Minden új, ismeretlen vízterület számomra egyet jelent egy megoldásra váró összetett, feladattal, melynek megoldása során megannyi feltételnek megfelelő praktikát kell kieszelnünk, hogy eredményesek legyünk. Sorozatom újabb részében egy olyan meleg vízi pontyhorgászatot mutatok be az olvasóknak, amely során a helyszínen kialakított, garantáltan hatásos és szélsőséges körülmények közepette is kiválóan teljesítő módszereimet fogom működés közben szemléltetni, mindezt ötvözve a horgászat során szerzett számos, értékes tapasztalattal. Természetesen a tanulságokat összegző értékelés sem maradhat el.
Információ a vízterületről:
Országjáró feederes körutam legújabb állomásaként egy, a nagyhalas horgászok számára ismerősen csengő, bojlis berkekben méltán híres és elismert horgászvíz, a Nagyrédei Horgásztó szolgált, mely véleményem szerint Észak-Magyarország egyik legjobb sporthorgász-vize. A komplexum Heves megyében, Nagyréde községben található. A sűrű erdővel borított, gyakran felhőfátyolba burkolózó dombok, hegyek között megbúvó tórendszer a Mátra lábánál fekszik, vízét két patak táplálja. Nagyon szép, környezete gondosan ápolt, mégis eredeti mivoltának jellemvonásait megőrző, vadvízi rengeteg. Az 1960-as évek elején létesített egykori völgyzárógátas TSZ víztározó, egy felduzzasztott patak medrében eredetileg mezőgazdasági célokat szolgált, majd 2010-től jelenlegi formáját elnyerve, egy meghatározó profilváltás eredményként sporthorgász-tóként üzemel. A teljes terület 32 hektár, amelyből 22 hektár a horgászok rendelkezésére álló, szabadon meghorgászható vízfelület. A tó jellemző mélysége 1,4-2,2 méter között mozog, a meder gyorsan mélyül, a parthoz igen közel eléri a legnagyobb mélységet, majd egy-egy kagylópadtól, illetve homokpúptól eltekintve egyenletesnek mondható. A tavat sűrű, benyúló ősnádasok, part menti bedőlt fák, rönkök, illetve egy, a tó közepén elterülő összefüggő nádsziget, valamint meglehetősen iszapos aljzat jellemzi.
A folyamatos telepítések és a természetes szaporulat eredményeként az azóta eltelt több mint 50 év alatt felnőtt és megerősödött a törzsállomány, amely a szigorú szabályoknak köszönhetően a vízben is maradt, ezzel egyedülállóan tekintélyes halállomány alakult ki. A horgászrend kialakításánál a természetes környezet és a háborítatlan élővilág megőrzése volt az elsődleges cél. A „fogd meg és engedd vissza” (Catch & Release) szemlélet, valamint horgászati módszer értelmében a horgászok minden halat kötelesek kíméletesen visszaengedni! A lenyűgöző múlttal rendelkező tóban megtalálható Magyarország őshonos halfajainak többsége, és a hosszú évek során több ritkaságszámba menő, kapitális méretű egyed fejlődött itt ki. A halfaunát főként a 10 kg körüli, illetve akár a 20 kg-ot is meghaladó pontyok, amurok jellemzik. Minden kifogott hal egyértelműen bizonyítja, hogy a tóban élő halak mindegyike nagyon jó kondícióban van, erőtől és egészségtől duzzadnak, látható, hogy nem éheznek, ami vélhetően a sok természetes tápláléknak és a kiváló vízminőségnek köszönhető.
A horgászhely kiválasztása:
Említést érdemel, hogy előzetes egyeztetést követően horgásztam itt. A zavartalan horgászat és a maximális kikapcsolódást nyújtó időtöltés érdekében a tavon csupán 17 állást alakítottak ki, amiket az érkezést megelőző foglalás függvényében, minimálisan 24 órára lehet elfoglalni. (Tekintettel a tó népszerűségére és a szezononkénti „nagyüzemre”, az előzetes foglalást nem árt jóval a horgászat előtt megtenni.)
Ide is helyismeret nélkül, de nem felkészületlenül érkeztem. Igyekeztem begyűjteni a leghasznosabb internetes információkat, majd ezek lényege alapján elképzelve a tavat a 14-es hely mellett döntöttem. Miért? Ez a tó egyik legszebb panorámájú, „feederbotos szemüvegen” keresztül nézve - is - legkomfortosabb szakasza, illetve innen tudtam a legnagyobb vízterületen próbálkozni.
Időjárási és vízhőmérsékleti adatok:
A reggeli kellemes (20-22 fokos) levegőt gyorsan felmelegítette az egyre magasabbra kúszó, rendületlenül sütő Nap. Szinte egyetlen felhő sem takarta az égboltot, így 32-34 Celsius-fokra emelkedett a hőmérséklet a délutáni órákra. Erőteljes melegfronti hatás érvényesült, folyamatosan emelkedő, 1010 hPa-on megállapodó légnyomással, ami a ponty horgászatában igen kedvező. Akkor és ott talán ez volt az egyetlen, mely fenntartotta lelkesedésem, mivel a víz szélsőségesen meleg volt. A digitális vízhőmérőm 24 fokot mutatott a felszínen, ezért a tó legmélyebb pontján sem lehetett 20 Celsius-foknál sokkal alacsonyabb a víz hőmérséklete.
Milyen módszerrel érdemes itt horgászni?
A vízterület fő „profilja” a bojlis pontyhorgászat, ami a horgászállások kialakításában és a tó sajátosságaiban vissza-visszaköszön. Bizony, a nagy vízfelület és a komoly távolságban, szinte kizárólag behordásos módszerrel elérhető közkedvelt haltartó helyek nem könnyítik meg a finomszerelékes horgászok dolgát.
A nehéz körülmények ellenére ragaszkodtam a feederbotos technikához, így a víz tulajdonságaihoz igazodva két feederbottal vettem üldözőbe a halakat.
A felszerelés összeállítása
Néhány mondat erejéig fontosnak tartom összegezni az alkalmazott felszerelést.
Botjaim: Spro Special Pellet Feeder by Döme Gábor 390H és 420H feedereket használtam piros, 4 unciás rezgőspiccekkel.
Orsóim: Banax Helicon 5600 NF nyeletőfékes, nagy átmérőjű, nyújtott dobú távdobó orsók kaptak helyet mindkét botomon.
Főzsinórom: Az orsók dobjára azonosan 0,20 mm átmérőjű Haldorádó Pellet Line monofil zsinór került.
Végszerelékem: A bot kétszeres hosszának megfelelő fonott dobóelőke zsinóron - amely 0,15 mm vastag, zöld színű Power Pro fonott zsinór volt - csúszott a 35 grammos Pellet Feeder etetőkosár. Ezt a dobóelőke végére kötött 10-es méretű Haldorádó forgó állította meg, de a forgókapocs végére egy speciális, közepes Haldorádó gumigolyó ütközőt is húztam. A 12 cm-es horogelőkét Haldorádó Braxx 0,12 mm-es fonott előkezsinórból készítettem. A horog 10-es méretű Fox S3 Kuro volt. A kosár maximum 20-25 centit csúszott, felülről egy nagyméretű Haldorádó gumiütközővel ütköztettem meg.
A csalogatóanyagok kiválasztása
Sokat gondolkodtam azon, hogy mivel tudnám szelektálni a tóban élő nagyszámú ezüstkárász és dévérkeszeg közül - érdemes ezt összevetni a későbbi képekkel! - a termetesebb halakat.
A célhalaim egyértelműen a nagy pontyok voltak, ezért olyan agresszíven terjedő, kalóriadús, intenzív aromájú etetőanyag-keverékeket választottam, melyek extrém körülmények közt is hatékonyak, s képesek felvenni a versenyt a természetes táplálékok ilyenkor jellemző széles kínálatával. Erre a Tüzes Ponty fantázianevű termékcsaládot tartottam alkalmasnak. Tapasztalataim alapján mindössze kettő különböző keverék mellett tettem le a voksom.
1. keverék: 1 kg Haldorádó Tüzes Ponty + 1 kg Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyag + fél doboz Haldorádó Édes Csemegekukorica Magyar Betyár + 125 ml Haldorádó Tüzes Ponty Pellet Juice.
2. keverék: 1 csomag Haldorádó Pellet Pack Turbo Tüzes Ponty + 125 ml Haldorádó Tüzes Ponty Pellet Juice.
A későbbi horgászat során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kosárba töltött apró pellet szemek lényegesen nagyobb vonzerőt jelentettek a termetes halaknak, mint a finom őrlésű etetőanyag. Folyamatosan kísérleteztem mindkét mixtúrával, de a legnagyobb példányokat egytől egyig Pellet Packkal fogtam. Nem utolsósorban kiemelném, hogy csak akkor sikerült szelektálni a tó fehérhalait, ha az etetőanyagot, illetve a csalit erősen túlaromásítottam.
Mi került a „horogra”?
A horgásznap folyamán két különböző csalikombinációval értem el kiemelkedő eredményt, melyekről elöljáróban annyit, ebben az esetben megkérdőjelezhetetlenül igazolták a „nagy csali-nagy hal” elméletet.
1. csali: Egy szem 16 mm-es Haldorádó Tüzes Ponty Maxi Oldódó Pellet + egy szem 16 mm-es Tüzes Ponty Fluo Oldódó Lebegő Pellet hóember szisztémában felkínálva.
2. csali: Egy szem 20 mm-es Haldorádó Maxi Oldódó Pellet + egy szem 16 mm-es Haldorádó Halibut Tuning Pellet.
Érdekes módon ezekkel is csak akkor tudtam a méretes bajszosokat táplálkozásra ingerelni, ha csalogatóhatásukat egy speciális adalékanyaggal tovább fokoztam. A halat adó csalik mindegyikét Haldorádó Dip Tuning és Feeder Pordip segítségével létrehozott kocsonyás réteggel vontam be. E kiegészítők legnagyobb előnye, hogy együttes alkalmazásuk esetén - is - szabályozható idő alatt leoldódó külső réteget készíthetünk a csali felületére, mely folyamatosan adja ki az értékes aromát árasztó szemcséit, ezzel a mederfenéken felhőt képezve, ami szinte irányjelzőként működik. Minden bevetett csalit négy extra réteggel gyarapítottam, melyek aránylag lassan oldódtak le. Hasznos javaslatként megjegyzem, hogy a dipekből készített bevonat leválási ideje a felvitt rétegszám mellett a folyékony alkotóelemmel is befolyásolható. Amennyiben a csali felületét vízzel nedvesítjük meg, majd ezt forgatjuk a pordipbe, akkor a bevonat gyorsan, robbanásszerűen válik le a csaliról, ezzel szemben Aroma Tuning használata esetén valamivel lassabb, fokozatos oldódást, Dip Tuninggal pedig az előbbiekhez viszonyítva hosszabban elhúzódó hatást érhetünk el.
A horgászat utolsó, kapástalan ciklusában a másik látványosan működő praktika a csali előáztatása volt, mellyel olyan már oldódásnak indult, felpuhult külsejű, vízben természetesebb hatást keltő pelleteket készítettem, amiknek az óvatosan táplálkozó halak sem tudtak ellenállni.
Mi történt Nagyrédén?
A virradat halvány pírja és az éledő izzó korong első sugarai épp áttörtek a derengő félhomályon, mikor útnak indultam a tó felé. Bő órás autózást követően érkeztem a vízpartra, majd a jegyváltás és a terepszemle után elfoglalhattam horgászhelyemet. A tó érintetlen, szemet gyönyörködtető környezete már első pillantásra is magával ragadó érzést kelt a horgászember szívében, ám az igazi látvány csak akkor tárult elém, mikor az állásomhoz értem. Az út sem volt szokványos a gáttal párhuzamos szakaszt követve, ugyanis egy 20-30 cm mélységű vízátfolyáson - ami a tó állandó szinten tartásának eredménye - keresztül vezetett a célom felé.
A 14-es számú állásra érve csodálatos rálátás kínálkozott a rejtett búvóhelyekre, melyek zegzugos sűrűjében vélhetően sok hal gyűlt össze. Ilyen volt a velem szemben húzódó nádsziget-csoport is, de nagy távolsága miatt felszerelésemmel ez elérhetetlen volt. Mit lehet ilyenkor tenni? Elővettem régi, nagyméretű tapogató ólommal szerelt spodding botomat és dobástávon próbáltam olyan helyet találni a mederben, ahol keményebb aljzat található. Előzetes információk alapján tudtam, hogy a nád előtti pálya vastag, puha iszappal takart aljzatot rejt, így biztosra vettem, ha a nyílt vízen sikerül felfedeznem ettől eltérő területet, azzal ellensúlyozhatom a „hátrányt” és lényegesen jobb esélyekkel indulhatok. Ez durván félórás aprólékos térképezést követően nagy örömömre sikerült is. A vizet nézve nyugalom töltött el, mivel a feltérképezendő részre dobálva nem egy halfordulást, majd később ugrást láttam. Persze horgászni jöttem, ezért az elhúzódó kezdés után nagy lelkesedéssel láttam neki az etetőanyagok bekeverésének. Kiakasztott zsinórklipsszel 25 alapozó dobást végeztem - a kosaras mixet és a Pellet Packot váltogatva - kereken 100 méterre, melyet pontosan kimértem, s ahol nem mellesleg a meghorgászni kívánt sáv húzódott. Szerencsére ez a távolság épp az a határeset volt, melyet még elfogadható pontossággal el tudtam érni. Bevett szokásomhoz hűen rövidebbik botommal ezúttal is az etetésre horgásztam, míg a hosszabb Special Pellet Feedernek a nagyobb távolságokban - a legnagyobb dobásom túllépte a 140 métert(!) - végzett kereső horgászat maradt.
7:30-at mutatott az óra, mire mindkét botom a helyére került, s a fotelemben hátradőlve várhattam az első kapást. A szép környezetben csodálatos érzés volt az élővilág neszeit hallgatva átadni magam a pihenés örömeinek. Sajnos ez akaratomon kívül szerfelett hosszúra nyúlt, mivel az első akcióra csupán 13 óra után került sor. A hosszas kapástalanságot a tó egyik átlagos súlyú lakója törte meg, ami valószínűleg egyedül úszkálhatott az etetésem felé, mivel társai jó ideig nem követték.
Minden erőfeszítésem és a folyamatos etetés ellenére csupán három dévérkeszeget tudtam fogni, azt is a késő délután periódusában. Igyekeztem pozitívan hozzáállni és a pontyok előhírnökének tekinteni őket, mivel általában a „fehérnép” érkezik először az etetésre.
Fél órával később már túl voltam a sokadik kipróbált csalikombináción, amikor az etetésre bevetett szerelékemen a spicc apró pöccintése érdeklődőt jelzett. Amikor az ember egész nap hosszú órákat ül szinte mozdulatlanul és egy ilyen jelet lát, legszívesebben azonnal bevágna. Újabb dévért feltételezve mérgelődtem egy sort, nehezen tudtam magam visszafogni, de mégis jól tettem. Újabb apró pöccintés következett, majd a spicc lassan, félreérthetetlenül meggörbült. Szívem a torkomban dobogott, amikor bevágtam. Megvan! Végre ponty! A kezdeti erőteljes kirohanások után „csak” a lomhán oldalra mozgó nagy súllyal kellett megküzdenem. Nagyon örültem, amikor megláttam a méretes tükörpontyot, mikor pedig már a szákban volt, óriási kő esett le a szívemről, kitartásom végre meghozta gyümölcsét. Ráadásul mindjárt egy kapitális, 10 kiló feletti példány. A hal pontos súlya 10,12 kg volt.
Evés közben jön meg az étvágy, tartja a mondás, s ekkor még nem is sejtettem, hogy ez még csupán a kezdet… A fogáson lelkesedve ismét az előző, nagyméretű csali került a hajszálelőkére, ám ezúttal bedobás és az utolsó por állagú dip rétegének felvitele előtt az egész szereléket kosarastul-előkéstül egy edénybe öntött Tüzes Ponty Pellet Juice aromakoncentrátumba forgattam. Ezzel a rendkívül intenzív, orrfacsaró, csípős adalékkal egy olyan lassan bomló, íz- és illatfelhőben úszó végszereléket kaptam, amely a csalétek és a kosárba töltött Pellet Pack csalogató hatása mellett egy plusz, erőteljes zamattal hirdette magát. Úgy véltem, ez nem kerülheti el a fenéken táplálék után kutató halak figyelmét, s ezzel az apróságnak tűnő változtatással sikerül növelnem az egyedsúlyt is. Az aromás kezelés nagy örömömre a vártnál is hamarabb beváltotta a hozzá fűzött reményeket! A bedobás után tán 20 perc telhetett el, mikor a távolabb bevetett szerelék botjának spicce, majd a bottest felső harmada is erőteljesen meghajolva tudatta velem az újabb kapást. Gyors bevágást követően irgalmatlan erőt éreztem a zsinór végén, a hal minden terhelést figyelmen kívül hagyva iramodott a túlpart irányába. Bő 40 métert húzott le, mire készségem tűrőképességének határait feszegetve megálljt tudtam parancsolni a halnak, ami ezután lassan, komótosan hagyta, hogy elkezdjem magam felé pumpálni és sejtelmesen békésen tűrte a további fárasztást. Tudtam, hogy öreg, kitanult hallal van dolgom, ami vélhetően okoz még meglepetést a part menti régióban. A sekélyesbe érve halam kirohanásai során olyan elemi erővel tört a mélyebb víz felé, hogy gyakran két kézzel kellett a parafanyélbe kapaszkodnom, majd később a mellettem nyúló nádfal vonalát követve megcélozta a számomra legkedvezőtlenebb sávot.
A fékcsillagon szorítva lassan igyekeztem az ellenkező irányba kényszeríteni, miközben a damilt az elenyésző nyiladékok között levő nádas teteje felett elvezetve - lábujjhegyre állva és a botspiccet magasra tartva, hogy a zsinór ne sérüljön meg - a parton kísértem a ponty mozgását. Jól mutatta a valós erőviszonyokat, hogy a hal erre válaszul egy kritikus pillanatban oly erővel görbítette a 4,20-as SPF spiccét a vízig, hogy az egyébként szigorú, kemény pálca a gerincén csattanó nádhajtások közepette úgy hatolt a sűrű rengetegbe, akár penge a puha vajba. Kézzel kezdtem fékezni a dobot, mire mérséklődött a hal húzása, majd a habok közt láttam, ahogy kidugja a fejét a vízből, megfordul és végre felém tart. Ezt azonnal kihasználva erős húzásba kezdtem, hogy a halat a biztonságos, akadómentes vízbe terelhessem, ahol még véletlenül se tudja magát bekeverni torzsák közé.
A partnál még volt néhány menekülési kísérlete, de addigra már elfáradt és megadóan hagyta, hogy merítő szákom ölelésében a partra emeljem. Döbbenten álltam a pontymatracra fektetett kapitális hal felett, alig akartam hinni a szememnek. Gyönyörű, hatalmas pikkelyest sikerült fognom, amely méretével, hibátlan szépségével ámulatba ejtett.
Az öreg uszonyos kímélése érdekében gyorsan elvégeztem a mérlegelést, és néhány fotó elkészültével gyorsan útnak engedtem otthona felé. Digitális mérlegem 17,24 kilogrammnál állt meg. Örömöm leírhatatlan volt.
Hála az etetőanyag aromázásának és a csaliváltásnak végre sikerült igazi áttörést elérnem, és nem utolsósorban körvonalazódott a sikeres taktika. Még alig tértem magamhoz az előző csodálatos hal visszaengedése után, mikor az etetésen lévő botomon is kapás volt. Újabb szép, élénk színekben pompázó, egészséges tőponty került kamerám objektíve elé, mely 8,06 kg-s súlyával tovább gyarapította fogásaimat.
A következő négy órában a halakkal sajnos nem sokat kellett foglalkoznom, annál inkább az időjárással. Az éj közeledtével és a természetes fények csökkenésével megérkeztek a gomolygó esőfelhők is. Mire sötétség borult a tájra, egyetlen csillagot sem láttam az égbolton.
Hamarosan jelentősen visszaesett a hőmérséklet, feltámadt a szél - szerencsére hátulról - és mint ahogy az várható volt, eleredt az eső is. Ólomlábakon jártak a csendes, esőáztatta órák, melyek eseménytelenül teltek. Hajnali 1 óra tájékán kissé felszakadozott a felhőzet, s az időjárás végre csapadékmentesre fordult. Ez a halak étvágyát is meghozta, mert alighogy elvégeztem az első frissítő dobásokat, 5 perc elteltével el is húzta egy újabb ponty az egyik csalit. A gyenge holdfény és a „gőzölgő” víztükör misztikus háttere előtt lezajló élménydús fárasztás végén újabb nagytestű halat, egy 10,48 kg-os tükörpontyot mérlegelhettem.
Épp a hal visszaengedésén munkálkodtam a nedves, csúszós partoldalon - ami a dagonyához hasonló, csizmamarasztaló sártengerben nem egyszerű feladat -, mikor a másik botom spicce is meggörbült. Bevágás után ez a hal kisebb lendülettel indult meg, ám a part közelében magához térve minden trükköt bevetett a szabadulás érdekében. Meglepetésemre ez a ponty még nagyobb volt, mint az előző társa, 11,32 kg-ot nyomott. Végre felpörögtek az események!
A tó lakói intenzív táplálkozásba és annál látványosabb aktivitásba kezdtek. Érdekes, lebilincselő jelenségnek lehettem szemtanúja, mikor a tó szinte egész területén - függetlenül a part távolságától - a fehérhalak szinte a vízből kiugrálva egész éjszaka a vízoszlop legfelsőbb rétegeiben elképesztő mennyiségben, „lapjukkal” tömörültek. Ez persze nem hagyta hidegen a tó ragadozóhalait sem, bőséges vámot szedtek az éjszaka leple alatt az apró keszegekből.
Hamarosan újabb jelentkező csavarta el a spiccet. Erősebbnek éreztem előző társánál, hiszen tíz perc elteltével még mindig kint volt az etetés jelölése. Sejtésem később beigazolódott, mivel a fárasztás végén az éjszaka legnagyobb halát tarthattam a kezeim közt egy csodás, 12,89 kilós tükörponty személyében. Hihetetlen! Tudtam, hogy az éjfél körüli órák eredményesek lehetnek, de magam sem gondoltam, hogy másfél órán belül ennyi kapásom lesz és három kapitális halat tudok fogni, mi több, itt még nem ért véget a sorozat…
Az éjszaka további részében sajnos újra erősen esett, de ez a halak kapókedvét nem vette el. Reggelig még 4 darab pontyot sikerült horogvégre csalnom, melyek mindegyike „átlagos”, 5 kilogramm körüli volt. A pirkadat halványlila fátylában reményekkel telve végeztem el az első dobásokat, s a viszontagságos, álmatlan éjszaka után kíváncsian vártam, mit tartogatnak az utolsó órák.
Nem is váratott sokat magára az első hal, ami egy 7,31 kg-os tőponty volt. Az ég meglehetősen hamar kitisztult, melynek hatására a levegő hőmérséklete is gyorsan emelkedett. Ez érezhetően csökkentette a pikkelyesek táplálkozási kedvét.
Másfél óra telt el kapás nélkül, mikor egy a víz tetején úszó hosszúkás barna árnyara lettem figyelmes. „Nocsak, egy vidra!”, hasított belém a felismerés, majd hosszú percekig a szemem sarkából, mozdulatlanul mustráltam a tavirózsák közt vadászó emlőst. Természetjáró emberként rendkívül jóleső érzéssel töltött el, hogy természetes közegében figyelhettem meg e ritka, feltűnést kerülő, óvatos életmódot folytató ragadozót. Mikor megpróbáltam lencsevégre kapni, sajnos a nád takarásában is észrevette mozdulatomat, s egy szempillantás alatt eltűnt a vízinövények közt. Az idő rohamosan telt, órámra pillantva csüggedten vettem tudomásul, itt az idő befejezni a horgászatot. Épp a táskáimat rendszereztem, mikor az utolsóként bennhagyott 4,20-as feederbotom orsójának nyeletőfékje vadul kezdte adagolni a zsinórt. Gyorsan bevágtam és megkezdtem a túra utolsó fárasztását. Óvatosan, apránként nyertem vissza a zsinórt, igyekeztem a küzdelem minden percét kiélvezni. Nekem is és a halnak is sokkal jobb volt így, mivel kevésbé tágítottam a száján ejtett sebet. Tíz perc elegendőnek bizonyult, hogy halam kiadja ereje utolsó tartalékait, s magatehetetlenül tűrje a merítést. A mérlegelés nagy örömmel szolgált, hiszen 11,70 kilós súlyával a búcsúhal is átlépte a bűvös 10-es határt.
Remek végszó volt ez, ami a horgászat egészét jellemezve feltette a felkiáltójelet történetem végére. Összepakoltam a maradék felszerelést, majd elbúcsúztam az örökre szívembe vésődő tótól.
Összegzés:
Ha röviden értékelnem kellene az itt eltöltött 24 órát, túlzás nélkül kijelenthetem, hogy minden előzetes várakozásomat sokszorosan felülmúlta. Bíztam benne, hogy sikerül eltalálnom a halak ízlését, és néhány nagytestű pontyot is tudok fogni, de ilyen látványos, kirobbanó sikerre nem számítottam. A horgászidő folyamán összesen 16 db halat fogtam, melyek összsúlya 120,12 kilogramm volt! Nagyon szembetűnő volt, ahogyan a változékony időjárás a halak kapókedvét befolyásolta. Többször előfordult, hogy rövid időn belül több kapásom is volt, majd hosszabb szünet után ez újra megismétlődött. Az késő délutáni, az éjszakai és reggeli órák voltak elsősorban kapások szempontjából a meghatározóak, a legtöbb nagyobb példány ekkor jelentkezett. A délelőtti és kora délutáni időszakban viszont nagy volt a passzivitás. Említést érdemel, hogy a horgászat elején felderített, keményebb aljzattal borított mederszakaszon kialakított etetés ugyan több halat adott, de a legnagyobb egyedsúlyú pontyok mind az etetés pereméről vagy annak közvetlen közeléből kerültek ki, illetve, hogy elsősorban itt volt eredményes a csalikkal való kísérletezés. Ezúttal is hibátlanul teljesített felszerelésem minden eleme, különösen a csalogató anyagok. Mindössze 3 kg bekevert mennyiséggel mázsán felüli összfogást sikerült elérnem! Ritka az ilyen gazdag halállománnyal rendelkező horgászvíz, ami ehhez fogható felejthetetlen tapasztalatokat nyújthat a horgászoknak. A megannyi kapitális, kiváló kondícióban lévő példány, a csodálatos, festői környezet és a tó különleges adottságai nem hétköznapi, számomra megfizethetetlen értéket képviselő élményekkel ajándékoztak meg. Köszönöm, Nagyréde! Ide még biztosan visszatérek!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Putz Tamás, www.haldorado.hu, www.nagyredeihorgaszto.hu, Google Earth
