Talán meglepő, hogy lány létemre horgászbotot ragadva vágok neki a vizeknek. Ha azt mondták volna nekem 2 évvel ezelőtt, hogy pecázni fogok rendszeresen, én magam sem hittem volna el. Az itt részletezett horgászatom egy halasított bányatavon zajlik, Spro Mantova Feeder botommal és egy Spro FREELinerXR orsóval birkózom meg a tó uszonyosaival. Ha érdekel, hogyan szerettem meg a horgászatot és miképpen sikerült a felszereléssel partra segítenem a halakat, tartsatok velem!
Kezdjük az elején!
A barátom rendszeresen jár(t) horgászni, én meg általában elkísértem. Így szépen lassan megismerkedtem a halakkal, a módszerekkel és minden egyes apró kis trükkel. Egyik alkalommal barátom halfárasztás közben szólt nekem, hogy kapás van a másik boton. Gyorsan bevágtam, és megkezdődött életem első fárasztása. Folyamatosan kaptam az utasításokat és sikerült megszákolni a 2,2 kg-os tükörpontyot. Innentől kezdve nem volt megállás. Csaliztam, bedobtam, fárasztottam. Röviden, így indult a horgászat iránti szeretetem.
A horgásztó
Halasított bányató. Fő halai: ponty, amur, kárász. Medre folyamatosan mélyülő, törésekkel tarkított, legmélyebb pontja 9 méter is lehet. Környezete szép, rendezett. A part füves, egyik oldalt a fák biztosítják az árnyékot.
A bekevert etetőanyag:
- 2 kg Haldorádó Nagy Ponty
- 0,5 kg VAN DEN EYNDE kukoricapogácsa
- 1 flakon Haldorádó Nagy Ponty aroma
Kezdésnek a 0,5 kg kukoricapogácsát 1 liter vízzel felengedtem. Amíg ázott a TTX, addig felállítottam a horgászállásomat és megreggeliztem.
Amikor tejbegrízhez hasonló állagú lett a kukoricapogácsa, a 2 kg Haldorádó Nagy Ponty száraz keveréket hozzáöntöttem és jól eldolgoztam.
Az aromát nem felejtettem el, amikor a keverék szemcséi tökéletesen megszívták magukat, akkor öntöttem rá az 1 flakon Nagy Ponty Tuningot. Miért hagytam az aromát ennyire a végére? Azért, mert megfigyelésem alapján úgy a leghatásosabb itt az aroma, ha a keverékhez csak közvetlenül a vízbe juttatás előtt teszem. Ez most is így volt, amint elkevertem az aromát, már dobtam is be az alapozó gombócokat.
A horgászat
Alapozó etetés után felcsaliztam horgomat, megtöltöttem a kosaram és dobtam is be a helyére a végszereléket. A botot elhelyeztem az állványon és vártam az első jelentkezőt. Az apró mozdításoknak nem vágtam be, de amikor a spicc erőteljesebben begörbült, azonnal a bothoz nyúltam. Megvan az első hal! Mozgásából érezhető volt, hogy egy kisebb testű halacskával van dolgom. Könnyedén megmerítettem és fényképezés után engedtem is vissza.
Az első hal meghozta a többit is. Hemzsegtek az etetésen a kárászok, folyamatosan görbült a botspicc a sok éhes jelentkezőtől. No de még nem esett szó arról, mi az a csali, ami így felkeltette a halak figyelmét, és hogy miképp kínáltam fel nekik. Ezen a tavon a „csodacsali”, ami minden mást lever, a VAN DEN EYNDE SUPER Fishmeal.
Ezt a puha pelletet a következőképpen kínáltam fel a halaknak. A horogra nem tűzhettem közvetlenül, mert akkor vagy szétrepedt, vagy csak 1-2 darabot tudtam feltenni. A legjobb megoldásnak azt találtam, hogy kivettem pár darabot a dobozból és vártam, amíg picit megszáradtak. Vékony fűzőtűre 4 darabot felfűztem, és így könnyedén hajszálelőkére tudtam helyezni. Stopperrel rögzítettem és dobtam is be.
A képen jól látszik a végszerelék: 15 centiméteres gubancgátló cső, aminek karabinerébe egy 15 grammos rakétakosarat csatlakoztattam; a gubancgátló cső alatt egy gumigolyó, alatta egy forgó, amibe belehurkolva a 12 cm-es 0,10 mm-es fonott előke. A horog Gamakatsu Method Hook volt 6-os méretben.
Eleinte a kárászok uralták az etetést, de azért már megjelentek belőlük is a nagyobbak is.
A peca folyamán próbálkoztam számos más csalival is, de sajnos eredménytelenül. Egy dolog miatt nem keseredtem el: a körülöttem ülő horgászok sem fogtak még pontyot. Felfűztem a hajszálelőkére a már jól bevált puha pelletet és vártam.
Most nem voltak kisebb mozdítások, se odakapások, most teljesen mozdulatlanul állt a spicc. Azt hittem, már leesett a csali vagy leették, csak nem vettem észre, ezért felfűztem a következő csalizáshoz a szokásos 4 darab puha pelletet a fűzőtűre. Egy pillanatra nem figyeltem oda, és máris 90 fokba hajlott a botom! Ennek már a fele sem tréfa! A fék úgy szólt, mintha minden damilt le akarna magáról dobni. A hal tombolt, erőteljes nekirugaszkodásokkal próbált menekülni. Erre vártam! Teszteljük a botot meg az orsót termetesebb halon is! A bot hibátlanul felőrölte a hal kirohanásait. Az orsó precízen beállított fékje tette a dolgát úgy, ahogy azt a horgász elvárja. Már fáradt a kicsike.
Szákot a vízbe helyeztem és sikeresen beletereltem a gyönyörű pikkelyest. Ez már megvan! Szép küzdelem volt.
Reméltem, hogy megérkeztek a pontyok az etetésre, hogy ez a szépség nem csak egy eltévedt beeső vendég volt, de sajnos csak újabb kárászokat sikerült megszákolnom.
Az egyik bedobás után tenném le a botot a tartóra, de még feneket sem ért a végszerelék, máris húzta a hal. „Ez biztos amur lesz!”, gondoltam magamban… de ezt már nem tudjuk meg, mert kipattant a horog a szájából.
Napi összegzés
Véget ért a mai napra tervezett horgászidő. Pár szóban összegezném a mai napot.
A horgászat célja a bot és az orsó tesztelése volt. Sajnos nem jött annyi nagytestű ponty, mint ahogy terveztem, de azért a két kifogott pontyon is érezhető volt, mire képes a Mantova meg a Freeliner együtt. A horgászat napján egyetlen csalival sikerült minden halat megfognom, hiába próbálkoztam bármi mással. Ez a csali a VDE Super Fishmeal volt.
Két pontyot írtam, de még csak egyről esett szó. Azért, mert búcsúzóul még egy pikkelyes megtisztelt. Ezzel a szép ponttyal köszönök el én is:
Írta: Józsa Nikolett
