A címben szereplő tó nem más, mint az általam kedvelt, Szőke mellett található tórendszer 3. tagja, mely a másik kettőtől különálló, magánkézben lévő, 6 ha-os állóvíz. 2020 második felében jutottam el ide, csupán háromszor, melyek az évem legemlékezetesebb horgászatai lettek. Nagyon szeretem ezt a tavat, sok szép élmény köt ide, többek közt személyes rekordom is. Ezeken a horgászatokon szám szerint két halfaj esetében meg is dőlt az említett rekord, amiknek végtelenül örültem. Ha kíváncsi vagy, hogy ezeket a csodás halakat mivel és hogyan sikerült megfogni, olvasd el az írásomat, remélem tetszeni fog!
Az első horgászat ezen a tavon október végére esett, amikor az évszakhoz képest igazán kellemes időjárás volt jellemző. Az etetőanyagot már előző este bekevertem, melynek összetevőit és lépéseit az alábbiakban szeretném megosztani veletek.
Az etetőanyag elemei:
- 1 csg Haldorádó Top Method Brutal Liver
- 1 csg Haldorádó BlendeX 2 in 1 TripleX
- 0,5 csg Haldorádó Record Carp Stick Mix Big Fish
- 100 ml Haldorádó SpéciAdditive Fűszeres Vörös Máj
Mindegyik horgászatról elmondható, hogy már korán a parton ért minket a reggel, illetve a horgászatok forgatókönyve is hasonló volt, valamint mindegyik alkalom esetében keresőhorgászatot folytattam. Az ezekre szánt idő fél-fél nap volt, dél és kettő óra közt befejeztük, de ne szaladjunk ennyire előre! Amikor az első alkalommal helyválasztásra került a sor, a halőrház oldalán, középtájon ültünk le, majd vetettük be végszerelékeinket.
Az első kapások gyorsan bekövetkeztek, de ezek rendre tenyeres keszegek és kárászok voltak, amelyek nagy számban élnek a tóban.
Próbáltunk természetesen mindenen változtatni, de a csaliméret sem volt akadály az egyéb halaknak. Teltek-múltak az órák, azonban értékelhető halat nem sikerült partra terelni. Apukám javaslatára a tó egy hátrébb lévő szegmensében folytattuk a horgászatot, ott, ahol az előző években is horgászni szoktunk. Jó darabig itt sem volt más, csupán keszeg és kárász.
Amikor az óra tizenegyet mutatott, a rövidebb, 3,30-as botom spicce görbült be, méghozzá nagyon határozottan, kicsit sem rángatva, ahogy a kisebb halkak szokták. Amint ráemeltem a botra, a hal a zsinór végén megállt és mozdulni sem igazán akart. Egyszer csak elindult, majd bő tíz perc fárasztás után megjött a napunk első gyönyörű pontya egy közel hét kilós példány formájában.
Miután visszadobtam a végszereléket és a helyére raktam a botot, majd a székemben helyet foglalva a telefonom óráját szerettem volna megnézni, a másik botom fékje füstölve engedte le magáról a zsinórt. Ismét fárasztásra került sor. Ezúttal a megakasztott hal rögtön elindult balra, ezzel apukám végszerelékét is összeszedte. Miután a halat sikerült megfordítani, nagyjából 15 perc elteltével ismét vizeztük a matracot, majd ráfektettük eddigi legnagyobb tükörpontyomat, mely 10 deka híján 9 kiló volt.
Ugyan sokat kellett várni a halakra, viszont abszolút megérte, nagyon jól telt ez a nap. Az ekkor általam használt felszerelések a következőek voltak:
1. felszerelés:
- By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 330M
- Nyeletőfékes orsó
- By Döme TEAM FEEDER Master Carp Line 0,22 mm
- Nevis Inline Method Feeder kosár L 40 g
- Haldorádó Braxx Pro 0,12 mm-es horogelőke
- Owner 50922 Pin Hook 12
- Haldorádó 7 mm-es Fine csalitüske
2. felszerelés:
- By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 360H
- By Döme TEAM FEEDER Long Cast 4500
- By Döme TEAM FEEDER Long Cast Line 0,22 mm
- Haldorádó Fluorocarbon 0,30 mm (a bot kétszeres hosszában)
- By Döme TEAM FEEDER Long Cast method feeder kosár L 35 g
- Haldorádó Braxx Pro 0,12 mm-es horogelőke
- Gardner Mugga 10-es
- Haldorádó 10 mm-es normál csalitüske
A második alkalomtól a rövidebb botom helyett egy szintén 360-as botot választottam, egy ABSF Classic English Feedert és egy Pro Method 6000 orsót, melynek 0,22 mm-es zsinórján a végszerelék – a horog kivételével – megegyezett a másik, azonos hosszúságú pálcáéval. Ennek oka az volt, hogy míg a Master Carp Pro boton nagyobb csalikkal próbálkoztam, addig a másikon pici wafter és pop-up golyócskákkal vettem üldözőbe a halakat. A következő alkalmak november végén következtek. Mivel tudtam, hogy a tóban szép számban él tokhal, ami ráadásul ezen időszakban élénkül fel, nem volt kérdés, hogy ismét ugyanazt a halas keveréket választom, mint az előző alkalommal.
Ezúttal már rögtön a tó hátrébb található részén ültünk le, viszont a korai érkezés itt sem igazán volt indokolt. Ismét órákig semmi más nem akadt a horgunkra, csupán keszeg és kárász, bár ezek szép számmal. Egyszerűen lehetetlen volt őket elkerülni.
Mint a kép is mutatja, a csalit próbáltam távolabb engedni a horogtól. A tapasztalat azt mutatta, hogy ez sem lesz befolyásoló tényező. Kicsit elkeseredve kezdtünk összepakolni, sőt már csak a botok voltak hátra, amikor egy igazán vehemens kapásra lettem figyelmes a túlpart elé bevetett végszerelékemet őrző botomon. Hatalmas mosollyal az arcomon vágtam be a kapásnak, mire a horogra akadt hal úgy gondolta, hogy a túlsó part előtt megállíthatatlanul végigrobog. Nagyjából öt percig tartott ez a kis „túra”, ezután sikerült közelebb húzni. Talán tíz méterre volt a parttól, amikor megpillantottam életem első tokhalát. Nagyokat dobbant a szívem, de néhány kör után a lábam előtt sikerült megszákolni, ami még a nagyméretű bojlis merítőhálóval is körülményes volt, hatalmas méretei miatt.
Annak ellenére, hogy a reggeli órák igazán hidegek voltak, minden percét megérte ez a horgászat is. Úgy gondolom, hatalmas szerencsém volt, hogy egy ekkora példánnyal ajándékozott meg a tó, mivel a hal súlya 20 dekával meghaladta a kilenc kilót! Ezzel a második nap végéhez értünk, azonban ezen a fogáson felbuzdulva egy héttel később ismét kilátogattunk a tó partjára, azonos helyválasztással.
A technika és az etetőanyag hasonló volt az eddigiekhez, azzal az eltéréssel, hogy a keverékhez 3-4 marék 3 mm-es halibut pelletet adtam. Talán ennek volt köszönhető, hogy ezúttal kevesebb keszegféle akadt horogra, azonban értékelhető hal – az előző horgászatokhoz hasonlóan – csak a távozás előtti utolsó tíz percben érkezett. Gyakorlatilag a pecák forgatókönyve megegyezett. Szintén már csak a botokat kellett volna eltenni, sőt annyira az utolsó pillanatban érkezett a termetes hal, hogy a másik felszerelést már el is csomagoltuk. Egy gyenge kapásra lettem figyelmes, amely az addigi rángatós, gyenge keszegkapásokhoz volt hasonló, viszont a bot görbületi íve már a bevágás pillanatában jó halat sejtetett. A hal viselkedése alapján úgy gondoltam, ismét egy tok van a horgomon. Tippem jó volt, azonban az előző társával ellentétben ezt egész gyorsan partközelbe tudtam terelni. Hihetetlenül örültem, ugyanis ismét sikerült egy gyönyörű tokhalat fogni, mely megint csak nem az aprajából származott!
A pici, 10-es méterű horog mellett egy szem 8 mm-es Tintahal-Polip ízesítésű BlendeX Hydro golyócska volt. A kosárba töltött etetőanyag ezúttal az aznap már használt változat volt, mégpedig a Haldorádó Fluo Energy Ördögűző, aroma nélkül, magában bekeverve.
Annak ellenére, hogy nem sok termetes halat fogtam e három horgászat alatt, hatalmas élmény volt mindegyik. Tudom, hogy ez a tó többre is képes, ennek okán az új évben sok pecát tervezek ide. Élnek itt nagyobb pontyok, illetve gyönyörű amurok, melyekből az év során szeretnék néhányat szákba terelni. Addig még sok idő van, sok horgászat áll előttem. Az új évre minden kedves horgásztársamnak azt kívánom, hogy az itt említett horgászatoktól soha ne legyen rosszabban része! Köszönöm, hogy elolvastad!
Írta és fényképezte: Kovács Kristóf
