Az idei évkezdet a feje tetejére állította az elmúlt években felépült tendenciát. A pontyhorgászok számára a téli hónapok általában a „leállást” jelentik, a felkészülést és az újdonságok beszerzését a következő szezonra. A szokatlanul enyhe januári-februári időjárás viszont olyan lehetőségeket nyújtott az igazán elszánt horgászok számára, hogy akár vízpartra merészkedhettek és megejthették az első horgászataikat. Természetesen én sem tettem másként, amint lehetőség volt horgászni, esőt, szelet, hideget nem nézve indultam is. Az ilyen korai próbálkozások nyilvánvalóan sokszor hoznak mozdulatlan spicceket, de egy kis szerencsével és a megfelelő csalogatóanyagokkal ilyenkor is eredményesek lehetünk…
Január 12. Ezen a napon sikerült megejtenem az idei első horgászatot olyan extrém körülmények közepette, mikor is a horgászatot megelőző napon a meghorgászott vízterület 75%-át még vékony jég borította. Lássuk be, ilyenkor mi is lehet az elvárás egy horgászattal szemben? Talán csak a horgászat öröme. Ha kapásig se jutottam volna el, az sem lett volna csoda, de a sok próbálkozás és a fagyoskodás meghozta az eredményt és egy 8 kg feletti ponty, továbbá egy 7 kg feletti tokhal is tiszteletét tette az első horgászatomon.
Miért is írtam mindezt le? Mert e horgászatom helyszínét a mezőhegyesi, Békás-tó adta, ami számomra egy jól ismert helyszín, úgymond hazai pálya. A fogáson felbuzdulva döntöttem el, hogy új vízterületeket fogok vallatni még a téli, kora tavaszi időszakban, hogy vajon ott mire jutok…? A tél a horgászatot követő hetekben a hazai vizek nagy részének felszínét jégpáncéllá szilárdította, ezt az időszakot használtam ki, hogy kinézzem a következő horgászataim helyszínét. Végül két vízterületre esett a választásom, amik egymástól teljesen eltérőek, de pont ez jelentette a kihívást.
Első vízterület: Lajosmizse - Szászpa Horgásztó
Egy rendkívül kulturált, nagyon jól halasított vízről van szó, de részletesen nem kell bemutatnom, hiszen a Haldorádó csapata éppen ezen a vízen forgatta Döme Gábor és Putz Tamás közös filmjét, a Hideg vízi pontyhorgászat feederrel 17. részét. Sajnos a horgászatom napjára komoly esőzéseket és csípős hideget jósoltak. Horgászatra az ilyen időjárás nem éppen hívogató, de ha pecáról van szó, nem ismerek lehetetlent!
A célom a hátráltató körülmények ellenére egyértelmű volt. Halat fogni! Mivel egy igen jól publikált helyszínről van szó, amiről ha valaki először látogat el ide, bőséges információt találhat már a Haldorádó Horgászportálon, a horgászat előtt én is átolvastam még egyszer az e vízzel kapcsolatos szakirodalmat. A helyválasztásom a tó hátsó részére esett, majdnem a szigettel szemben telepedtem le. Továbbá a cikkeket olvasva két dologban biztos voltam a horgászat előtt:
a kiválasztott horgászhelyen a siker kulcsa lehet a távoli dobás,
a Chilis Tintahal ízvilág egy jól működő alap lehet.
Az időjárás mintha csak azt várta volna, hogy végezzek a horgászat előtti teendőkkel, ugyanis mire elfoglaltam a helyemet, elkezdett esni…
A spiccek jó ideig mozdulatlanul várták az első jelentkezőt, én pedig reméltem, hogy jól fog működni a stratégia. Az első eseményre majd 2 órát kellett várnom, ekkor határozott húzós kapással jelentkezett a nap első hala.
A nap további részében a kapások száma hihetetlen módon nőtt. Beérni látszott az etetés, ugyanis kizárólag az etetésről vagy közvetlen közeléből tudtam kapást elérni…
A horgászatra fordítható idő ilyenkor jelentősen rövidebb, mint a nyári hónapokban, a borús idő pedig még korábbra hozta a sötétedést. A horgászat végére 12 db dévérkeszeget és 1 compót sikerült fognom. A pontyok és a tokok ezen a horgászaton elkerültek, de cseppet sem csalódottan pakoltam a nap végén. Ilyen körülmények között sikerült egy kapásokban gazdag napot zárnom, remekül szórakoztam. Egészen biztosan visszatérek még a Szászpa Horgásztóra egy későbbi, minden szempontból ideális időszakban!
Második vízterület: Majosháza - Harcsa horgásztó
Egy újonnan nyílt kavicsbánya tavat választottam a második meghorgászandó helyszínnek. Ebből már következik, hogy az előző helyszínhez képest egy még inkább idegen vízterület. Kavicsbánya lévén kristálytiszta vizű tó, amely 6 hektáros területtel bír. Jellemző mélysége 4-5 méter, legmélyebb (mért) pontja 6,70 m! A tó igen jelentős halállománya győzött meg a választásnál, ugyanis gyönyörű pontyok, kárászok várják az idelátogató horgászokat. Továbbá híres csukaállomány várja a pergetés szerelmeseit.
Érkezésemkor döbbenten tapasztaltam, hogy a legjobbnak vélt horgászhelyek mindegyikén már horgásztak. Egyedül a tavat „megfelező” félsziget jobb oldali vége volt szabad, így nem válogathattam, leültem oda. Egy olyan keveréket hoztam erre a helyszínre, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy egy tökéletes, univerzális megoldás, ha ismeretlen vízen horgászunk. Kellően tartalmas, attraktív és proteinben gazdag keverék, ami ilyenkor, a hideg vízi horgászatok során elengedhetetlen!
A stratégiámat rendkívül leegyszerűsítettem: kizárólag method módszerrel, Flat kosarakkal keresem a halakat és ha valahol sikerül kapást elérnem, akkor értelemszerűen azt a környéket próbálom meghorgászni a továbbiakban. Ez volt a terv!
Miközben az első kapásra vártam, volt időm szemlélni a körülöttem horgászó sporttársakat. A víz maximum 3-4 Celsius-fokos lehetett, az időjárás pedig hűvös, szeles arcát mutatta 7-8 fokos léghőmérséklettel.
Egy bányató sosem egyszerű helyszín, itt valahogy sosem lehet biztosra menni. Az első 2-3 óra teljesen eseménymentesen zárult. Egy-egy apró pöccintés jelentkezett a spiccen, de komolyabb történés nélkül vártam az első kapást.
Éppen egy új dobáson gondolkoztam, amikor végre megtörtént, amire vártam. Egy nagyon óvatos ejtős kapásra vághattam be.
Az első halam visszaengedése közben úgy éreztem, nem a nap utolsó halát tarthattam a kezemben, ezért mielőbb visszadobtam a kapást adó helyre. Meg is érkezett a következő kapás viszonylag gyorsan, de sajnos a hal lemaradt.
Az ilyen tiszta vizű tavak esetén véleményem szerint alaposan felértékelődik a Fluo Essencia használata. Jelentősen gyorsabban érhetünk el kapást, ha közvetlenül a csalira, majd az azt betakaró etetőanyag kupac tetejére is nyomunk ebből a látványos aromából.
Nyugodtan elmondható a majosházi tó lakóira, hogy hihetetlen erővel küzdenek a hideg víz ellenére is, élmény a halak fárasztása. További élményt jelent a tiszta, átlátható vízben a halak látványa fárasztás közben.
Ezen a napon próbálgattam több csalit is, de az egyértelmű favorit a már oly sok helyszínen bizonyító fokhagymás SpéciCorn volt.
A nap utolsó hala már az utolsó órában érkezett hatalmas húzós kapással, a bevágás után szinte megállt a bot a kezemben.
A nap végét a következő eredménnyel zártam: négy kapást sikerült elérnem, abból három halat tudtam szákba terelni. A nap legnagyobb hala egy gyönyörű, 8,10 kg-os tőponty volt! A nem ideális körülmények ellenére egy igen szórakoztató horgászaton vagyok túl. Köszönöm, Majosháza!
Ez a két horgászat tökéletesen bebizonyította, hogy a sikeres horgászat a hideg víz ellenére is kivitelezhető, akár számunkra soha ismeretlen vízterületen is. E fogási eredmények nyilván nem iránymutatóak, hiszen ahogy melegszik a víz, a fogási esélyeink úgy fognak robbanásszerűen nőni.
A két peca nagyban különbözött egymástól, szinte minden téren, de jó példa volt arra, hogy ilyenkor sem kell lemondanunk a halfogás öröméről, ha kellőképpen kitartóak és céltudatosak vagyunk!
Kívánok mindenkinek halakban gazdag szezont. És aki csak teheti, irány a vízpart!
Írta: Bugyinszki Gábor
Fotók: Héjja Bernadett