Ebben az évben úgy gondoltam, hogy tudásom több vízterületen is próbára teszem, legyen az mesterséges tó vagy legnehezebben meghorgászható vadvíz. Már előre elterveztem, hogy az első helyszínem a Bárándon lévő Haltanya horgásztó lesz. Nagyon vártam azt a pillanatot, amikor már a vízparton lehetek! Gondolom, rajtam kívül sokakban megfogalmazódott ez az érzés a hosszú téli napok alatt. Hogy mi történt az egy nap alatt? Ha velem tartatok, megtudjátok!
Nagyon régen szeretnék már eljutni erre a kis tóra, hogy próbára tehessem tudásomat és szerelésemet. Hogy mi ebben a vicces? Az, hogy a tó a szomszéd faluban található, tőlünk mindössze 9 km-re. Bevallom, emiatt kicsit szégyelltem is magam.
A horgászatot március 11-re terveztem. Tudtam, hogy bármi is lesz ezen a napon, legyen az szél, eső, hó, fagy, a horgászatot nem fogom elnapolni. A kalandnak nem egyedül vágtam neki, elkísért édesapám, aki egyben állandó horgásztársam is. A horgászat előtt a tógazdával, Kovács Attilával értekeztem, aki a tudtomra adta, hogy március 9-én olvadt el teljesen a jég a tóról. Nagyon kedves és segítőkész volt, ezúton is köszönök szépen neki mindent!
Mint már említettem, a tó nagyon közel van hozzánk, emiatt - és a környezettudatosság miatt is - közlekedési eszközként a vonatot választottuk. Az állomástól nem messze, biciklivel mindössze 7-8 percre található a tó.
Reggel fél hétkor indult a vonat, ami nekünk tökéletes volt, mivel a tó 7 órakor nyitott. Szép idő fogadott minket, csak egy baj volt: a napnak csak fénye volt, ereje nem sok. A hőmérő higanyszála nem nagyon akarta túllépni a + 5 fokot. De nem voltunk telhetetlenek, a napsütésnek is örültünk nagyon.
A vonatra való nehézkes felpakolás és lepakolás után biciklire ültünk és célba vettük a tavat. Nagyon vártam már, hogy megpillanthassam a víztükröt, az első halról nem is beszélve. Rettentő sok időnek tűnt az a 7-8 perc menetidő, de odaértünk végre. Nagyon baráti fogadtatásban részesültünk a halőr személyében, aki röviden bemutatta a tavat. Megmondom őszintén, hogy meglepődtem, amikor megtudtam, hogy 3 és 5 méter között van a tó mélysége. Esélyeinket ez rontotta, mert 3-5 méter mélyen borzasztó hideg lehetett a víz. Érdekességképpen megmértük a víz felszínének hőmérsékletét, és a hőmérő bizony mindössze 2 fokot mutatott.
A vízmélység miatt nem keseredtünk el, mert bíztunk a tó szlogenjében: „Több van benne, mint gondolnád!”. Elfoglaltuk a helyünket és előkészítettük a „hozzávalókat”.
Ezen a napon két ízesítésű etetőanyagot használtam, az egyik a Mézes Pálinkás volt, a másik pedig a Nagy Ponty. A csalik nagy részét Finom pontypelletek alkották, de azért készültem lebegő pelletekkel és csontival is.
A Nagy Ponty fantázianévre hallgató etetőanyagot kevertem be először. A hideg idő miatt keveset, mindössze 4-5 gombócot jutattam be kiakasztott zsinórklipsz segítségével a velem szemben lévő nádfal elé.
Az etetőanyagot kicsit felturbóztam csemegekukoricával, csontival és gilisztával. Ez elég tartalmasnak nézett ki, reméltem, hogy a halak nem tudnak neki ellenállni. Miután az alapozó etetést elvégeztem, azt a botot be is vetettem. Jöhetnek a pontyok!
Taktikám az volt, hogy az előbb említett botommal a pontyokat veszem üldözőbe, a másikkal pedig a kárászokat, dévéreket, ezért a végszerelékek, az etetőanyag és a csali is különbözött.
A botok megegyeztek, mindkettő 3,60 m-es Mitchell Premium feeder volt, annyi különbséggel, hogy míg az egyiket zöld (medium) spiccel, addig a másikat sárga (light) spiccel használtam. Orsóim: egy Nevis Feeder Master 5000 22-es Nevis Sensor Fluo zsinórral, illetve egy Spro Aeronium Special feeder 555, amire Spro Carp Feeder zsinórt csévéltem fel 18-as méretben. Egyértelmű, hogy melyik orsónak melyik „sorsot” szántam. A pontyos végszerelékem a lehető legegyszerűbb volt, ami egy 30 grammos bordás, távdobó etetőkosárból állt, amit egy gumiütközővel megütköztettem, ezt követte egy gyorskapocs, amibe egy 12-es fonott zsinórral megkötött Gamakatsu 2260B 6-os méretű horog került.
A másik végszerelékem egy 25 grammos feeder etetőkosárból állt, amit egy tört gubancgátlós csőre helyeztem fel. Ezt is egy gumiütközővel ütköztettem meg. Ezután egy forgókapocs következett, majd egy 14-es monofil előkére kötött Gamakatsu Feeder Extra horog 8-as méretben.
Mivel még kipakolás közben voltunk, a féket lazára állítottam, hogy halljuk a kapást. Elkezdtem a Mézes Pálinkás etetőanyagot keverni, amihez mindössze egy kis csontit tettem. Éppen könyékig voltam az etetőanyagban, amikor a fék elkezdett „csörögni”. Nem volt sok időm, mert a hal az említett nádfalat vette célba - azonnal bevágtam. Meglepődtem, hogy ilyen hamar jött az első kapás. A hideg víz miatt a hal hamarabb megadta magát, édesapám megszákolta, és máris a pontymatracon találta magát.
Az első hal két darab Nagy Ponty Finom pontypelletre érkezett, amit horogra tűztem fel. Nagyon örültünk, hogy megvan az év első hala! A horogszabadítás, a fényképezés, és a horog ütötte seb kezelése után a kis ponty természetesen visszanyerte szabadságát.
Az első izgalmak után a végszerelék - ugyanolyan csalival - ment is vissza a helyére.
Időközben befejeztem a Mézes Pálinkás etetőanyag bekeverését, édesapám pedig elkészítette a végszereléket. 4-5 gombócot alapozó etetésként ide is bevetettem, majd a vékony húsú horogra fűzött csonticsokorral ment is a helyére a végszerelék. Így már mindkét bot akcióban volt, a spiccek alig várták, hogy rezegjenek!
Kis idő múlva érkezett is az első kapás a finomabb szerelékre. Tipikus kárászos kapás volt! Bevágás után éreztem, hogy megvan - hamar ki is került a partra.
Úgy látszott, hogy a „taktika” bevált, aminek nagyon örültem. Igaz, a kora reggeli ponty nem volt nagy, de örömet okozott, és elmondhatom magamról, hogy az év első horgászatán már fogtam pontyot, amihez a Haldorádó termékek segítettek hozzá!
Közben szépen gyülekeztek a kárászok, többségük csonticsokorra, bár volt olyan is, amelyik gilisztára jött, és volt, aminek ugyancsak a csonticsokor jött be Tenger Kincse folyékony dipbe mártva.
A levegő egy óra alatt borzasztóan lehűlt, a szél feltámadt, ami nem tett jót a halak kapókedvének, és a mi szemünknek sem, mivel nehezen láttuk a kapást. A nagy szél miatt a bottartó állványt előre döntöttük, hogy zsinór minél nagyobb része legyen a vízben, és kevésbé tudjon belekapni a szél.
Kapásokban szegény időszak következett - tán éppen nagy szél miatt. Néha-néha ugrott be egy-egy kárász, de egyébként semmi nem történt. Egy kis barátunk úszott arra, és kecsegtetett minket. Elég humoros volt, ahogyan mozgott!
A szél elkezdett csendesedni, ami jó hír volt, de a levegő ugyanolyan hideg maradt. A kárászoknak nem okozott ez különösebb problémát, a szél csendesülése után szépen megindultak. Éppen újracsaliztam az egyik boton, amikor apu szólt, hogy kapás, de a következő pillanatban már be is vágott. Szólt, hogy nem kárász, amiben bíztunk is, hiszen a pontyos szerelékre jött. Sikeres fárasztás után megszákoltuk.
Elfelejtettem említeni, de amikor édesapámmal megyek horgászni - ami nagyon sokszor megtörténik - mindig nagyobb halat fog, mint én. Mondanom sem kell, ez is nagyobb volt! Az egészséges tükrösünk egy Nagy Ponty és egy Mézes Pálinkás Finom pontypelletre éhezett meg, amiket Vörös Démon dipbe mártottam. Édesapám nagy örömmel engedte vissza idei első pontyát.
Most már tényleg elégedettek lehettünk, már csak azért is, mert a hideg idő ellenére rajtunk kívül voltak még a parton, de mindenkitől csak az elégedetlenkedő hangokat hallottuk. És még nem volt vége! Kis idő múlva újra kapás volt a „kárászos” boton. Bevágtam, éreztem, hogy ez sem kárász. Bizony nem is az volt!
Soha nem fogtam még dévérkeszeget, és így, hogy ez is összejött, abszolút sikeresnek titulálhatom ezt a horgászatot. Sajnos több élményben nem volt részünk, mert hamar sötétedett. Összességében a két pontyon kívül 41 darab kárászt és egy darab dévérkeszeget sikerült fognunk.
Természetesen ők is visszakerültek az éltető elemükbe.
A nap végén, pakolás közben gondolkoztam el azon, hogy nagyobb hal vajon miért nem jött felénk. Aztán eszembe jutott, hogy ne legyek elégedetlen, mert más horgászok nagyon keveset fogtak hozzánk képest, és a víz is nagyon hideg volt még. Két dolog biztos, az év első horgászata sikerrel járt, és ide még biztosan vissza fogunk jönni!
Készítette: Ifj. Ferenczi Lajos (ferenczi90)
Fényképezte: Ferenczi Lajos és Ifj. Ferenczi Lajos
