16 éves megszállott horgászként eddig csak nappal volt lehetőségem a halak nyomába eredni, ezért most, hogy vége az iskolának ezen változtatni kell! Így megbeszéltem néhány barátommal, hogy kimegyünk a kedvenc helyünkre este és megnézzük, mit tartogat nekünk az orosi Erdélyi Major horgásztó. Június 20-án jutottunk ki a partra egy kiadós zápor után, és a tó hozta a formáját, mert ismét sikerült meglepnie minket.
20:00-kor megérkeztünk, felállítottunk a sátrat, és indult a peca! Hárman összesen 4 db bottal próbáltunk szerencsét. Gábor egy közel ötéves Master Class 360 MH feedert, míg Tamás egy 420 cm-es teleszkópos botot hozott. Én két szerelékkel horgásztam. Az egyik egy Nevis Legacy Carp feeder volt 390-es hosszban, a másik pedig egy 3 m-es EnergoTeam Rubin Bolognai bot. A feederen egy Spro Freeliner XR LCS 840-es volt, míg a bolognait egy EnergoTeam Extreme Spin 30-as orsóval szereltem fel.
Lassan besötétedett, de a botok végei és a kapásjelzők eleinte nem mozdultak, ám tíz óra körül a 390-es feeder elkezdett lemászni az állványról, miközben a nyeletőfék visítva engedte a dobról a damilt. Felemeltem a botot és elkezdtem fárasztani, azonban néhány perc után a hal leakadt a horogról. Nem tehettem mást, visszadobtam a szereléket ugyanarra a helyre és vártam.
Kozi botján a kapásjelző leugrott a damilról, az elektromos kapásjelző meg sipákolásba kezdett, de mivel ő távolabb volt, mondta, hogy csináljam én. Ezt a botot is felvettem, de a hal ellen esélyem nem volt… a fék folyamatosan pörgött, nem tudtam megállítani. Kis idő múlva a szörnyeteg eltörte a 25 kg-os teherbírású horgot. Mi meg csak álltunk és néztünk, hogy mi volt ez?!
Ezután csend lett. Újrakötöttük a végszereléket és visszadobtuk ugyanarra a helyre, de a halaknak nem kellett egyik csali sem. Éjfélig kellett várni, míg a bolognai bot vége eszeveszett rángatózásba kezdett. Berántok és megvan! Kezdődhet a fárasztás. Eddig a legnagyobb hal, amit ezzel a bottal fárasztottam, egy 1 kg-os balatoni keszeg volt, de ez a hal teljesen más volt. A fék nyekergett és több mint öt percet kellett várnom, mire megláttam az ellenfelem a lámpám fényénél. Szinte egyszerre kiáltottunk: „HARCSA!”. Újabb néhány perc után végre kezdett fáradni és sikerült a part közelébe húznom, de úgy gondolta, úszkál még egy kicsit. Végül tizenöt perc fárasztás után Kozinak sikerült megszákolni a gyönyörűséget.
Már a miénk volt a hal! A 16-os horog ott ült a szája szélében. Hoztuk a mérleget, ami pontosan 3 kg-ot mutatott. Ezzel a bot bebizonyította, hogy bírja a strapát és ahhoz képest, hogy legnagyobb átmérője 22 mm, van benne erő. A csali egy kis darab giliszta volt.
Ezután már nem sikerült halat fogni, úgyhogy a többiek elmentek aludni, de én maradtam, csak egy órára mentem be a sátorba. Reggel ötkor összepakoltunk és elindultunk haza.
Szerző: Bodnár Tamás (ttaammaass)
Fotók: Kozák Tamás, Szuhóczky Gábor, Bodnár Tamás
