Böngészve az internetet csak úgy isszuk az információt, agyban is felkészülünk a következő szezon kezdetére. Ennek szerves részét képezi a megfelelő csalogatóanyagok kiválasztása. Rengeteg új termék került 2011 elején a piacra, és mivel én személy szerint vevő vagyok az újdonságokra, nem sokat tétováztam és beszereztem a legtetszetősebbeket. Bizony, Haldorádós viszonylatban újdonságoknak nem voltunk hiányában. Ezek kézbe kerülve csak úgy suttogták: „Vigyél ki a vízpartra, próbálj ki és fogj velem rengeteg halat!” Hát, engedtem a csábításnak…
Felkeltette érdeklődésemet az új kezdeményezés, a Magyar Betyár vonal erősítése. Ez a fantázianév egy erősen fűszeres, kolbászos ízesítést takar, vöröses-bordós színben. Kezdetben a Halibut Tuning pelletek kapták meg ízként ezt az aromát, majd őket követték a Finom pontypelletek, a Hybrid és az Oldódó pelletek. Ma már minden termék kapható Magyar Betyárral „ízesítve”. Horgászatomra (csupán) 3 új terméket vittem magammal. Az új, Döme Gábor által oly sokat bemutatott etetőanyagot, az áttörő újdonságnak számító Feeder Pordipet és az „ősi” csali tuningolt változatát, a Kukorica Tuningot - mindegyiket a Magyar Betyár ízesítű változatban.
A kiválasztott víz a szívemhez és lakhelyemhez is oly közeli paradicsom, a Verba tanya volt. Kora reggel kiérve a vízre hatalmas köd fogadott. Nyugalom volt. A háttérben felkelő Nap határozottan törve át a ködfalat, világította be a vizet, jelezvén, ma nem akar a felhők takarásában maradni.
A bepakolás a szokásosnál kicsit lassabban ment, hiába, no, több mint 3 hónapos volt a fagyszünet. Láda, trepni, matrac és merítő a helyén, már csak a bot és orsó felszerelése és az etetőanyag bekeverése maradt hátra. Feederbottal terveztem a horgászatot, de hogy ne érjen meglepetés, egy lágy pickert is hadrendbe állítottam. Feederbotom 3,6 m hosszú M/H erősségű Spro pálca egy Spro Incongnito LCS 555 orsóval kiegészítve. Zsinórom 0,20 mm-es Nevis Navy Feeder volt, amit 14-es fonott dobóelőkével erősítettem meg. Szerelékként a - mondhatni klasszikus - csonkított bordás kosárral ellátott távdobó szereléket használtam.
A szerelék után az etetőanyaggal kezdtem el foglalkozni. A csomagolást megbontva rögtön megcsapta az orromat a fűszeres kolbász erős illata, pontosabban legelőször a paprikáé. Kiöntve a csomagolásból már elsőre megszerezte nálam az első piros pontot, ugyanis szemcsemérete (eltérve az eddigiektől) igazán finom, a teljes etetőanyag apró szemű. Ezért a felnedvesítést a lehető legóvatosabban végeztem, igazán apránként. 3,5 dl vízzel nyerte el végleges állagát az anyag, a biztonság kedvéért 15 percre állni hagytam. Addig kiakasztottam a zsinóromat a klipszbe, ugyanis elsődlegesen a sziget előtti métereket szemeltem ki a horgászat helyéül, és nem szerettem volna folyamatosan a szigetre sétálgatni.
Nincs más teendőm, mint felcsalizni és bevetni a szereléket. Kezdésnek egy szem Tuning kukoricát és pár szem csontit tűztem, majd bedobtam. Hiába az élő csali, hiába a nagy kezdeti lendület, próbálkozásomat nem koronázta siker. Ezt a kombinációt próbálgattam egészen 10 óráig. Ekkor ráuntam, s hajszálelőkés horgom alá 2 szem kukoricát fűztem, amiket a pordipbe forgattam. Újult lendülettel vetettem a csalit a habok közé. Hol lebegtetve, hol kikönnyítve, hol simán fenékre fektetve kínáltam fel, ám kapás nélkül maradtam. „Na, frankó”, gondoltam, „beülök a tutiba, és nem tudok halat fogni”. Gyanús volt, hogy a körülöttem horgászók 11 óráig mindössze egy pontyot és egy tokot fogtak, az Isten tudja hány bottal… Nyilván egy időjárási front előtt álltunk, akkor szokták a halak ezt produkálni. A másnap nagy esővel és erős széllel megérkező front igazolta, hogy bizony, jól gondoltam! Na de vissza a horgászatra!
Utolsó lehetőségként Oldódó Magyar Betyár pelletet fűztem a hajszálelőkére, Pordipbe forgattam, ráadásul azt több rétegben, a csalira rányomkodva alkalmaztam.
Így elérünk egy úgynevezett paszta-hatást, csalinkat olyan szinten vonzóvá tehetjük, hogy szinte megkívánja az ember is :-)
Új csali, új remény! Türelmesen várok… „Na! Hoppá, valami van, valaki érdeklődést mutat a csalim iránt!” Határozott bevágással adtam a hal tudtára, hogy én legalább annyira meg akarom őt ismerni, mint ő a csalit! Keményen küzdő ellenfelem az ismeretlenség homályába merülve rendíthetetlenül küzdött. A parthoz érve ért a meglepetés az első burványlásnál. „Jé, ez egy tok!” Ahogyan ezt kimondtam, halam megadóan csusszant volna a merítőmbe, ha belefért volna… nagy nehezen azért összehoztam, és partra került az év első hala!
Mivel halam szabályosan szájba kapta a horgot, megbizonyosodtam arról, hogy ízlik neki a csalim. A kosár megtöltve repült vissza a hal útjára engedése után. Elgondolkodtam a dolgon, hogy talán csak van egy kis szerencsém, valamint működik az etetőanyag és a Magyar Betyár ízesítés. Következő kapásra nem kellett 20 kerek percnél többet várni, máris jelentkezett az újabb uszonyos. Nagyobb ellenállást éreztem a zsinór másik végén, mint annak előtte. „Talán ponty?”, futott át az agyamon, mielőtt part közelébe vontattam a halat. Első pipáltatás után jött a meglepetés egy még nagyobb tok képében! Hihetetlen! Tavaly egész évben ilyen halat szerettem volna fogni, és csupán egy darabot kényszerítettem partra ősszel, Pelletes Fekete etetővel és az abból kivett pellet + csonti kombinációval. Nosza, dupla vagy semmi! :-)
Kár volt a „dupla vagy semmi!” mondást emlegetni, ugyanis ahogy megfogtam a kettő darab tokot, az elkövetkezőkben - délután 3-ig - egy kapás sem jelentkezett. Eddig terveztem a pecát, a jóból ennyi is elég.
A horgászatot elemezve elmondhatom, hogy egy rendkívül halszegény napon a Haldorádó Magyar Betyár etetőanyag és a hozzá passzoló csalik adtak 2 halat. Két halat csupán, de azt a legjobbkor! Sokan hal nélkül maradtak, viszont engem átsegítettek a halfogók táborába!
Írta: Lábas Norbert (f31)
