Az előző részben megismerkedhettünk a horgászatom helyszínét adó Sárkány horgásztóval, részletes bemutattam a felszereléseimet és etetőanyag-keverékeimet. Ezúttal az ott legfogósabb csalizási praktikámat fogom ismertetni, majd belemerülünk a gyakorlati horgászatba, és megmutatom, hogyan alakult a halfogás a nap további részében. Ha kíváncsi vagy a folytatása, klikkelj, és nézzük együtt!
Felkínálási módszer összeállítása:
Csalik tekintetében ezúttal egy szűkebb összeállítással ültem ki a vízpartra, mely főként egyik kedvenc termékcsaládomból, a Top 10 Carp Pelletekből tevődött össze. Ezek az intenzív aromájú, kisebb méretű pelletcsalik szinte minden körülményhez és etetőanyaghoz kínálnak megfelelő alternatívát, ami maximálisan harmonizál azzal, vagy épp elüt tőle, ezzel is hátteret biztosítva a kísérletezésnek. Szerencsére a halak partnerek voltak a tesztelésben, és hamar megmutatták számukra melyik a legkedvesebb csalikombináció, illetve felkínálási mód. Ezúttal a kosárba kerülő keverék íz- és színvilágával megegyező csali bizonyult a leghatékonyabbnak. Toronymagasan felülmúlt minden más csalit az Édes ananász Top 10 Carp Pellet, melyből egy szemet kínáltam fel egy citromsárga midi technopufival meglebegtetve a hajszálelőke hosszában. Az etetőanyaghoz hasonlóan ezt is minden esetben Mega Lemon Fluo Flavor folyékony adalékanyagba „dipeltem” a maximális csalogatóhatás érdekében.
Sárkány-tavi győzelem
A megugrott adrenalin-szinttől remegő kezekkel vettem fel a dobásra váró botomat, hogy visszajuttassam a szerelékemet. Még az események hatása alatt voltam, de nem volt sok időm spekulálni rajtuk, mert épphogy kényelembe helyeztem magam a fotelemben, a mindeközben vízben lévő 4,20-as botom orsója máris vad tempóban kezdte adagolni a zsinórt a derékba görbülő rezgőspicc kíséretében. Nem késlekedtem a válasszal én sem, így ismét bevágtam.
A zsinór végén harcoló hal viszont mintha észre sem vettem volna, hogy közben terheltem - volna -, úgy rohant tovább balra. Ujjammal fékezve a dobot, igyekeztem megállítani, majd a botom erejét kihasználva visszafordítani a bajszost. Ez második próbálkozásra sikerült is, majd szép lassan elkezdtem lopni a métereket. A fárasztás következő perceiben halam kiért a partközeli zónába, de még nem tudtam megpipáltatni. Masszívan, határozottan tartotta a mélységet, de a folyamatos kitörések felemésztették erejét, és végül magatehetetlenül úszott merítőhálóm ölelésébe.
Az ellenállásából következtetve nagyobb példánynak véltem, de a maga 3,69 kilogrammjával így is szép fogásnak könyveltem el, melynek nagyon örültem. Erőtől duzzadó, egészséges hal volt, utólag nem is csodáltam, hogy olyan állhatatosan küzdött. Egy-két gyors fotó, és már útjára is engedtem otthona felé.
A délelőtt további óráiban folyamatossá vált a halfogás üteme. Az esetek többségében 5-10-15 percenként rendre eltekerték feederbotjaim spicceit a bajszos érdeklődők, de a több időt vízben töltő csalik is gazdára találtak fél óra után. A kora délután óráiban némileg módosult az addigi időjárás, észak felől erős borulás érkezett, ami enyhén megemelte a légnyomást is. Tartottam tőle, hogy e tényezők esetleg rányomják negatív bélyegüket a halak aktivitására, de szerencsére ezúttal nem lett igazam. A beszürkült égbolt alatt is fárasztást fárasztás követett, valódi örömpecában részesítettek a kb. 1,5 kg átlagsúlyú pontyifjoncok.
Délután 5 óra tájékán járhatott az idő, mikor épp a szerelékes dobozomban rendezgettem az aprócikkeket, majd mintha csak megéreztem volna, mikor kell felpillantanom, a spiccekre néztem. A 3,90-es feederemen pont abban a pillanatban kezdődött egy gyönyörű, komótosan elhúzós, afféle „öregpontyos” kapás, ami egyenletes fékhúzásban folytatódott.
Hamar a bot után nyúltam és bevágtam, amire elemi erejű ellenállást kaptam viszonzásul. Ellenfelem olyan tempót diktálva tört a tó hátsó szakasza felé, hogy a viszonylag szorosra húzott fék és a dobra rá-ráfeszülő ujjam ellenére is játszi könnyedséggel ürítette a zsinórt az orsómról. Kívülről szemlélve úgy festhetett a helyzet, mintha elfelejtettem volna átváltani a nyeletőféket akasztás után. „Ennek a fele sem tréfa!”, mondtam, s a következő pillanatban már a parton lépkedve indultam a hal irányába, miközben csévéltem a visszanyert métereket.
Szerencsére mikor ez az akció történt, már senki nem horgászott mellettem, így bőven volt helyem és nyugodtan mehettem bele a küzdelembe. Mikor a hallal egy vonalba értem, megállt egy pár pillanatra, ekkor éreztem igazán, hogy tetemes súlyt kell irányítanom, illetve húznom a bottal. Nem tartott sokáig a nyugalmi állapot, halam amint megérezte, hogy pumpálni próbálom, rögvest megiramodott a fenék irányába. Nagyon érdekes volt a fárasztás közben tapasztalt viselkedése… Kirohanása során hatalmas ütéseket mért farkával a zsinórra, melyet korábban leginkább harcsák fárasztásánál éreztem, ám amikor ezt követően én vehettem át az irányítást, és pár méteren keresztül hagyta magát vontatni, úgy rázta a fejét, akár egy jobb süllő. Ekkora már biztosan tudtam, hogy nem ponttyal és nem is amurral van dolgom, de csak tippjeim voltak titokzatos ellenfelem kilétéről. Egyre csak teltek a percek. Már több mint félórája tartott a fárasztás, amikor úgy látszott, fogyatkozóban van a hal ereje (is). Ahogy méterről méterre közeledett felém, úgy lett rajtam egyre jobban úrrá az izgalom. Alig vártam, hogy végre megpillanthassam. Mondhatni, már a partközeli vizeknél jártunk, mikor hirtelen új erőre kapott, s azzal a lendülettel megfordult és el-elhanyatló tempóval kirohanásba kezdett. Éreztem, hogy kivédhető lesz a próbálkozása, ezért erre reakcióként ráfogtam a dobra, hogy minél jobban terheljem és kihasználjam növekvő fáradtságát. Ami ezután következett, örökre beleégett a memóriámba… Az ellentartás hatására a hal teljes terjedelmében kivetette magát a vízből, és heves fejrázásokkal a levegőben próbált szabadulni a horogtól. „Tokhal! Ezt nem hiszem el!”, adtam hangot örömteli meglepettségemnek. Hála az égnek, nem lazult meg a zsinór, ezért nem sikerült elérnie a szándékát. Ezzel a manőverrel nemcsak kiadta utolsó komolyabb erőtartalékait, hanem a szervezetébe jutó levegő hatására jelentősen el is gyengült, matt helyzetet kínálva ezzel a fárasztás végkimeneteléhez. A következő 1-2 percben még megpróbálkozott néhány oldalirányú kísérlettel, de nem tudott már eltávolodni, megpecsételődött a sorsa. Méltóságteljesen feküdt fel a vízfelszínre, és tehetetlenül siklott merítőm keretei közé. Leírhatatlan boldogság áraszott el! Egész nap ez volt a vágyam, és lám, teljesült!
Ez a tok ugyan kisebb példány volt, mint a délelőtt látott társa, de ez a legkevésbé sem zavart, ugyanúgy örültem neki. Teljesen kimerült a harcos lénai tok, büszke nyugalommal terült el a pontybölcső védelmében, majd hagyta magát fotózni. Igyekeztem minél hamarabb elkészíteni a felvételeket, hogy véletlenül se essen baja a halnak. Amíg a parton volt, folyamatosan gondoskodtam róla, hogy teste és a kopoltyúja elegendő vízhez jusson. Mikor elérkezett a pillanat, útjára engedtem vendégemet, és örömmel néztem, ahogy egészségesen tovatűnik a tó vizében.
Mivel lassan lejárt a horgászatra szánt idő, ezt a botomat már vissza se dobtam. Nem is történt semmi a további rövid időben, ezért szép lassan megkezdtem a felszereléseim összepakolását. Mire ezzel elkészültem, jócskán lenyugvóban volt már a Nap, és körbeölelt a káprázatos Sárkány-tavi naplemente.
Összegzés:
Mit is mondhat a horgász egy ilyen nap után? Természetesen tökéletesen elégedett és boldog voltam, hiszen egy nagyon szép tavon eredményes horgászatot zárhattam. Bevált az aznapra kigondolt taktikám, rengeteg szép halat fogtam. Összesen 38 darab uszonyost regisztráltam, ezekből 37 db volt ponty, 1 pedig az a gyönyörű lénai tok, mely feltette a zsákmányra a koronát. A halak összsúlya 70,30 kilogramm volt. A nap érdekes részlete, hogy egyetlen egy kárász vagy keszegféle sem jelentkezett, pedig a helyi sporttársak elmondása szerint komoly mennyiségben vannak jelen a tóban, olykor bosszúságot okozva számukra, mert ha éhesek, szinte szelektálhatatlanok. Hogy engem miért kerültek el, nem tudom biztosan, valószínűleg a pontyok nagyszámú folyamatos jelenléte kiszorította őket az etetésemről. A nap folyamán megfigyelhettem, hogy állandó volt a halak táplálkozási aktivitása, melyre a változékony időjárás sem volt negatív hatással.
Kiválóan teljesített a Haldorádó célzottan nyári etetőanyag-szekciójának gyümölcsös tagjaiból összeállított keverékem, valamint az idei újdonságok közt befutó Top 10 Carp Pellet. Említést érdemel Nevis felszerelésem tökéletes teljesítménye is, illetve a rajtuk alkalmazott szerelékek hatékonysága, melyek közül nagyobb arányban a Pellet Feeder kosárral ellátott verzió adta a halat.
Bízom benne, hogy sikerült ezúttal is kellemes perceket szereznem történetem beszámolójával, és hasznos információval szolgálhattam az alternatív nyári horgászatok kellékeit, helyszínét illetően.
Végül, de nem utolsósorban szeretnék kiemelt köszönetet mondani Császár Bencének a horgászat létrejöttében nyújtott segítségért!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Káplár Bálint, Putz Tamás
