Végre itt a tavasz! A tavasz első sugallatára, na és a szülők jóváhagyásával horgászni indultam. A helyszín a Heves-megyei Recsk mellett található Búzásvölgyi-tó. A tó intenzíven telepített, főleg ponty, kárász és keszegfélék alkotják a horgászzsákmány nagy részét, de szép számmal akad amur és busa is. Ragadozóhalakból, süllő, csuka valamint harcsa van jelen.
Ilyenkor koratavasszal a legeredményesebb horgászmódszerek egyike a feederbottal - való horgászat. A módszer lényege abban rejlik, hogy a botra akár 20-as főzsinórt és 16-os előkét is felrakhatunk, mégsem szakad el, mivel a kapás érzékelésére szolgáló spicctag rendkívül lágy. Így a halak, a vékony előkének köszönhetően, ellenállást nem is érezve vehetik fel a horogra tűzött csalit.
Én egy 3.6 méteres feederbottal horgásztam, aminek a végébe az érzékenyebb spiccet illesztettem. Ilyenkor azért érdemesebb az érzékenyebb spiccel próbálkozni, mert a halak a hideg vízben nagyon gyengén kapnak, és a spicc ezeket a finom kapásokat sokkal jobban közvetíti a horgásznak.
A szerelék tört gubancgátlóval és erőgumival kombinált. Az erőgumi: 0,65 mm-es Drennan Power Gum. Az erőgumi azért fontos, mert így a vékony előke még véletlenül se szakad le, egy termetesebb hal kirohanásakor sem. Az etetőkosár 35 grammos drótos rakétakosár. Ezt teletömve etetőanyaggal, könnyedén el lehet dobni akár 70 m-ig is. Ez azért is jó, mert ha beszakad, nem dobtunk ki 200 Ft-ot az ablakon. A főzsinór 20-as Kamasaki Euro Match. Az előke ugyanez a márka csak 16-os méret. Szerintem ez egész jó damil és mindamellett, hogy jó az ára kedvező, elég sokat is bír. A horog 10-es. Én a kerek, öblösebb horgokat szeretem, mivel ezek sokkal több "húst" fognak, mint a hosszabb szárúak.
Az etetőanyagom Katus Ponty. A csali mindig nagy dilemmát okoz a horgászoknak, mivel ezen áll vagy bukik a horgászat eredményessége. Én csontit, gilisztát és csemegekukoricát választottam. Az élő fehérje dús csalikat kell ilyenkor, előnyben részesíteni /csemegekukoricára egyetlen kapás sem volt /, mivel a hal is ezeket a táplálékfajtákat fogyasztja előszeretettel.
A hely kiválasztása során, fontos szempont az időjárás. Ez főleg tavasszal fontos, amikor a halak a sekélyebb és mélyebb vizű helyek között vándorolnak, az időjárás változékonysága miatt. Mivel a horgászat előtti napokban erőteljes lehűlés volt, egy kb. 2m-es vízmélységű helyet választottam ki. A horgászat megkezdése előtt és a szerelék elkészítése után, az etetés következik. Az etetőanyagba kevert élőanyaggal /ez esetben csontival és gilisztával / fokozni lehet az etetőanyag hatékonyságát, mivel az etetésre érkező halak több időt töltenek itt.
Ha közelre horgászok, kézzel dobok be 5-6 gombócot. Messzebbre csak annyi amennyi az etetőkosárral bemegy. Az etetés után nagyon lassan indultak be a halak. Délelőtt alig volt kapás majd délután, amikor elkezdett esni az eső, egyre gyakoribbá váltak a kapások. Először a kisebb halak jelentkeztek, majd egyre nőtt az átlagsúly. A dévérek kapása egy-két pöccintés után, egy kisebb húzás volt Ha erre a húzásra bevágtam, mindig nagyon jól akadt a horog, viszont ha erre nem tudtam bevágni, általában már mélyre is nyelték. Volt néhány határozott botgörbítés is, amire "heves" ellenállás volt a válasz. A tettes egy kb. 30 dkg-os bodorka. Ezután váltakozva jöttek a kisebb dévérek és a bodorkák, ami nagyon élvezetessé tette a horgászatot. A horog mindig tökéletesen akadt. Sajnos az egész horgászat ideje egyetlen komolyabb hal se akadt horogra, viszont szép számmal akadt dévérkeszeg az apróbbakból valamint néhány termetesebb bodorka és ezüstkárász.
| 
|
A halak, a horgászat ideje alatt elég furcsán kaptak. Volt, amikor le se tudtam tenni a botot az állványra, mert egyből kapás volt. Másik bedobás alkalmával pedig, el kellett telnie 4-5 percnek, hogy kapás legyen. Átlagban 3-4 percenként fogtam egy keszeget, bár volt, hogy 10 percre is leállt a kapás. Ilyenkor kicsit arrébb húztam az egész szereléket. Az ilyen mozgatás hatására egyből volt kapás. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy lesüllyedt a csali az iszapba vagy esetleg vízinövény takarta el a felcsalizott horgot a halak elől. Persze ezt csak akadómentes helyen lehet alkalmazni, mert biztos, hogy egyből leakadna az egész szerelék. A ráetetést nem tartottam fontosnak, hiszen az etetőkosárral is kellő mennyiségű etetőanyagot tudtam bejuttatni, amit a "folyamatos" kapás is igazolt. Ahogy egyre kezdett sötétedni, úgy ritkultak a kapások, míg végül teljesen leállt. Ennek az lehetett az oka, hogy az etetésen tartózkodó halak teljesen kipucolták azt, így már nem volt semmi, ami ott tartaná őket, tovább álltak. De nem is baj, hiszen már úgyis sötét volt és eljött az ideje a távozásnak.
Az eredmény végül 6 kiló keszeg lett, amiben fontos szerepet játszott az etetőanyag fajtája is. Mielőtt elindultunk az autóval még egyszer végignéztem a tavon, és magamban megköszöntem a tónak ezt a csodálatos horgásznapot. Az úton hazafele, már a következő horgászatot tervezgettem, amikor is majd a pontyokat fogom megvámolni, természetesen a feederbotommal.
Barkóczi Gergely /fabrique/
