Egy nyári forró délutánon kimentem a barátommal horgászni a közeli zirci Mayer-tóra. Az előre lefoglalt helyünket elfoglalták, így más helyre kényszerültünk. Az a hely a reggeli órákban eredményes, de mi viszont csak délután, kora estére mentünk ki. Emiatt nem is számítottunk nagy sikerre, de a cél halfogás volt. Hogy sikerült-e? Ha érdekel, tarts velünk!
A nagy melegre kétféle etetővel készültünk, a Vad Ponttyal és az Édes Ananásszal. Azért gondoltunk ezekre, mert ismereteink szerint ilyen körülmények között működni fognak. A Vad Pontyot csemegekukoricával tuningoltuk, míg a meleg vízi etetőt áztatott takarmánykukoricával dúsítottuk.
A csalik tekintetében kihoztunk mindent, de inkább a kukoricákra fektettük a hangsúlyt. A későbbiek folyamán kiderült, hogy a döntésünk jónak bizonyult.
Alapozó etetést nem bottal végeztük, hanem a megjelölt helyekre a túloldalról áztatott-főzött kukoricát szórtunk.
A horgászat folyamán kiderült, hogy az etetett hely nem vált be annyira, hiszen onnan csak 1 hal jött. A váltást később egy véletlenül elrontott dobás alapozta meg, amivel a parttól körülbelül 15 méterig jutott a szerelék. Nem húztuk ki, hanem egy próba erejéig bennhagytuk…
Fejenként egy-egy feeder- és fenekező bottal próbálkoztunk. A fenekezőkre Haldorádós etetőkből készült bojlikat tettünk kolbászos (Magyar Betyár) ízben. A feedereken erjesztett, csemege, és Vad Szilva aromával pácolt kukoricákat próbáltunk.
A nagy haltalanság közepette végre megszólalt az egyik bot kapásjelzője. Barátom bevágott, csak utána jöttünk rá, hogy ez a közelebbi távolságra bejuttatott szerelék volt.
Rájöttünk, hogy nem mindig a távoli horgászat eredményes (a távoli is csak kb. 40 méter volt), hanem a közeli partszéli horgászat is. Egy bot kivételével áttértünk a kisebb távolságra, de most nem etettünk. Meg is lett az eredménye, a fenekező botom jelzője megszólalt, én meg bevágtam.
Mindketten 12-es fonott előkét használtunk csomónélküli kötéssel rögzített horoggal, arra tettük fel a csalit.
Közben barátom feederbotja sem tétlenkedett, határozott begörbüléssel jelezte, van itt egy jelentkező. Hogy ki is? A következő fotóalany:
A hal visszaengedése után barátom fenekező botján ismét kapás - azt a halat is gyorsan szákba terelte.
Egy kisebb szünet után, napnyugtakor erős kapásra lettünk figyelmesek az egyik fenekező boton. A hal Vad Szilvás kukoricára jött és erőteljesen küzdött. Kíváncsi volt a naplementére…
A horgászat vége gyorsan eljött, de még nem adtuk fel a halfogást. Pár pillanatkép a mai horgászatról:
A pakolás közben jelentkezett barátom horgára ez a ponty, mely ismét a Vad Szilvás csemegére kapott
A képek is mutatják, hogy a kukoricákba fektetett bizalmunk bevált, szép halakat adott, összesen 6 példányt. Az első helyválasztás nem vált be, de a véletlenek csodákra képesek. A helyi horgászok szerint itt csak reggel lehetünk eredményesek, azonban mi ezt megcáfoltuk, kellő bizonyítékkal bemutattuk, másképp is lehet itt sikerrel horgászni.
Írta: Nagy Bence
Fotózta: Nagy Márton, Szakács Krisztián