontom fölé célzok kicsit. Nekem ez a technika sokat segített a lapos dobások elkerülésében.
A zsinórt pedig akkor érdemes elengedni, amikor a bot kb. 45-55 fokos szöget zár be a parttal.
Fontos még, hogy a dobásnál nem szabad túl nagyot csapni. Ezt úgy értem, hogy a bottal sose mutassunk vízszintesnél lejjebb. Természetesen a spicc a lendítés erejétől mindenképpen „bebólint", ezért eleinte egy kicsit lefelé fog mutatni, de a bot ezt szinte egyből kompenzálja, a spiccet kiegyenesíti. Dobás után próbáljuk meg „követni" a zsinórt. Tartsuk úgy a botot, hogy az kövesse a zsinór kifutásának irányát.
Az igazán nagy dobásokhoz muszáj bevetnünk az egész testünket. Vessük be mindenünket a talpunktól a karjaink végéig!
Úgy gondolom, ha ezekre a lépésekre odafigyelsz, ha nem is elsőre, de kis gyakorlás után garantáltan nagyobbat fogsz dobni, mint korábban. Haladj kis lépésekben, koncentrálj minden apró részletre, majd adj bele mindent!
Írta: Bank Bálint
Fotók: Bank Bálint, Sipos Gábor