Köztudott, hogy a nyári, kánikulai időszakban, amikor vizeink hőfoka eléri a 20 Celsius-fokos határt, speciális csalogató anyagokra van szükségünk, ha eredményesek szeretnénk lenni. Napjainkban ez leginkább a hallisztes és erjesztett, savanyított jellegű etetőanyagokra koncentrálódik. Azonban a horgászat egyik meghatározó és egyben gyönyörű eleme a folyamatos kísérletezés. Ahogy a technológia fejlődik, úgy jelennek meg időről időre olyan kiváló minőségű, halliszt vagy erjesztés nélkül készített, édeskés jellegű mixek, melyek remek alternatívát nyújtanak és képesek felvenni a versenyt népszerűbb társaikkal. E horgászatomon a gyakorlatban kívántam ezt kipróbálni és magam is megtapasztalni.
Információ a vízterületről:
Választásom ezúttal egy a lakhelyemhez közeli kisebb mesterséges vízterületre esett. Tóalmás község Pest megye északkeleti határában, a Nagykátai kistérségben található. A település peremén fekszik a horgászatom helyszínéül szolgáló Sárkány horgásztó. A „vízrendszer” alapterületén két tavat találhatunk, ám ebből horgászati célra csak az első alkalmas. Ennek területe 1,5 hektár, a partját meglehetősen kulturált módon, komfortos, családbarát formára alakították ki, míg a hátsó víz egy nádvilág közepén megbúvó, sűrű növényzettel szegélyezett, nádszigetekkel tarkított tó, mely ezernyi életnek ad otthont, kellemes harmóniát teremtve így az első tó mesterséges, modern elemekkel létrehozott körvonalaival. Első ránézésre is barátságos, természetközeli érzést kelt a horgászban ez a változatosság.
A tó halállományát elsősorban pontyok alkotják, melyek 2-3 kilogrammos átlagsúlyban vannak jelen, illetve az amur és a keszegfélék széles skálája színesíti a faunát. Ragadozó halakból sincs hiány, legfőbb halfajaink - a csuka, a süllő, valamint a harcsa - ugyancsak előfordul itt, ám a valódi kuriózumot a nagytestű tokhalak képezik, melyekből mindössze 11 darabot helyeztek ki e vízbe.
A horgászhely kiválasztása:
Látogatásom napjáig ez a vízterület is abszolút ismeretlen volt számomra. Az Internetes forrásokban ezúttal sajnos nem igazán találtam olyan információt, mely hasznomra lett volna a helyválasztásnál, így a személyes megítélésre bíztam. Ismerkedésemet a tó körbejárásával kezdetem érkezésem reggelén, majd a helyi halőrrel folytatott eszmecseréből megtudtam, hogy a tó két hosszanti partszakaszán nyílik lehetőség horgászatra, illetve hogy ezek közül is a hátsó, keresztági részek számítanak a legnépszerűbb állásoknak mindkét oldalon. A tó átlagmélysége 1,5-2 méter körül mozog, de a halőr elmondása alapján legmélyebb pontja eléri a 4 métert is. A mederalakulatokat tekintve a tó közepe felé haladva egységesen mélyül a víz, melynek alján viszonylag keményebb iszapréteget találhatunk, akadók nélkül. Kivételt ez alól csak a szóban forgó gáti régió képez, ahol a nád előtt gyakoribbak a torzsás, kotus részek a fenéken.
Mindezeket értékelve, valamint figyelembe véve a víz és a levegő magas hőmérsékletét, inkább a tó középső szakaszán ültem le horgászni, ahol a víz mélysége némileg nagyobb volt, mint a tó többi tájékán.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok:
A horgászat napját kimondottan változékony időjárás jellemezte.
A reggeli 24 fokos levegőt a tűző napsütés 31 fokra melegítette a déli órákig, majd a délután folyamán megérkező kisebb hidegfront és a vele járó erős borulás 28-29 fokra „hűtötte” vissza. A légnyomásban nem következett be jelentős változás, 1014 és 1017 hPa közötti értékeket mértem a horgászat alatt. A víz hőmérséklete a felszínen 26 Celsius körül stagnált, így a fenéken sem lehetett 24 foknál alacsonyabb.
Felszerelések összeállítása:
Erre a horgászatra egy olyan szortimentet vittem magammal, melyek tökéletesen alkalmasak a kis távolságú feederbotos horgászatra. Mivel eddig még egyetlen írásomban sem esett szó róluk, most szeretném őket bemutatni. Néhány szóban jellemezve, exkluzív kivitelű, magas színvonalú, ugyanakkor megfizethető árú felszerelések. Melyek ezek?
Botok: esetemben a Nevis Boss Feeder család tagjai 3,90-es, valamint 4,20-as méretekben. A Boss Feederek gyártása során kifejezetten kis átmérőt sikerült elérni, amellyel puha akciót kaptak a botok, de elég gerincesek ahhoz, hogy biztonsággal vezethessük vele a megakasztott halat. Finomak, érzékenyek és rugalmasak, így kiválóan tartható a kontaktus a hallal a küzdelem során, nem mellesleg nagyobb élményt is nyújt így a fárasztás. Mindeközben olyan heavy feederekről beszélünk, amikkel szükség esetén nagyobb távolságokat is elérhetünk, és nem érhet kellemetlen meglepetés velük akkor sem, ha kapitális hal akad a horgunkra.
Nézzük a botok száraz paramétereit!
| Nevis Boss Feeder 390 H | |
| Hossz (m): | 3,9 |
| Dobósúly (g): | 20-100 |
| Anyag: | IM10 carbon |
| Akció: | Heavy |
| Gyűrűk száma: | 14 |
| Gyűrű típus: | SiC |
| Nyélborítás: | parafa |
| Nyéltag átmérő (mm): | 13 |
| Tagok száma (db): | 3 + 3 |
| Orsótartó típusa: | csavaros |
| Szállítási hossz (cm): | 137 |
| Tömeg (g): | 285 |
| Nevis Boss Feeder 420 H | |
| Hossz (m): | 4,2 |
| Dobósúly (g): | 20-100 |
| Anyag: | IM10 carbon |
| Akció: | Heavy |
| Gyűrűk száma: | 15 |
| Gyűrű típus: | SiC |
| Nyélborítás: | parafa |
| Nyéltag átmérő (mm): | 15 |
| Tagok száma (db): | 3 + 3 |
| Orsótartó típusa: | csavaros |
| Szállítási hossz (cm): | 145 |
| Tömeg (g): | 320 |
Orsók: A botokra egységesen Nevis Envy Feeder orsókat tettem 60-as méretben. Ezek a cég idei újításai közé tartoznak, és a céltudatos feederhorgászathoz ajánlja őket a gyártó. Számos alkalommal, változatos körülmények között használtam már ezt a párosítást, s tapasztalataim alapján e célra valóban tökéletesek. Az orsók precíz első fékjükkel és nyeletőfék-rendszerükkel egyenletes zsinóradagolást biztosítanak, finom hajtóművük pedig rendkívül sima futást eredményez. Mindez tökéletesen harmonizál a botok karakterisztikájával.
Az orsók főbb paraméterei:
| Nevis Envy Feeder 60 | |
| Méret: | 60 |
| Csapágy (db): | 5 |
| Orsóház anyaga: | karbon |
| Fékrendszer: | első + hátsó nyeletőfék |
| Áttétel: | 4,6:1 |
| Tömeg (g): | 510 |
| Dob anyaga: | alumínium |
| Zsinórtároló kapacitás (mm/m): | 0,20/225; 0,25/145 |
Zsinór: Az orsók dobjára azonosan Nevis Mojo monofil főzsinórt csévéltem 0,20 mm-es átmérőben. Nagyon kedvelem ezt a zsinórtípust, mert az átlagosnál jóval alacsonyabb nyúlás és átmérőjéhez képest remek szakítószilárdság jellemzi, amelyből csomótűrő képességének köszönhetően kötés után sem veszít sokat. További hasznos tulajdonsága hogy vörösesbarna színt kapott, amely beleolvad a környezetébe, emellett UV álló bevonattal látták el, így a tűző napsütés sem tehet kárt benne, ami megnöveli élettartamát.
Végszerelék: Mindkét készségnél a botok kétszeres hosszának megfelelő 0,15 mm-es, zöld színű Power Pro fonott dobóelőkét kötöttem. Az eltérés mindössze az etetőkosaraknál mutatkozott meg. A 3,90-es botnál 25 grammos Pellet Feeder kosarat, míg a 4,20-as feedernél 30 grammos Complete Feeder kosarat fűztem a dobóelőkére. Ezeket egy Haldorádó gumigolyó, valamint egy Haldorádó közepes méretű előkerögzítő gyorskapocs követte. Ebbe akasztottam a 12 centiméter hosszúságú fonott horogelőkét, amely 12-es Haldorádó Braxxból készült, és a végén minden esetben egy Korum Xpert Power 12-es méretű horog kapott helyet. A szerelékeket ezúttal is ütköztetett kivitelben készítettem el, amit egy-egy L-es Haldorádó gumiütközővel oldottam meg.
Csalogatóanyagok kiválasztása:
Mint azt a bevezetőben említettem, erre a horgászata édes, gyümölcsös jellegű, erjesztés és hallisztmentes, de felmelegedett vízben is tökéletesen működő etetőanyagokkal készültem. Keverékem egyik ilyen tulajdonságokkal rendelkező komponense a Haldorádó Édes Ananász etetőanyag volt, amely egy válogatott sütőipari termékekből és kukoricaszármazékokból készült, finom őrlésű, de durva - köztük fluo - szemcséket is tartalmazó élénksárga keverék. Ehhez kiváló társításnak bizonyult a Haldorádó idei innovációi közt debütáló versenyszériás Gold Feeder Lemon Carp keverék.
Akárcsak az Édes Ananász, ez a termék is kimondottan a nyári időszakban bizonyította fogósságát, ám ennek különlegessége, hogy csak a legtisztább, legmagasabb minőségű alkotóelemeket tartalmazza, köztük 96-98%-ban süllyedő szemcséket, melyek akár száraz, akár megnedvesített állapotban garantáltan a mederfenéken maradnak, pontosabban koncentrálva ezzel a halakat a csali köré. Nagyon kellemes, édeskés-citromos illattal és ízzel rendelkezik, valamint élénksárga színnel, ami zavaros vízben is jól látható a halak számára. A keverék egy doboz „passzírozott” csemegekukoricával vált teljessé, illetve a számomra már-már elmaradhatatlan Haldorádó Fluo Flavor aromával, mely ezúttal stílszerűen - igazodva etetőanyagunk ízvilágához - a Mega Lemon volt.
Sárkány-tavi keverékem pontos receptje a következő volt:
- 1 kg Haldorádó Édes Ananász
- 1 kg Haldorádó Gold Feeder Lemon Carp
- 1 doboz csemegekukorica (rostálva és a leve nélkül felhasználva.)
- Haldorádó Fluo Flavor Mega Lemon (a kosárba szánt mennyiséghez keverve bedobás előtt, és felületi aromásítás formájában alkalmazva)
Irány a Sárkány-tó!
Ugyan a horgásztó csak 15 kilométerre helyezkedik el az otthonomtól, már a tó házirendjében feltüntetett 6 órás kapunyitást megelőzően egy órával útnak indultam, hogy egyetlen értékes percet se veszítsek a horgászatból. Szeretek elsőként érkezni és a lehető leghamarabb munkához látni, akár ismeretlen, akár ismerős vízterületre látogatok, hiszen sosem tudhatjuk előre, milyen nehezítő körülménnyel szembesülünk érkezésünkkor, és milyen időveszteséget jelent ez a pecánkra nézve. Szerencsére ezúttal minden gördülékenyen ment. A felkelő Nap aranyló fénycsóvája kísérte zötykölődésemet, ahogy a tóhoz vezető bekötőúton haladtam. A tóhoz érve gyorsan letudtam az anyagiakat és a formalitásokat, majd megkezdtem a felszerelésem behordását.
Itt szeretném megemlíteni a tó egyik praktikus szolgáltatását, miszerint kerekes kiskocsik állnak a horgászok rendelkezésére a felszerelés autóból való bejuttatásához. Sok energiát és macerát megspóroltam az egyik ilyen eszközük használatával, hiszen a tó túlsó oldalára kellett átvergődnöm, amit a felszereléseim sokasága miatt még kiskocsival is csak két kanyarban tudtam megoldani. Horgászállásom elfoglalását követően gyorsan összeállítottam a készségeimet, bekevertem az etetőanyagokat, és már repülhettek is az első dobások. Tapasztalataim szerint az Édes Ananász és a Lemon Carp mixek használatakor a legjobb, ha a használat előtt közvetlenül keverjük be frissen, amikor a legintenzívebb az aromájuk.
Miután a 3,90-es botomat beélesítettem, a 4,20-as Boss Feederrel 10 alapozó dobást juttattam be, így terített asztallal vártam a tó halait. Eleinte mindkét orsómon kiklipszeltem a zsinórt, hogy pontosan az etetés centrumába horgászhassak, majd később kísérletezésképp a hosszabb botomnál kiakasztottam, és az etetéstől 5-6 méterre horgásztam. Az első kapásra szerencsére nem kellett sokat várnom.
Alig telt el negyed óra az alapozó etetés elvégzése óta, máris határozottan görbült a rövidebb feederem spicce. A bevágás ült, halam pedig határozott meneküléssel nyilvánította ki nemtetszését. Szép lassan pumpáltam közelebb a horog végén küzdő uszonyost, ami a part felé közeledve még inkább megvadulni látszott. Első merítési kísérletem után minden erejét összeszedte és tett egy utolsó nagy kirohanást, majd végül beletörődött a sorsába és fáradtan hagyta magát megszákolni.
Minden várakozásomat felülmúlta az első halam. Nemcsak, hogy hamar megérkezett, illetve remek fogási élményt nyújtott, de a horogszabadítás során észrevettem, hogy általa egy hibátlan, szépségben pompázó, pikkelyek nélküli bőrponttyal hozott össze a sors. Évek óta nem fogtam bőrpontyot, így nagyon örültem, hogy egy újabb példánnyal gazdagíthatom a fotóalbumomat. Gyorsan lemértem a halat, majd visszahelyeztem a tó vizébe. Súlya 3,75 kilogramm volt. Az újracsalizás után éppen készültem visszadobni a kint lévő botomat, amikor olyasvalamit sikerült megpillantanom, amitől még a szusz is torkomon akadt. A horgászhelyemtől kissé jobbra, a parttól kb. 15-20 méterre egy hatalmas tokhal úszkált méltóságos nyugalommal a vízfelszínen. Félelmetes látvány volt! A hátán futó vértjei majdnem kiálltak a vízből, akár egy cápa hátúszója. Amilyen óvatosan csak tudtam, letettem a bedobásra váró botomat, és lassú mozdulatokkal előkerestem a fényképezőgépem a táskából. Amint meglett, szinte hason csúszva indultam a hal irányába a mellettem lévő nádfal takarásában, hogy megörökíthessem a nem mindennapi látványt. Mikor a hal közelébe értem, és elkattant az első fotó, nagy öröm lett rajtam úrrá. Szép komótosan egyenesedtem fel a növényzet mögött, miközben folyamatosan nyomkodtam a fényképező kioldóját. Miután biztos voltam benne, hogy sikerült jó felvételeket készítenem a halról, csak álltam és csodáltam, ahogy a fenséges, legalább másfél méter hosszú tok úszkál. Úgy tűnt, mintha nem törődne a környezetében történő változásokkal, de amint megpróbáltam kilépni a nád mögül, rögvest észrevette az alakomat és egy határozott farokcsapással tovatűnt a mélybe. Beleborzongtam a látványba… Olyan volt ez számomra, akár a bika előtt lengetett vörös posztó. Attól a perctől kezdve legfőbb célommá vált, hogy horogra kerítsek egy kapitális tokhalat.
Hogy sikerült-e becserkészni a hőn áhított tokhalat, és mi történt a horgászat hátralévő óráiban? Tartsatok velem holnap, a következő részben, és mindent megtudhattok, valamint bemutatom az aznap leghatékonyabb csalizási módszeremet, praktikámat is.
Írta: Putz Tamás
Fotók: Káplár Bálint, Putz Tamás, Google Earth, www.sarkanyto.hu
