Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy a sok év alatt megfogott halakból, helyszínekből, horgászélményekből melyekre emlékszem legszívesebben vissza, melyek azok a vízterületek, ahol kimagasló eredményt értem el, és összességében mire vagyok a legbüszkébb. A pontyhorgászok körében általában erre egyértelmű a válasz, az szinte bizonyos, hogy sokaknak a kapitális hal megfogása jelenti a legnagyobb élményt, és a mindenkori rekord újbóli megdöntése a cél. Ezek az élmények gyakorta felejthetetlenek maradnak, de vajon tényleg csak ennyiről szólna az egész?! Esetemben a válasz egyértelműen nem: véleményem szerint arra lehet legbüszkébb egy horgász, amiért a legtöbbet „dolgozott”, ami a legtöbb erőfeszítésébe került, amiért szinte bármit megtett volna csak, hogy sikerüljön, és amikor e „munka” gyümölcse beérik és végre sikerül, az az igazi büszkeség és egyben nagyszerű és felejthetetlen érzés!
Kevés horgász beszél őszintén a megélt kudarcairól, azokról a nehéz helyzetekről és negatív élményekről, amik sajnos - ha akarjuk, ha nem - időnként mégis előfordulnak. Kedvenc horgásztavamon kívül szívesen látogatom a környékbeli kisebb-nagyobb tavakat is. Minden új helyszín, egy megfejtésre váró új rejtély, amit az esetek döntő többségében viszonylag rövid időn belül sikerül megoldanom. Ez mindig nagyon jó érzéssel tölt el, mindig sikernek számít egy új, ismeretlen helyszínen halat fogni. Vannak helyzetek viszont, amikor nem megy minden ilyen simán. 2012 decemberében látogattam el először a Szegeden található Lencsés Horgásztóra. Sok jót hallottam már róla, sok horgászversenynek ad otthont ez a tó, több horgászbarátom is sok szép fogással biztatott arra, hogy mindenképpen tegyek egy próbát én is. A víz jellegét tekintve bányató, jellemző mélysége 2-3 m, de néhol a 4-5 métert is meghaladja. Viszonylag nagy kiterjedésű, kb. 8 hektáron terül el. A halakat heti rendszerességgel telepítik, az 5 kg feletti egyedeket pedig a helyi szabályok védik, ennek köszönhetően egy igen jól halasított vízről van szó. A sok nagytestű ponty és amur mellett megtalálható itt a kárász, vannak keszegfélék és tokhalak, de a tó nagyon szép ragadozóhal-állománnyal is bír, az idei év februárjában, pl. egy 47 kg-os harcsa akadt itt horogra. Sajnos a törpeharcsa is jelen van elég nagy számban. A tó egész évben látogatható és a vele már teljesen egybeforrt étterem is, aminek, a bejárata mellett lehet a tavat megközelíteni. Kulturált környezetben, Szeged „közepén” egy igazi kis horgász paradicsom!
Első horgászatom alkalmával, egy rendkívül hideg, szeles napot sikerült kiválasztanom, ami decemberben nem is annyira meglepő. A tópartra érkezve elég sok elszánt helyi horgásszal találkoztam, ami akkor biztatónak tűnt számomra is. A tavat körbejárva és a helyiek véleményét szem előtt tartva választottam ki a horgászhelyemet. Az egész napos horgászat alatt rengeteg féle csalival és trükkel próbáltam becserkészni a halakat, de a spiccek mozdulatlanok maradtak. Ilyen helyzetekben szoktam gyakran hallani, hogy „persze, már hideg a víz, nem úgy esznek a halak, talán már el is vermeltek, nincs értelme horgászni!”… Én ebben a „nem eszik a hal” dologban nem hiszek és nem is tudok beletörődni soha, pláne, hogy a mellettem horgászók elég szép számmal fogtak pontyokat azon a napon is. Roppant frusztráló érzés az, amikor körülöttem fogják a halat, én meg ülök a semmin és nem tudok kapást kicsikarni. Akárhogy is, a horgászatra szánt idő véget ért, én pedig kapás nélkül úsztam meg a napot. Kicsit csalódottan mentem haza, de biztos voltam benne, hogy ennek még lesz folytatása A mai napig minden horgászatból tanulok valamit, fontosnak tartom, hogy egy gyengén sikerült horgásznap után is otthon, nyugodt környezetben értékeljem ki a történteket. A kudarcok legalább olyan fontosak, mint a sikeres horgásznapok, hisz ezekből tanulva legközelebb már elkerülhetjük őket.
2013 februárjában próbálkoztam újra, hasonló „eredményt” értem el, mint az első alkalommal. Abban az évben még háromszor tettem próbát, és az öt horgászatom alkalmával mindössze egy kis kárászt tudtam fogni. Akármennyit is gondolkoztam a dolgon, egész egyszerűen képtelen voltam megfejteni a „lencsés-tavi rejtélyt”. Hosszú ideig el is kerültem ezt a tavat, de minden sikeres horgászatom után, amit más vízterületeken értem el, mindig ott motoszkált a fejemben, hogy van egy olyan hely, ahol, ha a fejem tetejére állok, akkor sem bírok halat fogni. Ez az érzés egy idő után már szabályosan zavart, pláne, hogy láttam többi horgásztársam fogásait is közben. Az idei év nyarán újult erővel és sok új ötlettel ismét üldözőbe vettem a Lencsés Horgásztó pontyait. Az első bedobásokat követően rövid időn belül határozott kapással megérkezett az első pontyom. Nem volt nagy, de már ponty volt, megtört a jég végre. Több pontyot is sikerült fognom aznap, ezek közül a legnagyobb egy 4,90 kg-os tükrös volt, ami minden várakozásomat felülmúlta.
A jól sikerült horgászat után tettem még a nyáron egy-két próbát kisebb-nagyobb sikerrel.
A nagy nap
Amennyi szabadidőm csak van, azt gyakorlatilag horgászattal töltöm. Legyen akár tél és dermesztő hideg, vagy éppen 40 fok árnyékban, esetleg szakadó eső vagy hóesés, nekem a vízparton a helyem. Kedvenc időszakom egyértelműen az őszi szezon, tapasztalataim alapján ilyenkor kerül a szákba a legtöbb hal. Vizeink hőmérséklete szép lassan csökken, a halak elkezdenek készülni a télre és megpróbálnak minél több táplálékot magukhoz venni. Ha egy kis szerencsénk van, ebben az időszakban szép, napos és kellemes időben is részünk lehet a vízparton - úgy gondolom, ennél jobb időszak nem kínálkozik a horgászatra. Október 3-án újra üldözőbe vettem a fent említett tó pontyait. A nyáron gyűjtött saját tapasztalatokkal és a többi horgásztól ellesett praktikákkal felvértezve, bizakodva kezdtem el reggel a kipakolást és a szerelékek összeállítását. A tó két részre osztható, az első fele, a sekélyebb víz miatt, főként az úszós és finomszerelékes horgászok kedvenc helye, míg a tó belső része a bojlisok körében igazán népszerű. Aznapi horgászhelyemnek a tó a „bojlis” részre eső sarkát választottam.
A felszerelés és a végszerelék
Eddigi tapasztalataim alapján ezen a tavon is a nagy dobótávolság a siker legfontosabb feltétele. Távoli, pontos dobásokhoz megfelelő horgászeszközök, precízen összeállított végszerelék és egy „kis” rutin”szükséges. E célra két kedvenc 4,20-as Team Feeder Master Carp Feeder botomat vittem magammal, a hozzájuk illő Team Feeder Special 550M LCS orsókkal. A nyáron használt heavy spicceket a közepes erősségűekre (medium) cseréltem, ezzel az óvatosabb kapások is könnyebben észrevehetők és nagyobb biztonsággal használhatunk vékonyabb horogelőkét is.
Az orsók dobjára 20-as Haldorádó Pellet Line zsinórt csévéltem, amire fonott dobóelőkét kötöttem a lendületes dobások miatt. Erre a célra a Power Pro zsinórját használtam 15-ös méretben. A fonott dobóelőkére elsőként egy nagyméretű gumiütközőt fűztem fel, majd következett a végszerelék lelke, nagy kedvencem, a Haldorádó Method Flat Feeder kosár 30 g-os változata, ezt követte egy Korum gyorskapcsos gyöngy közepes méretben, és ebbe akasztottam bele a kb. 12 centis, 0,12 mm-es Haldorádó Braxx fonott előkezsinórra kötött Gardner Mugga horgot. Gyakran használom ezt a horogtípust, tökéletesen akad minden helyzetben, ezzel van a legkevesebb halvesztésem. 10-es és 12-es méretben használom. A 10-es méret egyik nagy előnye, hogy a súlya pont akkora, hogy egy 12 mm-es lebegő pelletet a fenéken tart, csak a csali lebeg a hajszálelőkén, a horog pedig a mederfeneket karcolja. Az így felkínált csali ritkán marad érintetlen. A 12-es méret ideális a kisebb csalikhoz, csalikombinációkhoz és az érzékeny horgászatokhoz. Ezt már elemeli a fenékről egy 12 mm-es lebegő pellet is, de sokszor pont így lehetünk eredményesek: egy lebegő csali nehezék segítségével mi szabályozhatjuk a lebegés mértékét.
A horgászat stratégiája és az etetőanyag
Minden horgászat előtt fejben elkészítek egy „forgatókönyvet”, előre eltervezem, hogy pontosan, hogyan és miként horgászom aznap. Ezt az előre elgondolt stratégiát természetesen rugalmasan kell kezelni, aminek mindenképpen igazodni kell az aktuális horgászvízhez és a körülményekhez, esetleg a nap folyamán utóbbiak változásaihoz. A végszerelék összeállításából egyértelműen kiderül, hogy nagy távolságba akartam horgászni. Minden horgászat előtt nagy kérdés, hogy kell-e etetni, és ha igen, mennyit, valamint hogy mennyire legyen az koncentrált. Egyértelműen állíthatom, hogy ez vízterülettől függ, ahány víz annyi szokás! Sokaknak talán furcsának tűnhet, de a Method Flat Feeder kosarak is tökéletesek a kiakasztott zsinórklipszes etetéshez. Hasonlóan, mint a Pellet Feeder kosaraknál, egy határozott, berántó mozdulattal kiszóródik a beléjük töltött etetőanyag.
Egy olyan etetőanyaggal készültem erre a napra, ami az eddigi horgászataim során mindig kiemelkedően teljesített, és ez nem más, mint a Pellet Pack Turbo Fagyos Ponty. Miben is rejlik ennek az anyagnak a sikere, és mit tartalmaz egy-egy doboz? A dobozt kibontva egy zacskóban 800 g etető pelletet, egy pellet ragasztóport és két folyékony aromát találunk, az egyik egy hideg vízi aroma, míg a másik egy sűrű Pellet Juice. A pellet szemeket először szárazon, a pellet ragasztóporral jól össze kell keverni, majd mindkét flakon aromát rá kell önteni. Ezután 2 dl víz szükséges hozzá, amit célszerű az aromás flakonokkal kimérni, így azokat kimosva egy csepp aroma sem vész kárba és garantáltan pontos lesz a ráöntött víz mennyisége is. Fontos, hogy ezt a műveletet már a horgászat előtti este érdemes elvégezni, hogy a pellet szemek tökéletesen felpuhuljanak, valamint hogy jól összeérjenek az ízek. Az esetek nagy részében már otthon elkészítem az etetőanyagokat, ekkor viszont mindig szénsavmentes ásványvizet használok, és ez a Pellet Packra is igaz. A csapvízben sok olyan vegyület lehet, ami elronthatja az etetőanyagunkat. A másnapra tökéletesen felpuhult pellet szemek kosárba is tölthetők, de alapozó etetésre is kiválóan alkalmasak. A sok apró pellet szem egy nyomásra gombóccá formálható, de a vízbe érve azonnal „szétrobban” és külön életet él minden egyes szem. A hideg vízi aroma nagy sűrűsége miatt laposan a meder fenéken terjed, ahol ilyenkor tartózkodnak a halak. Ha erre rátalál a hal, garantáltan nem megy el onnan, ameddig akár csak egyetlen pelletet is talál. Ez a keverék remekül teljesít az átlagos horgászatok alkalmával és a horgászversenyeken egyaránt. A szeptemberben általam megrendezett, helyi feederbotos versenyen elért győzelmemet is ennek az anyagnak köszönhettem. Ha kosárba töltjük, gyakorta megfigyelhető, hogy a kapás előtti percekben már meg-megmozdul a bot spicce, ami egyértelműen arra utal, hogy pikkelyes barátunk rátalált kosár körül szétterülő finom falatokra. Ezután ritkán marad el a kapás.
Ezzel a keverékkel dobtam kora reggel 20 alapozó etető dobást, amit a Flat kosarakkal végeztem el, majd ugyanezzel is horgásztam egésznap. A dobásokat nem kiakasztott zsinórklipszes technikával hajtottam végre és az átlagosnál kicsit jobban szét is terítettem az etetést (persze ez nem azt jelenti, hogy egy focipálya nagyságú területet etettem meg). Ezek az alapozó dobások durván 95-100 méterre csapódtak be. Tervem az volt, hogy az egyik botommal az etetésen horgászom, míg a másikkal túldobálom azt és a peremét horgászom meg. Egy szűk órán belül egyértelmű jelei látszottak annak, hogy a halak megérkeztek és jó étvággyal eszik a finom falatokat.
A tó „meghódítása”
Az alapozó etetés elvégzése után gyorsan felcsaliztam, és mehettek a helyükre a végszerelékek… de milyen csalik is illenek ehhez a „gyümölcsös” ízű, pelletes etetéshez? Elsősorban természetesen az ízben hozzá illő és édesebb csalik. Hosszú évek tapasztalata alapján azonban bátran ki merem jelenteni, hogy remekül működik a „büdös”, halas jellegű csalikkal is. Szinte bármilyen vízen is horgászom, az első két bedobást két kedvenc csalimmal végzem el, most is így volt. Az egyik hajszálelőkére a Fluo Ananászt fűztem, míg a másikra a Carp Bonbont Black Squid ízesítésben. Ezek a csalik mindig megmutatják, milyen halak élnek a tóban, soha nem hagynak cserben. Mindkét csalit a Flat kosár belsejében, Pellet Packba csomagolva dobtam be. A nagy dobásokat nagyon megnehezítette, hogy a tavat körbezáró kerítés rendkívül közel van, így csak egy gyorsan rögtönzött technikával tudtam bedobni rendesen.
Az első bedobásokat követően lehetett számítani a halakra, hiszen nagyon szépen ráálltak az etetésre, rengeteg halfordulás jelezte jelenlétüket.
Ezután felgyorsultak az események, ritkán volt mozdulatlan mindkét botom spicce.
A kifogott halak mennyisége és a rendkívül sűrű kapások minden elképzelésemet felülmúlták. A halak nagyon gyorsan lereagálták a bedobott csalogatóanyagokat, szinte minden esetben az első 10 percben megérkezett a kapás, de volt, hogy mindössze másfél percet töltött a végszerelék a vízben. Ha ez a 10-15 perc eltelt, és nem volt kapás, minden esetben újradobtam, mert a reggeli és a délelőtti próbák egyértelműen bebizonyították, hogy ha ennyi idő alatt nem veszi fel a hal a csalit, akkor sajnos akár egy órát is ázhat a vízben, akkor sem fogja. Ugyanakkor egy új dobással gyakorta szinte azonnal megérkezett a kapás. Többfajta csalit kipróbáltam, a legérdekesebb és az igazi átütő sikert meghozó csalikombináció a következő volt: 1 szem Top Method Soft Pellet Green Pepper ízesítésben és mellé, 2 szem csonti. Természetesen ezt a kombinációt horogra tűzve használtam.
Természetesen ennek a fogásnak megörülve tovább próbálkoztam ezzel a kombinációval, de érdemi eredményt nem tudtam már vele elérni, mert vagy a törpeharcsa vette fel, vagy a kisebb halak csipkedték a csontit.
Az átlagos méretű pontyok továbbra is szépen jöttek, közéjük keveredett be egy szép, 1,28 kg-os ezüstkárász.
A nap sikeressége egyértelműen a remek stratégiának, a rendkívül fogós csalogatóanyagoknak és a kellően magas légnyomásnak volt köszönhető.
A horgásznap összegzése
Összesen 13 db pontyot, 1 kárászt, 1 keszeget és 2 törpeharcsát fogtam a nap folyamán. A legnagyobb pontyom súlya 6,50 kg volt, ami ezen a tavon az egyéni rekordomat is jelenti egyben. A napi összfogás durván 38 kg, amit 9 óra horgászat alatt és mindössze 1 kg Pellet Pack használatával értem el. E horgásznap után most már bátran kijelenthetem, hogy a Lencsés Horgásztavat is sikeresen meg „hódítottam”Ezt a rejtélyt is - ha nehezen is, de - megfejtettem. Biztos vagyok benne, hogy ennél még nagyobb és szebb fogásaim is lesznek ezen a tavon, de ez a horgásznap örökre felejthetetlen marad számomra. A siker kulcsa egyértelműen az etetőanyag-választás volt. A Pellet Pack ismét bebizonyította, hogy minden körülmények közt megállja a helyét, garancia a jó fogásra!
Írta: Borbiró Ádám
Fotók: Libor Erika, Borbiró Ádám
