A mai rohanó társadalom egyetemes problémája az időhiány. Megannyi teendő, munka, tanulás és kötelezettség mellett nem egyszerű szabadidőt találni, hogy hódolhassunk kedvenc sportunknak. Amennyiben sikerül, a legtöbb horgász esetében ez manapság egy hétvégi, félnapos horgászatra korlátozódik. Ilyen rövid idő alatt rengeteg tényező dolgozhat ellenünk, ezért különösképpen felértékelődik, mennyi figyelmet áldozunk a felkészülésre és felszereléseink összeállítására. Miként lehetünk sikeresek, hogyan érhetünk el látványos fogásokat a gyakran nehéz körülmények mellett is? Erre igyekszem választ adni a következőkben…
Horgászhely kiválasztása:
Mostani horgászatom helyszínéül egyik kedvenc vizemet, a heves megyei Rab Horgásztavat választottam. Ehhez a fantasztikus, sokrétű vízterülethez fűződik egyéni pontyrekordom és számtalan horgászélményem, melyek időről időre formálják, gyarapítják tudásomat. A tó egyik fő jellegzetessége, amiért többek közt kifejezetten kedvelem, hogy egészen rendkívüli és gazdag halállománnyal rendelkezik, mégsem adja könnyen a kincseit. Itt bizony nem ugrik a horgászok ölébe magától a hal! Legyen szó bármilyen (pontyozó) horgászmódszerről, ha etető- és csalogatóanyagaink összeállítása során valamit elhibázunk, az hamar megmutatkozik a szolid eredményben. A halak gyorsan megadják a választ: Valamit változtatni kell! Ellenben ha jól választottuk meg a bejuttatott keverékeket, egyértelműen és kiugróan gyorsan megmutatják annak helyességét nagyfokú érdeklődésükkel. Teszthorgászatok esetén ezek az ideális feltételek, hiszen így győződhetünk meg leggyorsabban és viszonylag objektíven taktikánk helytállóságáról, valamint nem utolsósorban az ilyen jellegű tavakon nyílik reális esély a vágyott, gazdag fogási eredmény elérésére a szűkös idővel rendelkező hétvégi horgászoknak. Látogatásom reggelén egy váratlan problémával szembesültem. A gyakori esőzések hatására túlságosan meglazult a part, és az omlásveszély miatt a tó versenypálya szakasza gyakorlatilag teljes hosszában le volt zárva. E szakaszon horgászom leggyakrabban, így ezt is ismerem igazán, viszont mivel elérhetetlenné vált, alapjaiban kellett megváltoztatnom aznapi taktikámat. A még szabad horgászhelyek a halőrház melletti 4 állásra, valamint a keresztgáti partvonalra redukálódtak.
Egyik kapcsán sem rendelkeztem előzetes tapasztalattal, ezért a halőr, Horváth József információira támaszkodtam. Elmondása szerint a félsziget szomszédságában lévő állásokon már horgásztak a héten, és adott is halakat, így azokat ajánlotta. Hozzátette, hogy a pontyok közt nem volt kapitális méretű, sajnos a rossz időjárás rányomta bélyegét a nagyobb példányok táplálkozására. Ez nekem meggyőző volt, ezért a félsziget melletti harmadik hely mellett döntöttem. Aznap 5 óra horgászidő állt a rendelkezésemre, amelyre kitűzött célom volt, hogy a lehető legtöbb pontyot tudjam szákba terelni, és köztük legyen kapitális egyed is.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok:
Meglehetősen hűvös, szeszélyes időjárás jellemezte a rövid horgásznapomat. Amikor reggel a tóhoz érve kiszálltam a kocsiból, az autó műszerfalán -4 Celsius-fokot jelzett a kijelző. Ez az érték csak az én ott-tartózkodásom alatt 26 fokot emelkedett, ami nemhogy a halak étvágyára nézve, de még az emberi szervezetre is megterhelő lehet! A nagymértékű hőmérséklet-ingadozás mellé időnként enyhe délnyugati szél társult, valamint viszonylag kedvező, 1015 hPa-os légnyomás.
Felszerelés összeállítása:
Tény és való, hogy a method feederkosaras módszer robbanásszerűen fejlődik, s mára az egyik legkedveltebb finomszerelékes metodikává nőtte ki magát, melyet tudatosan a ponty horgászatára alkalmaznak. Ez nem is csoda, hiszen segítségével tudatosan és gyorsan érhetünk el olykor kiugróan látványos eredményt. Ez pedig pontosan az, amit egy néhány órás feederbotos pontyozás során a legtöbben meg szeretnénk célozni.
Mikor e módszert használva keresem a halakat, szeretem a lehető leginkább összehangolni a felszerelésemet, hogy annak minden apró „fogaskereke” együtt, gördülékenyen dolgozzon a leghatékonyabb rendszerért. Kezdve a bottól, orsótól, a készség utolsó eleméig minden meghatározó fontossággal bírhat, ezért semmit nem bízok a véletlenre. Method feeder-felszerelésem a következőkből állt össze:
Botok: Nevis Boss Feeder 3,90 H, valamint 4,20 H változatokban
Orsók: Nevis Envy Feeder 60-as modellek
Zsinór: Nevis Mojo 0,20 mm-es monofil 0,16 mm-es Haldorádó Braxx Long Cast fonott dobóelőkével, amely kétszeres bothosszal került az orsók dobjaira
Végszerelék: Az egyszerűség-eredményesség elvén haladva egy hagyományos ütköztetett kivitelű szereléket készítettem el, amit egységesen használtam minkét botomon a nap folyamán. Ennek az alapját egy Haldorádó Method Flat Feeder kosár képezte, rövidebbik botomon 30 grammos, míg a hosszabbon 50 grammos változatban. A kosár fölé egy L méretű Haldorádó gumiütköző került, alá pedig egy Guru Speed Beads gyorskapcsot kötöttem, ez rögzítette a 8 cm hosszú horogelőkét. E utóbbi 0,08 mm-es Haldorádó Braxx Pro fonott horogelőke zsinórból készült, a horog pedig 11-es Gardner Covert Mugga típus volt.
Etetőanyagok összeállítása:
A method horgászatok esetében a készség hatékonysága alapvetően a kosárba töltött etetőanyagon múlik. Fontos, hogy kellően intenzív legyen, gyorsan, látványosan terjedjen, egyenletesen oldódjon, és kellően tartalmas legyen a pontyok érdeklődésének gyors felkeltéséhez. A módszernek és a vízterületnek megfelelően olyan keverékeket vittem magammal, melyek éppen e feladatra készülnek, s számos korábbi horgászatomon bizonyították eredményességüket.
Alapvetően két ízesítéssel készültem, amik abban megegyeztek, hogy halliszt alapúak voltak, ám mindkettő mellé társult egy-egy jellegzetes és nagyon kellemes édeskés ízvilág. Ezek a Haldorádó Zöld Afrika, valamint Vörös Gyümölcs termékcsaládok voltak.
Egy-egy csomag Fluo Energy etetőanyagot kevertem be elsőként, mindegyik mellé 150 ml-t adagolva a saját Fluo Flavor aromakoncentrátumából. A finom őrlésű etetőanyagok mellé fél-fél doboz Fluo Micro Method Feed Pelletet használtam, bekeverésnél úgyszintén bőségesen ellátva a saját Fluo Flavor aromákkal. Ezeket olykor magában kínáltam fel a halaknak, olykor pedig a Fluo Energy mixekkel kombináltam, amely aznap minden esetben hatásosabbnak bizonyult.
Mivel csalizzunk?
Egyetlen apró dobozka csalira volt szükségem a sikeres halfogáshoz, ami kis túlzással elfért a nadrágzsebemben. Nem is vittem magammal semmi mást, mert tudtam, hogy a kis mennyiség ellenére rengeteg felhasználási variációt tesz lehetővé, és rajta kívül nemigen létezik jelenleg olyan csali, amely gyorsabban horogra csalná a frissen bedobott szerelékünk környékén tartózkodó halakat. Ez a Haldorádó SpéciCorn MIX-6 volt, amiből aznap a fogósságot tekintve két ízkombinációt emelnék ki:
Mivel célhalaim a pontyok voltak, olyan formában kellett felkínálnom a finom aromákban ázó kukorica-imitációkat, amelyek megfelelően szelektálták a kisebb testű halakat, köztük is a nagy számban jelenlévő ezüstkárászokat. Ezt egyszerűen úgy oldottam meg, hogy a megszokott egy szem felkínálása helyett három szemet fűztem fel keresztben hajszálelőkére, amit biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy próbált elfogyasztani az aprónép, viszont megbirkózni már nem tudtak vele, mivel egyetlen darabot sem fogtam.
Villámhorgászat szeretett vizemen
Jó horgászszokáshoz híven nyomasztóan korán csörögött ébresztőórám. Fogcsikorgató hideg fogadott az udvarra érve. Mi tagadás, nem nagyon akaródzott elhagyni a jó meleg lakást, ennek ellenre hamar elkészültem a felszerelések bepakolásával és útnak indultam a virradó hajnalban. A mindössze 60 kilométeres távolság megtétele több mint másfél órámba telt, mivel a folyamatos - majdnem azt mondtam, normális… :-) - utazást ellehetetlenítették a pár száz méterenként felsorakoztatott útépítési lámpák. Sebaj, a térségben horgászva e problémával többször is szembesültem, ezért kalkuláltam vele. Bőven kapunyitás előtt sikerült megérkeznem a Rab Horgásztóhoz, így napijegyváltás után elsőként foglalhattam el horgászhelyemet. A gőzölgő víztükör sejtelmességbe burkolta a felszínt. A halra utaló jelek kémlelése eleinte lehetetlennek tűnt, de felszereléseim összeállítása közben a párából olykor remekül beazonosítható, lelkesítő pontyugrások hallatszódtak.
Miután minden készen állt, készítettem némi alapozó etetést két különböző távolságban. Hosszabbik, 4,20-as feederbotommal 70 méterre horgásztam, míg a rövidebbik, 3,90-es készséggel pontosan 40 méterre juttattam be horgaimat az etetés közepébe. Hamarosan megejtettem az első dobásokat, s kíváncsian vártam, a halak reakcióját. Első kapásomra alig néhány percet kellett várnom, ám sajnos nem a várt halfajtól érkezett. Szöszmötölős, gyengécske spiccrezgésre vágtam be, melyet követően egy bő tenyeres ezüstkárász került merítőhálómba.
„Kezdetnek nem rossz!”, gondoltam magamban, majd miután megbeszéltem vele, hogy küldje termetesebb „szomszédjait”, útnak engedtem. Sajnos a mohó karcsik hosszabb távra terveztek velem, és mások voltak az elképzeléseik, mint nekem. A következő félórában további hét kárászt sikerült kifognom, köztük egy kiló feletti egyedet is, ám nem rájuk vágytam, ezért elhatároztam, valamit változtatnom kell!
A megoldást a csali méretének növelésében és a horogtól kicsit távolabbra engedésében láttam, ezért az eddigi egy szem, csalitüskére szúrt SpéciCorn csali helyett három szemet fűztem fel hajszálelőkére, amivel amellett, hogy nagyobb csalit kaptam, remek lehetőség adódott a különböző aromák kombinálására is. Az elképzelést tettek követték, azután már az új csalikkal repültek vissza végszerelékeim a vízbe. A következő 20 perc eseménytelenült telt… Épp azon gondolkodtam, hogy frissítek a csalogató anyagokon, amikor a távolabb bevetett szereléket őrző feederbot spicce egy szempillantás alatt határozottan meggörbült, és felzizzent az orsó fékje. Bevágás után azonnal éreztem, végre ponty akadt a horgomra! Gyönyörű fárasztásban lehetett részem, végig erősen, kitartóan küzdött ellenfelem, amelyet tökéletesen közvetített lágy karakterű Boss Feeder botom.
Néhány perc elteltével sikeresen megszákoltam a nap első komolyabb halát egy szép tükörponty formájában, ami ráadásul nem is volt kicsi a maga 5,34 kilogrammjával. Alighogy visszaeresztettem otthonába, rögvest megérkezett az újabb kapás. Ezúttal arra lettem figyelmes, hogy a közelebbi etetésen dolgozó botom spicce hirtelen kiegyenesedett. Arra gondoltam, hogy egy kárász ismét megtalálta a módját, hogy a horgom a szájába akadjon, de abban a minutumban, amikor az orsómhoz nyúltam, hogy a zsinórra ráfeszíthessek, bődületes vehemenciával kezdett görbülni. Azonnal beleütöttem, és nagy örömömre ismét egy szép ponty ellenállását éreztem. Néhány izgalmas jelenetsorral később kezemben is tarthattam egy újabb formás tükröst.
E fogást követően gyakorlatilag felpörögtek az események. Ahogyan azt elterveztem, ütemessé váltak a kapások, és folyamatosan jelentkeztek a pontyok. Jegyzeteim szerint többnyire 15-20, legkésőbb 30 percenként eltekerték feederbotjaim spicceit az éhes pontyok, olykor egyszerre mindkettőt. Villámgyors szárnyakon repültek a délelőtt órái. A folyamatosan melegedő tiszta napsütéses időben, a gyönyörű környezetben, illetve a csodás friss levegőn észre sem vettem, hogy a horgászatra szánt időm a vége felé közeledett.
Gondolataim már a felszerelések összepakolása és délutáni munkáim nyomasztó közelsége körül kezdtek forogni, amikor újabb kapásra lettem figyelmes. Horgászszívet gyönyörködtető, lassú, folyamatos spicchúzás volt látható hosszabbik feederbotomon. Izgatottan vettem kézbe a bőszen hajló pálcát, majd nagy örömömre egészen más viselkedést éreztem a zsinór másik végén, mint a korábban kifogott pontyoknál. Egyszer sem ütötte a zsinórt, egyszer sem rángatott vagy tört előre gyors kirohanással… Új ellenfelem csupán lomhán úszott és rendkívül határozottan tartotta megcélzott irányát. Kezdetben balra, a félsziget felé tartott, s mire sikerült megállítanom, 100 méternél is messzebbre távoldott. Apránként próbáltam visszanyerni a zsinórt, méterről méterre pumpáltam az olykor nyélből görbülő bottal. 20 perc telt el, mire kellően elfáradt ahhoz, hogy a felszínre tudjam húzni. Ekkor egy gyönyörű színekben pompázó, hosszúkás testű tükörpontyot pillantottam meg. Tudtam, tartogat még néhány váratlan fordulatot, akár szó szerint is, ezért némileg lazítottam az orsó fékcsillagján. A küzdelem továbbra is nekem kedvezett, majd a harmadik pipáltatás alkalmával nagyobb adag levegőt kaphatott, mert hosszú másodpecekre mozdulatlanná vált, felfeküdt a víztetőre. Nem is vágytam ennél jobb lehetőségre. Azonnal alátoltam a merítőt és amilyen gyorsan csak tudtam, visszahúztam, hogy pontybölcsőbe emelhessem a megfáradt bajszost.
Rettentően örültem a termetes példánynak! Gyors mérlegelést követően 12,20 kilogrammot jegyezhettem nála, amivel tökéletesen megkoronázta rövid horgászatomat. Néhány percem volt már mindössze a tervezett indulásig, ezért hamar szétszereltem botjaimat és rövid eszmecsere után elbúcsúztam vendéglátóimtól.
Összegzés:
Amilyen rövidre sikerült aznapi horgászatom, annál eredményesebbnek könyvelhettem el. Kiválóan működött az tervezett method taktikám, és tökéletesen működtek a Haldorádó Fluo etetőanyagok, aromák, valamint a SpéciCorn csalik. Segítségükkel sikerült megvalósítanom minden kitűzött célomat, aminél nem is kívánhattam volna többet egy ilyen délelőtti horgászat idejére. Összesen 29 db hal került partra, amelyből 22 db volt ponty. A pontyok átlagsúlya 3,37 kilogramm volt, s ritka érdekességként köszönt vissza naplómból, hogy mindegyik példány tükörponty volt. Tudván, hogy milyen mennyiségű gyönyörű tő- és nyurgaponty él a tó vizében, ez igazán különös véletlennek mondható. Halvesztésem egyetlen egy sem volt, így minden negatív élmény nélkül, boldogan zárhattam a napot. Remélem, sikerült ismét hasznos információval szolgálnom és rövidke történetemmel hozzásegíthettelek benneteket, egy legalább ilyen szép horgászathoz, akár ha csak egy pár órátok van arra, akár több napotok!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Lengyel János, Farsang József, Putz Tamás
