A tavalyi csodálatos, hosszúra nyúlt nyár még az ősz beköszöntével is éreztette hatását. Sok horgász úgy tartja, hogy a vénasszonyok nyara az egyik legkedvezőbb időszak a nagy pontyok becserkészéshez. E teória valóságalapját évről évre sikerült megtapasztalnom nekem is, így el kell ismernem igazát. Mostani beszámolóm alapját ezen időszak lehetősége adja. Mikor elérkezett az idő, és minden körülmény ideálisnak bizonyult, egyik kedvenc tavamra indultam horgászni, ahol kifejezetten a termetes példányokat igyekeztem kiválogatni szisztematikus módszerrel és taktikával. Akkor még nem sejtettem, hogy ebből olyan horgászat kerekedik, melyre örökké emlékezni fogok. Hogy mi történt azon a napon, és mivel sikerült eredményt elérnem? A következőkben minden kiderül!
Információ a vízterületről:
Manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az intenzíven telepített sporthorgász tavak. Az ilyen jellegű vizeken a kiemelkedő halsűrűségnek köszönhetően rendkívül jó fogási esélyek nyílnak a látogatók számára, hiszen az állomány mértéke fokozatosan gyarapszik. Ezek a vízterületek többnyire megosztják a horgásztársadalmat, de tudomásul kell venni, hogy ez a fajta kínálat sem létezne kereslet nélkül. Nem is akármilyen keresletről beszélünk, mivel a pontyhorgászok döntő többsége javarészt ezeket a horgászvizeket preferálja. Miért? A mai rohanó világban és egyre nehezebb gazdasági helyzetben abszolút érthető, hogy az átlag horgász akkor is szeretne szép fogásokat elérni, ha erre nem tud sem komolyabb összeget, sem szabadidejéből napokat fordítani. Erre ajánlanak kompromisszumos alternatívát a sportvizek. Mindenképpen megvan tehát a létjogosultságuk: ezek a horgászatok nem a szákot töltik, hanem a lelket. A most bemutatásra váró víz is egy ilyen kategóriába tartozó, még kevésbé ismert horgászparadicsom, melynek neve: Rab Horgásztó.
A horgásztó-rendszer a Mátraalja és az Alföld határán helyezkedik el Heves és Boconád között. A horgászati tevékenység 2011 áprilisában indult meg, miután a tó és környezete egy környezetrekonstrukciós munkálaton esett át, így nyervén el végleges formáját. A horgászvíz korábban sóderbányaként üzemelt, ami a terület mai képében is megmutatkozik. A horgászok számára a tó három oldala ad lehetőséget a készségeik bevetésére, míg a negyediken napjainkban is sóderkitermelés folyik. A horgásztó 12 hektár alapterületen fekszik, megközelíthetősége kiváló. A tó átlagmélysége 3,5 méterre tehető; a mélység a meder felé fokozatosan növekszik. Aljzatát tekintve keményebb iszapréteg borítja a feneket, amiben számottevő akadót nem találhatunk. A gondosan kialakított parti zónát sás, néhol nád, illetve gyékény borítja.
Fő állományalkotók a békés halak, azonban jelentős a süllő-, balin- és szürkeharcsa állomány is. A pontyok átlagsúlya 2,5-3 kg közötti, ám számos 8-10-20 kilogramm feletti egyed otthonául is szolgál a bányató, amelyek megfogására reális lehetősége nyílik a megfelelően felkészült horgászoknak. A bajszosok mellett termetes kárászok, illetve egyre több kapitális dévérkeszeg teszi színesebbé a fogási palettát. Félreértés ne essék, nem azt szeretném sugallni, hogy a bőséges halmennyiség 100 százalékos garancia a fogásra, és itt egyszerű akár kapitális halakat horogra csalni, mert bizony itt sincs kolbászból a kerítés! Köszönhetően a kiemelkedő halállománynak, valamint annak, hogy a tavon kizárólag sporthorgászat engedélyezett, rendkívül jó fogási esélyek nyílnak mindenki számára, de ezen a vízterületen is ki kell tapasztalni a pontyok ízlésért, reakcióját, és nem utolsósorban meg kell válogatnunk mind a felszerelést, mind a csalogatóanyagainkat, ha nem akarjuk csupán Fortunára bízni babérjainkat. Különösképp igaz ez, ha kifejezetten a nagytestű halakra fókuszálunk, melyek sok évet megéltek már és kitanulták az óvatosság fortélyait.
Horgászhely kiválasztása:
A sorozat korábbi részeitől elérően ezúttal nem egy ismeretlen vízen vettem üldözőben a halakat, hanem a szívemhez egyik legközelebb álló tavamon. Két évvel ezelőtt ismerkedtem meg ezzel a remek horgászvízzel, ami az első benyomás során is maradandó élményekkel ajándékozott meg. Azóta rendszeresen vallatom, visszatérek partjára. Az eltelt idő alatt sikerült jól kiismerni a célravezető rab-tavi módszerek és technikák mellett az ígéretesebb horgászhelyeket is, ami jelentősen segítette döntsem.
A horgászat napján a tó „versenypálya” szakaszát választottam, azon belül is a középső szakaszon található 25-ös állást. Ezen a helyen szinte minden körülmény adott, ami a tóra általánosan jellemző. Viszonylag széles vízfelület kínálkozik meghorgászásra, valamint a halak gyakori tartózkodási helye a félszigettel szemben lévő középső régió. Ezt azonban el is kell tudni érni…
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok:
Látogatásom napját igazán gyönyörű, napsütéses időjárás jellemezte, időnként érzékelhető gyenge széllel. Már a reggeli órákban melegnek mondható 21 fokos hőmérséklet fogadott a vízparton, amely a déli-délutáni órákra 29 Celsius-fokra is emelkedett, aminek köszönhetően a víz is felmelegedett. A légnyomást tekintve a kezdeti 1013 hPa-ról 1017-ig emelkedett, ami még - úgy vélem - jónak minősíthető. Ha a pontyhorgászatot vesszük alapul, tapasztalataim szerint az optimális légnyomásérték 1007 és 1015 hPa között mozog, ezek alatt vagy felett már túl alacsony vagy épp túl magas a légnyomás. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ne foghatnánk halat, ám kedvezőtlen légnyomás esetén csökkennek a mi esélyeink is, ezért érdemes rá odafigyelni. Összességében minden időjárási jellegzetesség ideálisnak bizonyult a pontyhorgászathoz. Ajándék az őszi szezonban, minden ilyen horgásznap!
Felszerelés összeállítása:
A tó sajátossága, hogy halai nem kívánják feltétlenül a horgásztól, hogy álomdobásokat tudjon végrehajtani, így szeretném leszögezni, itt nem csak az fog halat, aki erre képes. Egy partközelben kialakított minőségi etetéssel jó eséllyel megfoghatók a kárászok, dévérek, és a többnyire átlagos méretű pontyok is, ám aki a tó rafinált, kapitális bajszosaira pályázik, annak jobban meg kell dolgoznia a sikeréért és legalább 90-100 méteres távolságba kell bejuttatnia a végszerelékeit. Az öregebb pontyok pontosan tudják, mitől kell tartaniuk, mivel a tavon szinte állandó horgászat folyik, és a legtöbb sporttárs minduntalan eteti, keresi őket a parthoz közelebb eső távokon, ezért nem is meglepő, hogy inkább azokat a „nyugalmi zónákat” kedvelik, ahol nem érzékelik a horgászok zajongását, ahol nem találkoznak olyan sűrűn a bevetett szerelékekkel.
Olyan felszereléseket vittem magammal, melyek teherbírásában maximálisan bíztam, és amik összhangjukkal lehetővé tették, hogy nagy távolságra horgászhassak velük, ugyanis ez volt ottani nagyhalas taktikám alapja. Ezt az új, modern összeállítást még sosem ismertettem, így most pár szóban bemutatom az érdeklődőknek.
Botok:
Botjaim esetében a választás a Nevis Envy Feeder családjára esett, melyből egy 3,9 m, valamint egy 4,2 m hosszúságú, XH erősségű feederbotot vittem magammal. Az Envy Feederek gyönyörűen kivitelezett, magas minőségű, exkluzív megjelenésű pálcák, szerintem valódi kuriózumnak számítanak a piacon.
Minden paraméterükből sugárzik, hogy nem hétköznapi feladatokra és halakhoz szánta őket a gyártó. A stucnis illesztésű bottagokkal sikerült elérni, hogy a tekintélyes dobósúly-tartomány mellett is impozánsan vékony maradjon a bottest. A botok erejére, illetve speciális akciójára a kiváló IM10-es alapanyag a garancia, ám ezt kiegészíti a bottesten végigfutó karbon keresztszálas erősítés is. A botokat tökéletesen elhelyezett, nagyméretű, könnyített SiC gyűrűkkel szerelték. Számomra az egyik legszimpatikusabb rész, ami egyben a bot extravaganciáját is adja, az osztott EVA borítású nyél. Ezzel a megoldással gyakran találkozhatunk a távdobó bojlis botokon, mivel minden esetben csúszásmentes és stabil fogást biztosít. Ez a remek tulajdonság ebben a feederbotban is jelen van. A nyélrész fölé egy egyszerű csavaros, de maximális biztonságot nyújt orsótartót helyeztek, amiben még a legnagyobb talppal rendelkező orsók is kényelmesen elférnek. Személyes élményeimmel a háttérben elmondhatom, hogy az Envy Feeder botok nagyhalazásra születtek. A halak fárasztásánál nagyobb terhelésre felkeményednek, ezáltal jól irányíthatóvá válik fárasztás. Erejük és gerincességük mellett kellő rugalmassággal is rendelkeznek, ennek köszönhetően dobáskor szinte kilövik a szereléket és élvezhetőbb fárasztást biztosítanak. Mindent tudnak, amire szükségem volt. Mindkét feederbot esetében a legerősebb, piros színű spiccet használtam.
Nevis Envy Feeder 390 XH | |
Hossz (m): | 3,9 |
Dobósúly (g): | 50-150 |
Anyag: | IM10 karbonhálós erősítéssel |
Akció: | Extra-Heavy |
Gyűrűk száma: | 14 |
Gyűrű típus: | SiC |
Nyélborítás: | osztott EVA |
Nyéltag átmérő (mm): | 16 |
Tagok száma (db): | 3 + 3 |
Orsótartó típusa: | csavaros |
Szállítási hossz (cm): | 137 |
Tömeg (g): | 385 |
Nevis Envy Feeder 420 XH | |
Hossz (m): | 4,2 |
Dobósúly (g): | 50-150 |
Anyag: | IM10 karbonhálós erősítéssel |
Akció: | Extra-Heavy |
Gyűrűk száma: | 15 |
Gyűrű típus: | SiC |
Nyélborítás: | osztott EVA |
Nyéltag átmérő (mm): | 17 |
Tagok száma (db): | 3 + 3 |
Orsótartó típusa: | csavaros |
Szállítási hossz (cm): | 149 |
Tömeg (g): | 428 |
Orsók:
Távdobó botjaimhoz tökéletes társnak bizonyultak a Nevis Boss Feeder 60-as orsóim. Az első pillantásra is tetszetős, igényes megjelenésű és tekintélyes méretű Boss Feeder orsók karbon háza alatt egy közepes áttételű, precíz szerkezet lapul.
A testbe épített 12 + 1 csapágy hihetetlen könnyed, sima futást biztosít. A peremfutó orsók közös sajátossága, hogy figyelmetlen használat esetén a dob alá tekeredhet a zsinór. Ennek kiküszöbölésére a dob alatt egy „gubancgátló keret” van a tengelyre helyezve, ami gyakorlatilag megálljt parancsol a rossz helyre tévedő zsinórnak. Figyelmet érdemel a klasszikus, filclamellás első fék rendszer is, mely egy gumitömítéssel gondosan védett a portól, és minden esetben hibátlanul működik. Széles tartományban finoman szabályozható a fékereje, félkilós alaphelyzetről elkezdve három fékcsillag-fordulat alatt keményedik fel öt kilóra. Az orsót rotorfékkel is ellátták, ami különösen fontos tulajdonság a távdobó orsóknál. Az a szerepe, hogy nyitott felkapókarnál blokkolja a rotor elfordulását, megakadályozva ezzel a felkapókar dobás közbeni véletlen visszacsapódását. Az orsó egy további apró, de annál hasznosabb tulajdonsága, hogy a dobon lekerekített zsinórklipsz található, melynek köszönhetően gond nélkül alkalmazható a kiakasztott zsinórklipszes dobás anélkül, hogy a klipsz felsértené főzsinórinkat. Ezek az orsók mind a kiváló minőségben, mind az extrém teherbírásban képesek tartani a lépést, és maximálisan harmonizálnak a nagyhalas feederekkel. Az orsók főbb paraméterei:
Nevis Boss Feeder 60 | |
Méret: | 60 |
Csapágy (db): | 13 |
Orsóház anyaga: | karbon |
Fékrendszer: | első fék |
Áttétel: | 4,6:1 |
Tömeg (g): | 670 |
Dob anyaga: | alumínium |
Zsinórtároló kapacitás (mm/m): | 0,22/300; 0,25/230 |
Zsinórbehúzás (cm/hajtókar-fordulat): | 93 |
Dobperem átmérője (mm): | 66 |
Zsinór: Az orsók dobjára szokás szerint 0,20 mm átmérőjű monofil főzsinórt csévéltem. Ez a zsinór egy célzottan feederhorgászatra kifejlesztett típus. Legjobb tulajdonságai közé tartozik, hogy a felülete szilikon bevonatot kapott, ennek köszönhetően sokkal könnyebben fut át a bot gyűrűin, így nagyobb távolság elérését teszi lehetővé. Kiemelkedő csomótűrő képessége és szakítószilárdsága abszolút alkalmassá teszi a nagy halak horgászatára, áttetsző, víztiszta anyaga pedig gondoskodik a megfelelő láthatatlanságról szinte minden helyzetben. A zsinór neve Nevis Legacy Feeder Line. Ehhez kötöttem dobóelőkeként a botok kétszeres hosszának megfelelő fonott zsinórt, amelyet ezúttal 18-as Daiwa Tournament 8Braid volt.
Végszerelékek
- 1. végszerelék: A 3,90-es botomon alkalmazott végszerelék lelkét egy Haldorádó újdonság, a Method Fix Feeder kosár képezte, amiből egy 65 grammos verziót Carp Academy ólomklipszbe akasztottam. A klipszet előtte egy 80 cm hosszúságú ólombetétes zsinórra fűztem fel, amit a különösen lágy, Prologic Phyton leadcore-ból készítettem el. Kapocsként Haldorádó Előkerögzítő Gyorskapcsot használtam közepes méretben, ez épp belepasszolt az ólomklipszbe. Számos korábbi horgászat során bizonyította ez az összeállítás, hogy kivételesen jól szelektál. Az esetek többségében relatíve ritkábban ad kapást, azok viszont komolyabb halaktól érkeznek. Ezúttal az etetésemen való horgászatot szántam neki.
- 2. végszerelék: Hosszabbik feederemre a már jól bevált távdobó szerelékemet kötöttem fel, amivel kereső horgászatot végeztem az elérhető legnagyobb távolságban. A szerelék alapját itt egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosár adta, amit felül egy L-es Haldorádó gumiütközővel, alul pedig egy szintén Haldorádó gumigolyóval és Előkerögzítő Gyorskapoccsal fixáltam. Ezen az ütköztetett szereléken a kosár 20 centimétert csúszott.
- A szerelékek utolsó elemeiként a használt horgokra ezúttal külön kitérek. Horogelőkém minden esetben 12-es Haldorádó Braxx fonott zsinór volt, amire kizárólag szakállnélküli - barbless - horgokat kötöttem. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezekkel a horgokkal legalább olyan arányban fárasztható ki sikeresen a megakasztott hal, mint a szakállal ellátott társaikkal, ám sokkal kisebb sebet ejtenek a halak száján. Egy olyan intenzíven horgászott vízen, mint a Rab Horgásztó, állandó nyomásnak vannak kitéve a halak, hiszen rendszeresen megfogják és visszaengedik őket. Ha nem képes megfelelően regenerálódni a halak szája, kevesebbet tudnak táplálkozni, ami súlyvesztéshez, rosszabb esetben legyengüléshez, megbetegedéshez vezet. Eleinte én is szkeptikus voltam ennek kapcsán, de be kellett látnom, bizony érdemes és kell is figyelmet szentelni rá. Csak olyan mértékben ártsunk a pikkelyes barátainknak, amennyire az feltétlenül szükséges, mert ez a mi érdekünk is! Az itt rendszeresen bevált horgaim a Fox S3 Kuro Barbless 8-as - ezt minden esetben kiegészítettem egy PB Products Aligners Long Shank horogbefordító gumiszárral -, valamint a Guru MWG Barbless 10-es méretekben.
Etetőanyag-keverék egész évre, nagy pontyoknak:
A jó helyre bejuttatott szerelék mellett meghatározó a szezonnak és a halak ízlésének megfelelő csalogatóanyag is. Rab-tavi horgászatomon egy olyan mixtúrát használtam, melyet már régóta tesztelek és használok eredményesen itt. Ez a speciális, nagyhalas keverék, ez idáig minden évszakban hatásosnak bizonyult, időről időre szívesen fogyasztották a pontyok. Mióta elnyerte végleges formáját, soha nem hagyott hal nélkül!
Alapvető jellegét két jól ismert, markáns ízvilágú etetőanyag adja: a Magyar Betyár, ami egy finom őrlésű, tiszta és tömény vörösfűszeres-kolbászos keverék, illetve az ezzel kitűnően harmonizáló, rendkívül erős, szúrós aromájú Tüzes Ponty, mely bőségesen tartalmaz spanyol hallisztet, májlisztet, vérlisztet, chili port, valamint különböző oldódási idejű halas pelleteket. Ezt a kombinációt egy hideg vízi horgászatokra is kifejezetten ajánlott anyaggal egészítettem ki a Top Method Feeder családból, amely nem más, mint a Total Fish. Ennek aprószemcsés, válogatott alapanyagai a kiváló minőségű LT 94 halliszt, tonhalliszt, előemésztett halliszt, kender- és repceőrlemény, illetve TTX és pellet őrlemények.
E három komponens felhasználásával már önmagában egy hihetetlenül ütős keveréket kapunk, de a maximális hatás érdekében a mix beltartalmát még tovább dúsítottam három további elemmel. Íz-irányukat tekintve abszolút harmonizált a keverékkel a chilis-fahéjas tigrismogyoró, a Halibut Stics Pellet, valamint egy „titkos” kedvencem, a chilis-olajos tonhalkonzerv. Ezek a kisebb-nagyobb méretű összetevők önálló egységként működtek a keverékben izgalmas új falatokat jelentve a halaknak és garantáltan táplálkozásra késztetve őket.
Nagypontyos rab-tavi receptem a következő:
- 1 kg Haldorádó Magyar Betyár
- 1 kg Haldorádó Tüzes Ponty
- 800 g Haldorádó Total Fish
- 0,3 kg Haldorádó Tigrismogyoró: Chilis Fahéj
- 0,5 kg Haldorádó Halibut Stics Pellet
- 340 g (2 doboz) chilis tonhalkonzerv, olajos lével együtt
Az elkészült keverékhez a bekeverés során semmilyen plusz aromát nem adtam, mert nem is igényelt. A horgászat során azonban különleges folyékony adalékanyagok alkalmazásával fokoztam a kosárba töltött etetőanyag és a vele felkínált csalik fogósságát és hatótávolságát…
Indulás a Rab-tóra!
Sűrű sötétség burkolta a hajnali párától nedves tájat, mikor nagy pontyok reményében elindultam szeretett tavam felé. Kissé macerás és lassú, számtalan útépítés miatti forgalomakadállyal és piros lámpával „megáldott” utat követően megérkeztem a Rab-tó partjára, ahol a halőr üdvözlése után begyűjtöttem némi információt, majd elrendeztem a formalitásokat. Eztán végre elfoglalhattam horgászállásom és megkezdhettem az előkészületeket. Kis táborhelyem kialakítása során folyton egy-egy halugrás, csobbanás terelte el a figyelmem, amit cseppet sem bántam, mert a sok biztató jel hatására csak lelkesebben végeztem a feladataimat.
Az etetőanyag-keverék elkészítése után bejuttattam az alapozó etetése szánt mennyiséget kb. 90 méteres távolságba. Ezt a távot rövidebbik, 3,90-es feederbotommal és a Method Fix kosaras szerelékemmel terveztem meghorgászni a nap folyamán, míg a másik, 4,20-as bottal és a jól bevált távdobó Pellet Feeder végszerelékkel különböző irányokba és minden esetben a legnagyobb dobástávon, olykor 130 méter felett kerestem a halakat. Miután minden a helyére került, végre kezdődhetett a horgászat! Maximálisan bíztam a helyben, ahol próbálkoztam, nemkülönben a csalogató anyagaimban is, így csak arra voltam kíváncsi, mennyi idő után találnak rá a tó pikkelyes lakói a számukra bevetett falatokra.
Mint az kiderült, erre nem kellett sokat várnom, mert alig telt el 20 perc, máris határozott kapást jelzett az etetésen lévő botom spicce. (Az itteni halakra általánosan jellemző, hogy rendkívül agresszív és vehemens kapásokkal jelentkeznek. Számtalan órát töltöttem e tó partján horgászattal, és nem emlékszem olyan kapásra, ami ejtős vagy szöszmötölős húzás lett volna, és egyben ponty is az elkövetője.) Gyorsan bevágtam, a bot gyönyörűen hajlott, vendégem pedig határozott mozdulatokkal fejezte ki nemtetszését. Óvatos mozdulatokkal fárasztottam, mert véletlenül sem szerettem volna elveszíteni a nap első halát. Nagyjából 8 perc küzdelem után sikerült megszákolnom a szép, duci tükörpontyot. Épp a horgot akasztottam ki a megfáradt hal szájából, mikor a másik botom orsójának vad zizegése ütötte meg a fülemet. Hamar felugrottam, és miután letakartam halamat a pontybölcső fedelével, odarohantam az akcióban lévő feederemhez és ismét bevágtam. Nagy örömömre újabb harcos érdeklődővel volt dolgom, ami bár kisebb volt, mint előző társa, nagyon örültem neki, mert izgalmas perceket szerzett. Készítettem néhány fotót reggeli vendégeimről, majd útjukra engedtem őket otthonuk felé.
Ezt követően 4-5 etető dobást hajtottam végre a kiakasztott távolságra, hogy az időközben odagyűlt halak által elfogyasztott mennyiséget pótolni tudjam, illetve folyamatosan kínálhassak csábító élelmet a táplálkozó pontyoknak. Ezt a mozdulatsort egyébként a nap folyamán minden hal után megismételtem. Újracsaliztam a horgokat és kíváncsian várva a további eseményeket visszadobtam a helyükre. Eközben a reggeli pára is engedett lassan a napsütés erejének, és fokozatosan elkezdett melegedni az idő.
A délelőtt következő óráiban tökéletesen beérni látszott az etetés, valamint a távolabb meghorgászott, ígéretes helyek is egymás után adták a halat. 5-10, esetleg 20 perc telt el maximálisan egy-egy kapás között, melyek nyomán rendre szebbnél szebb pontyokat fáraszthattam. Ebben az örömben külön sikerként könyveltem el, hogy a halak egyedsúlya is növekedni látszott, bár még nem érték el azt a mérettartományt, melyet aznap megcéloztam. Épp egy 8 kilogrammot meghaladó ponty fotózásához készülődtem, amikor a még bent lévő botomon olyan agresszív kapás érkezett, hogy a lazára állított „nyeletőfék” ellenére is majd lecsavarta azt a tartóállványról. Hirtelen kellett cselekednem, ezért úgy döntöttem, hogy nem teszem ki a már megfogott halat a ki tudja, mennyi ideig tartó fárasztás alatti elraktározás gyötrelmeinek, és persze kimondhatatlanul pörgetett a folyamatban lévő kapás adrenalinja is, ezért minél hamarabb fel akartam venni a kontaktust az új elkövetővel. Rögvest visszahelyeztem a vízbe a pontyot, azután ráemeltem a derékba görbülő feederemre. Nagyon erős, magabiztos ellenállást éreztem a zsinór végén, amiben a délelőtt addigi legkomolyabb halát sejtettem. A fárasztás alatt végig rendkívül jól védekezett - mint a rab-tavi halakat általában -, amint kemény fárasztás árán sikerült nyerni a távolságból és megérezte a part közelségét, szinte azonnal visszatört, majd hosszú percekig nem mutatta magát. Feltevésem beigazolódott a küzdelem végén, miután megszákolhattam a gyönyörű tőpontyot, mert a mérlegelésnél 12,14 kilogrammos súlynál állapodott meg a számláló. Nagyon örültem, hogy ilyen hamar sikerült megfogni az első kapitális halat. Gondosan elláttam a száján keletkezett aprócska sebet, azután megörökítettem és visszaadtam a szabadságát.
Elérkezett az ebédidő, így miután magamnak is biztosítottam némi energiaforrást, nekiláttam a kísérletezésnek, hogy még tovább tudjam fokozni az eredményt és újabb nagy pontyokkal küzdhessek. Ha érdekel benneteket, hogy mire vezetett ez a horgászat hátralévő részében, hogy milyen csalikkal, aromákkal és praktikákkal voltam sikeres, tartsatok velem a holnap megjelenő következő részben is, garantáltan érdemes lesz! :-)
Írta: Putz Tamás
Fotók: Putz Tamás, Google Earth